Őrvidéki séta. Jó sorsom azt súgta egy tavaszi éjjelen Ha nagyon akarod, megkörnyékezhet a szerelem, Ha a nyugati égtáj felé kinyújtod karodat Elrepülhetsz a múltba, s csodás világot találhatsz Nemzeti ünnepünk három napra bearanyozta, A honfoglalás örökségét napjainknak visszahozta. Az ország megcsonkitott virtuális kapujáig Hétrétország boldog múltjától a jelenkor válságáig Erdők övezte apró falvak elszórt […]
Edit Szabó : Lelked nyisd Fordul világ, előttem van rejteke, gondolatom most is ott jár előtte, mesze téved tekintetem előre, nem élhetek reményekben örökre. Sóhajtásom átrepül az egeken, hozzád érhet, túl mehet a fellegen, eszedbe jut szavaimnak ereje, benned rejlik a messzi végtelenbe. Nem felejted az időnek asszonyát, elengeded az időnek vasfogát, perelj velem,de két […]
Edit Szabó : Erdei tisztáson Évszázados fa tövében szép leány ül, könyv kezében apróságnak tűnik ember, körülötte virágtenger. Hatalmas nagy koronája óvón borul rá a tájra, zöld rengeteg égig felnyúl, törzse emberkézhez simul. Erős kérge védelmet ad, termetének hatalma van, óriási rengetegben, elterülve zöld mezőben. Zöld mezőben kék színtenger, körbe ölel, fű sem rebben, levendula […]
Szeretem a frissen sült kenyér illatát. Ropogós héját, foszlós puha belét. Szeretem a kenyeret, bár az utóbbi időben keveset fogyasztok belőle. Azt is inkább teljes kiőrlésű vagy tönköly-búza kenyér formájában. De a friss kenyér mindig felidézi bennem a régmúlt időt, amikor még otthon, házilag a nagymamám sütötte a kenyeret a családnak. Hetente egyszer. Mégsem volt […]
Edit Szabó : Szentjobb története Ezerévek történelme, emberévek évezrede, Szent Istvánnak a jobb keze misztériumnak hírnöke, sokáig kincstárban védve apátságot hozott létre, Szentjobb mezővárosában nyilvános lőn a hatalma, útját megjárta a világban, hódít most mi országunkban, szent ereklye, egyházmegye rendelete terjesztette, Szent István emléke legyen minden hívek szent ünnepe. Évszázadok megviselték, ide-ode rejtegették, országunknak történelme […]
Áldott kenyér ünnepének reggelén arany búza illatárja száll felém. Magot vetnek, aratnak és csépelnek, majd a malom; végül sütnek kenyeret. Sok embernek kérges lesz a tenyere; magam előtt látom miként görnyednek. Köszönjük meg, értük szóljon ez ünnep. Fáradtságot nem kímélnek, nem szűnnek. Köszönetem minden egyes falatér’, mindazoknak, kik tette aranyat ér. […]
Kóbor áramoktól szikrázik az élet a gyertya lángja lassan csonkig ég gyorsuló tempóban egyre sebesebben haladunk mi emberek a végzetünk felé. Elrontott teremtés, frusztrált lázálom hamisított írás, képek és bálványok Ez a világ beteg, hazugságra épül Isten ha van…megszánja e végül?
Hideg volt, nagyon hideg. A műhely levegője nem hasított ugyan, de melegnek sem volt mondható. A szerelők a reggeli eligazításhoz gyülekeztek. Ilyenkor adta ki az aznapi feladatokat a műhely vezetője. A brigádok vezetői – hárman voltak – is ilyenkor válogatták ki az embereket a kapott feladatok elvégzéséhez. Az idősebbek a satupadon üldögéltek a fiatalabbak körülöttük. […]
A magad útját járjad, ne a másokét ha eltévelyedsz…lehet…elnyel a sötét. admonitum (latin) magyar megfelelője: intelem.
Ha lennék csillagvándor fenn az égen hunyorgó fénnyel túl a messzeségen hittel őrizném holnapom igazát megkövült tegnap, ma, csak emlék odaát.
