Könyv-sorozat 1. Ajándék Nyitva a könyvem. És te is olvassad el. Nem csukom én be. 2. Író ember 1 Írok a könyvbe. Van tollam, színes, hosszú. Társszerző lettem. 3. Író ember 2 Könyvet írok én, meg ne fogjad, Ő: enyém! …és kiadva, kész. 4. Titkos könyv Csukom és zárom, fekete, fehér kulcsom. Átadom neked.
Jó a virágokról énekelni s jó hallgatni a virágok dalát. Nászi koszorúját most teremti az erdő, liget, kert s a rónaság. Fehér hónap, ez illik a tájra: körtefák, akácok, galagonyák, labdarózsák, bodzák kavalkádja. – Érezd, minden perced fehér virág, lásd meg benne az érett gyümölcsöt, nyár zamatát, lét-folytatás magvát. Nem mindegy, az időd hogyan töltöd, […]
Szép vagy! A leggyönyörűbb! Nekem te vagy az örök, a mindenem! Olyan csoda vagy, mint fagyos fűszálon átlátszó, deres, hajnali harmatcseppek. Ragyogsz! Vakítóan csillogsz! Nekem te vagy a legfényesebb drágakő! Olyan csoda vagy, mint százezer csillag fekete éjjelen, mit nem takar sötét felhő! Boldog vagy! Örömöd sugárzod! Nekem te vagy egy világon át a végzetem! […]
Edit Szabó : Lila akácok “Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj!” Lila akácok, csillogó tájban ledér leány. Lila akácok, földön a fürtök, illata száll. Kibontott szirma hevíti vágyát, a fény felé. Csábít az illat, lágyan csókolhat fiú leányt. Csábító illat, korbácsol vágyat, éled remény. Szerelmes ének, halkan zenélhet, csodára vár. Érezd szívemet, kérd […]
PÁL ÉS SAUL Ameddig a Földön egy szolga él, kinek életében csak egy a cél, tűrni és várni a Messiásra, míg el nem tűnik identitása, minden marad olyan, amilyen volt, a remény, a kifizetetlen zsold. És ha megérkezik a Megváltó – egy vihart jósoló szélkiáltó –, imáért ígér örök életet, hisz szenvedni, az dicső […]
A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK Hány éves is voltam? Talán tizenhat, tizennyolc? – egy lábnyom friss hóban, üresen álló könyvespolc; vitatkoztam megveszetten, nem kérdeztek, de feleltem. Az nem jó, ami van, többet akarok nálatok, ne nézz oly naivan, nem csak magamért lázadok! A döntésed pusztulást szült, szőlőtőkén rohadt a fürt, és a kipréselt must […]
Ötvenedik Házassági Évfordulónkra . Elrepültem gondolatban ifjúkorom boldog perceit keresve Megérkeztem egy kislányhoz így lettem szerelemmel betelve Elszéditett hullámzó haja, s bársony tekintete Mosolya rabul ejtett mesebeli tündért idézte Reszketve fogtam meg kezét,imádtam teste érintését Lelkemben mennyei szivárványként éltem meg szépségét Édes csókjától szinte az egekbe szálltam S ölelésétől csaknem sóbálvánnyá váltam Ha kecses combjait […]
Néhány P. D.-strófa (ilyen formában írt vers): Szálló füst Szálló füst: lélegzik ki és be- repül fel az égbe… Tűz. Meleg tűz Meleg tűz, amit gyújtasz épp most: tüzelsz el, de mindent… Te? Zöld levél Zöld levél. Mint a szöcském. Talán… mint az almám. Lesz-é kék? Álom-Ént Álom-Ént vágyom és Víz-pokolt járom és szembelépsz. Menj. […]
Rózsa Iván: Csíny Gyerekkorukban gyerekes csínyeket követtek el: a bölcsiben és az oviban zajongtak a csendes pihenő alatt, az isiben rajzszöget tettek a tanító néni feneke alá. Netán cseresznyét loptak a szomszédtól, esetleg nem vitték vissza a könyvtárba a kedvenc mesekönyvüket… Most már koruk alapján felnőttek, hát emberes csínyt követtek el: államcsínyt, azaz orbitális választási […]
Rózsa Iván: Hülyítés A franciákat fanatizálta egykoron egy kis korzikai, az oroszokat egy kis grúz, a németeket egy kis osztrák. A magyarokat most hülyíti egy kis …… Félreértés ne essék: nagyon szeretem a korzikaiakat; a grúzokat és az osztrákokat is kedvelem. Nem kevésbé szeretek húzatni a cigányprímásokkal… Csak tudjuk jól, mi lett az előbb felsorolt […]
