Az ember is, a holdra is “Íme, visszatértem.” Abszolút megértem. “Jöttem, láttam, győztem.” – előttem, mögöttem. “Virít a mindenség.” És nem kell (tiszta) lég. “Ő is követni fog.”: “Máris elindulok.” “Talán visszamenjek?” “Ezek se jobb mennyek. ” Innen is még tovább! Bizony ezt is mondád, e vers jő utánad, nem kell, hogy megvárjad. “E hely […]
Mindig Homérosz Homérosz a számítógép billentyűzetére cserélte-azt, ami volt neki. Aztán lúdtollra, tudod, az az, amit a tintába kell mártogatni. Aztán golyóstollra. És üstökösre, annak a csóváját kell megfogni. Kicserélte, miért? A számítógépet Judittól kapta, aki megírta A Földet. A lúdtoll Dante adománya, a golyóstoll önmagát nyújtotta át. Van még valami? Az üstökös. Azt megtalálja, […]
Néhány japán forma: 1.Folyamat Nézd meg! Így rohan. Valóban. Ő, vagy én. Sose… nem áll meg. 2.Hiába Hat fal közt. Méláz, képzel, fest. És nyolc földkupac- ban is. 3.Sor Egy kettő kilencven de van tovább is. 4.Az úszó Előtte zöld levél. És felette zöld az égbolt, le-majd fel is tekintve merül folyóba. 5.Repülőt látva Valaki […]
Alkotás A madár fészket rak. A vakond üregeket ás. A hangya is valami ilyesmi… Az ember házépít, de erdőtelepít és szoborfarag is. Levesfőz és a többi . Hát alkossunk. Én például így: ülök a könyvtárban. Fejem felett egy aprócska polcon, szótárak sorakoznak. Apró zsebszótárkák. Olasz, horvát, latin. Kék, fehér, piros. Én odaképzelek egy pl. hauszát, […]
Alkotok Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek-regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét-végét magam se látom már oly rég… (És homokváram, is igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen.) Műveim él- s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének . “No […]
Mi (és ti) Ő már látta a tengert, ő már élte a kakast. És már ugrott a vízbe. Ő már űzte az okost. Ő még tudja a régit. … … … A más vérzi a zöldet, ássa, temeti a hót és ha észrevesz minket rikkant vidáman hahót. Van, ki itta a tengert, van, ki ugrott […]
Karácsonyi művészek Néki nincs karácsony, soha, ő nem ad, nem is kap, soha . Néki nincsen semmije se, vászon-és ecsetje… nem kell! Egy kavicsdarabkát markol. Véle rajzol égbe-földbe, tőle származ zöldje-kékje . (És ha kell, bemártogatja vízbe, légbe, nyálba, sárba.) … ( Néki nincs fenyője, az se . … mégis, ott van. És terem, megérleli […]
Átok A házra száll a rossz madárka, miképp darázs a napvirágra. Valakik lelövik. Hiszen itt a lovuk. A ház-madárka egymás átka.
Reggeli kaland J.-nak olyan érzése támadt, mint annak, aki alatt elfordul a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben. Olyan érzése támadt, mintha elfordult volna alatta a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben.Talán így is történt valóban. Minderre az szolgáltatott okot, hogy a lány nem lélegzik. […]
MIND “Senki sem emlékszik, mikor alakult meg az ÉK. A végtelentől létezik? Igen, talán az Értelem és az Élet előtt is volt. Igaz, csak az első fajok, pontosabban az első lények mondták ki. Persze hogy van az Élet Közössége, minden életé, bárhol és bármikor és bárhogy, bármeddig van a mindenségben. S benne persze hogy itt […]
