Posted by
Posted in

Farkas Ilona Bak hava

  Farkas Ilona Bak hava Rázkódik a Baknak hófehér szakálla, zúzmarát hord hideg tetőre, tornácra, sűrű hó ficánkol, komor az ég alja, haragos a mennybolt,  arcát köd takarja; vastag jégcsapoktól reszket a kopasz ág, tél-fagyban didereg a sivár, csupasz táj! Rideg tél a lelket tömlöcébe veti, halk hangú a szépség, tompulnak érzeti; én-bálvány sajkája egyhangúan […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Komor korok…

Rózsa Iván: Komor korok… A végén még visszasírjuk a marhákat… Jöttek helyettük ezek a vadbarmok… Mi, fiúk szidtuk az apákat… De a mi korosztályunk sem jobb… Budakalász, 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Árpád és szeretett hutyája

Árpád és szeretett kutyája Az embernek ember a farkasa Árpádnak kutyája a barátja A kutyabarátság nem tűr politikát Távol tartja a migránsok áradatát Erősiti a családi köteléket Megtnyugtatja a fáradt idegeket Kitölti a z üresnek tünő órákat Megmozgatja a meggémberedett lábakat Segiti a kutya-gazdi barátságok születését Megszünteti a szürke hétköznapok tétlenmségét Visszavarázsolja a z elvesztett […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta Pacsirta nyelvek Aszpikban – egyik tiéd: Most tálalják fel! (King Crimson: Larks’ Tongues in Aspic) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete Csillag nélküli Éj – fekete Biblia: Csodás muzsika… (King Cimson: Starless and Bible Black) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Egy régi ház

  A néma csend ott nagyon fáj, Ahol enyészetté válik a ház. Áll az idők viharában, Dudva nő az udvarában. Dacolva kínlódik magában, Összeomlik magányában. Lakói rég messze járnak, Itt hagyták őt az elmúlásnak. Viharok tépik, szaggatják, A kapu még bezárva áll. Nyitásra már készen állna, Ha jönne egy jó gazdája. Lakóinak lábnyomát, Nem keresi […]

Posted by
Posted in

Hiszek a költőnek

  Én még hiszek a költőnek, Verseiben megírt érzésének, Ha a csapongó gondolat ereje, Betalál a szívek belsejébe. Ha a vers szépsége megkapó, A sorok közt is olvasható. Lélekből kitörő vágyakozás, Melybe beleszőtte a csodát. Versében önmagát adva, Hamis szót nem használva. Nem száll el a gondolat, Örökre az övé marad. Ha költő kifogy a […]

Posted by
Posted in

Árnyak

  Amikor a sötét árnyak Elborítanak, A napfényt hamisnak látod A felhők alatt. Ha a magad útját járod Bátran tedd, Mert az árnyékból kilépve Az a te életed. Rád is jut a fényből Fordulj hát felé. A simogató szellő hűvösétől Miért félnél. Reményed el ne hagyjon Nélküle mit érnél Az árnyakat egyszer, meglásd Elfújja a […]