Táltos lovát visszafogta megfontoltan lépeget Elővette palettáját az időt úgy festi meg. Rőt és barna színe pompa piroslik a berkenye. Narancs fénye zölddel izzik szívem csordultig tele. Elmúlt a nyár, szép emléke az avarban andalog. Táltos lován a szerelem szívemben még itt sajog.
Edit Szabó : Óda a természethez Folyó parti lépcsőn lepihentem, sodrásába merült tekintetem, nem hallottam a habok zaját, gurgulázó madarak dalát, mint a víz felett tova szálltak, mind, akik élelemre vágytak, füzesnek lehajló ága simogat, hozza elém az elmúlt napokat, gyerekkor a folyó homokján, megéled az elmúlt ifjúság. Úgy érzem, mint ki ideszületett, nevelték szülők […]
Edit Szabó : Túlnan messze Udvar gyepén kisgyerek, talán kétéves lehet, mellette a pajtása, derék jószág kutyája. Kíváncsiság benne él, mi lehet a túl felén, kerítésen kukucskál, szeme messzire kószál. Tekintete mit is lát deszkapalánk magasán, nagy dolog lehet ottan, kutyája is ott moccan. Messze túl a kerítésen, talán réten, mezőségen gyereksereg hangja száll, kacagásuk […]
Egy októberi nap,arra ébredtem. madarak serege,köszönt reggel. Ámultam,mily szép e napsugár, Mily boldog e madár karaván. Bolyhos papucs lábamon, Köntösöm reá log. Arcomon mosoly csücsül, Míg a kávémat ki lötykölöm. E nap,se kezdődőt más hogyan, Ennyi év,és semmi változás. Csak a hajam lett ősz, De az élet megy tovább. A papucsom ugyan olyan bolyhos […]
Egy csillaggal több az égen, Ennyi sok kicsi lélek. Mint szeretet gyertya ragyog, Itt hagyva a fájdalom. Fentről néznek le ránk, Csendben ragyogják, ne sírjál. De te csak sírsz, keseregsz. Hisz lelked háborgó tenger. Ezer kérdés reppen a fejedben, De szíved nem felel. Emésztve fogysz mind a holdsugár, Hisz az elvesztés testnek, léleknek nagyon […]
Sötét égnek sok kis csillag ragyog, Az egyik csillag én vagyok. Udvarom sötét alkonyán Beragyogom édesanyám házát. A lelkem szeretetét érzed szívedben, az úr áldjon édesanyám tégedet. Én innen fentről vigyázok rád. Ne sírj, ne keseregj jó anyám. Ha így kellet, lenni ám nem tehetek róla Tegyetek engem fehér koporsóba. Tudom nehéz most neked, […]
Bakonynak az aljába, Erdőknek útporába. Hazafelé lépdelek, Fa törzsén meg pihenek. Majd újra indulok Minden udvarba virág nyílott. S állattok ékes hangja kevereg. A nagyharang hangja kísért engemet. Volt egy álmom öt tett látom, S érezvén az ő szívverést. Halk suttogó szavát, Látni a boldog kacaját. Volt egy álmom hol újra gyerek lettem, Hol át […]
Könnyes szemű gyermek fehér ágynál állott ahol édesanya a halállal táncolt. Az utolsó percben jön a segítség, Meghozták a szükséges vért. Már más lett minden újra zakatol a gép, Már a kezesem oly hideg Hisz valaki visszaadta az életet. S újra dolgozhat a szív érte. A gyermek boldogan könnyét letörölte, Az orvoshoz lépet s […]
Az éj csendjében a hold ragyog. Nagyképűen vigyorog.. Hisz udvarába sok csillag ragyog,. Hogy fényessége így még láthatóbb. De a nap sem adta alább, Ereje égetően perzseli a tájt, Térdre kényszeríti az egész világot. Hisz úgy tartja magáról ő a király e országban. De téved, mert jő, a felhő ki betakarja őket. Időhasadás lett […]
Az első érzés mind a tűz perzselt, Az ujjam az izgatottságtól remeg S a szív csak hevesen dobban Egy szebb érzés fog hatalmába. Most előttem hever a tested, Előttem a boldog lelked. Mire ráfektetem érzésemet Miről meg érzed szerelmemet. Átveszem tested rezdülését Ujjammal játszom veled S mikor véredet pecsételted E fehér lepel tudom, hogy jó […]
