A fűtetlen szobában a két kislány egy ágyban feküdt. Bogi még a takaróját is magukra terítette, s két ágynemű alatt összebújva nem is volt olyan rossz az éjszakai csend. – Mondd el még egyszer Bella, hogy az angyalok teával kínáltak meg mézeskaláccsal és szólt a zene, tudod… és hurka is volt! – Már annyiszor elmeséltem […]
Széles küszöbünkön áll kinn, a zúzmarás bajszú tél. Hosszú, kampós-göcsörtös botjával, a vastag faajtót keményen döngeti. De a pince népe, épp vígan mulat, s még csak rá sem hederít, mit sem törődik az öreg szakállas bajával, mert még lopott órák jönnek itt az őszből: Ma éjfélig bizony ám, még András napja van, s a vidám […]
Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok, Luca székéhez így hozzá is foghatok. Elkészül majd a szék, és ha rajta állok, látom a templomban kik a boszorkányok. Zsebeimet telerakom mákszemekkel, és ha, közben észrevesznek, és futnom kell, kiszórom zsebemből a rengeteg mákot, kereshetnek majd a gonosz boszorkányok. Amíg összeszedik az apró szemeket, addig egész […]
2016-ban volt Művészportré sorozatunk vendége RosaMaria B., akivel életéről, a hozzá kapcsolódó városokról, a jogi pályájáról és természetesen irodalomról beszélgettünk. Verseit a műsorban Kardos Katalin tolmácsolja, kivéve az első (Szabadság) és az utolsó (Éj) alkotásokat, melyeket a Kortárs Verstár Pro sorozatban örökítettünk meg Radó Denise, ill. Náray Erika előadásában. A hangfelvétel itt hallgatható meg, cikkünkben […]
A kandallónál ül egy testvérpár, Éppen egymást ajándékozzák. Mindegyik azt kapja mit szívébe, A kívánságot oly régen elrejtette, Mint a kalóz az értékes kincseket. Az egyik pici, kék kocsit kapott, Oly szép volt, mint a felhőtlen égbolt. Ez a kocsi volt minden álma, A saját versenyautós vágya, Ma vált valóra a kívánsága. A másik Klárát […]
Török Nándor: Biztatgató Valaki azt mondta: Az élet küzdelem. Csak legyen ki küzdjön mellettem, velem. Legyen, ki szeressen. A reményt szeresse, de soha ne legyen a remény kezese. Bízzon a napfényben. A tündöklő égen folyton ott fürdőzik a végtelen kékben, pontosan érkezik, s távozik időre. A nap legyen az ő megbízható őre. Bízzon a szellőben. […]
RosaMaria B.: Éj Mély, sötét, fénytelen végtelen, mámoros, bársonyos, álmodok égtelen végtelent. Esztelen, nesztelen foglyul ejt, fogva tart, akaratlan takaratlan, fedetlen keblekkel ellibben előtted éjjeled asszonya. Fekete lepelben arcodba bámulva, álmodat kémleli, vágyaid kutatja. Lényedbe markolón paplanod alá búj, hajadat simítja, füledbe fúj, bőröd cirógatja, talpadat csiklandja, incselkedik veled, míg álomba ájulsz. Ciróka-maróka huncutkodik veled […]
Juhász István P.: Földre szállt angyalok Szobában törmelék, mi az ágyon mállik, porzuhatag lévén csak félve álmodik. Sziklák zúzták őt szét, nem törődve vele, hiába a jótét, ezt kapta cserébe. Szenvedett sok esőt, mi sósan áztatta, de kap elég erőt, hogy tovább kibírja. Szipogása közben darabjait szedik, mosoly közepette egybegyömöszölik. Szép szavakat hallgat, lelkét simogatják, […]
Jacsó Pál: Curriculum vitae Árva lettem a világtól, kitagadott önmagából. Árva lettem szédelegve, szeretetet kéregetve, hányszor voltam függöny mögül sanda szemmel méregetve. De ha kellett odamentem, a szelet meg elvetettem… Volt ugyan, hogy elszaladtam, magam mellől elmaradtam, és feladtam minden álmom, hogyha majd a sort kivárom, mosolyogva negligálom az összes rút sandaságot, keskeny szívű randaságot, […]
Gáthy Emőke: Életszínvonal És olló Erről szólt a megszokhatatlanul megszokott túlontúl nagyhangú rádiós kiselőadás „ Nyomor nincs csak elfecsérelt erők rosszul felhasznált pénz van „ És az a kedves arcú ősz hajú néni ott valamelyik plázában két csenevész zsemlével liter tejjel a kosarában aki állt én már a harmadik körömet jártam ő még mindig csak […]
