Kotyog. Nem, nem fecseg, s nem fecsérli az időt üres szószaporításra, ami most történik, az zene füleimnek: kotyog. Ez a hanghatás kilóg a modern, azaz abnormálissá alakított, túlzottan felgyorsított reggeli rutin általánosan elfogadott, hallgatólagosan jóváhagyott zajai közül. Jelez a kávéfőző: ideje kiszakadni a köznapiból, ez a pár perc jár! Megbékélés ez a muszájjal, az átlagossal, […]
A fiú – bár nagyjából összeszedte már magát –, mégsem tudta volna leplezni még egy felszínes vizsgálódó előtt sem, hogy valami nem stimmel. Anyja azonban úgy megörült hazatérésének és annyira meglepődött, hogy eszébe sem jutott keresgélni a motyóit vagy az egyéb árulkodó jeleket, kizárólag csak fia naptól cserzett arcát vizsgálgatta. […]
Edit Szabó : Négy évszak Tó vizében ragyognak a szinek, hullámait megtörik a fények, part közelben fekete a madár, halkan úszik felette a táj. Fenségében messzire tekint, frissen zöld fák tavaszt jelentik, ébredő természet, megújulás, életre kél minden virág. Fényes zöld falevél nyarat idéz, véle öröme, sárguló napfény, melegét szórja földi világra, teremtés hatalmát adja […]
A hála szavaival. Sűrű erdő közepében Egy csendes kis tisztás van pihenőben Bármilyen front tör nyugalmára Védi őt az összekapaszkodó fák koronája Pacsirta hangjára ébred a hajnal A harmatos fű, mint az éjszaka könnyei Csillognak,mint az életünknek fényei Létem sűrüjében védett pihenőhelyem Az Úr által ajándékozott drága feleségem Hála övezze minden lépését Pedig semmi sem […]
Egy igaz magyar orvos halálára! Az ősz beköszönte mindig a búcsúzás gondolatával jár A gondolat bennünk él, de nem ember tervezte eseményekkel Velünk születik, halálunkkal távozik A paradicsomban, az eredendő bűntől származik Az Úr azonban gondoskodott rólunk Hogy időnként igaz embert küld a világba, Ki ártatlanságunk visszanyerését táplálja Kinek erényei feledtetik gyarlóságait S nem pazarolta […]
Akit ittfelejtett a Jóisten ! Szorit az idő, fogynak napjaim Naptáramra tekintve tapogatom ráncaim Szorongva hajtom álomra fejemet Napom zárása elveszi kedvemet Aztán hirtelen Édesanyámra gondolok Mosolygó szivemmel az Istenhez fordulok Uram-teremtőm 103 éves lesz a drágám Mennyi terhet viselhetett eddig is a hátán Túlélte családjával a nagy világégést 56 tól hordozta szeretteiért az aggódást […]
Edit Szabó : Nem változhat…. Mondhatnám én, bizonyisten’, hogy bezzeg az én időmben, fürdés után esti mese, bújhat ágyba minden gyerek. Reggel aztán kipihenve, felkeléskor minden rendbe, szép nyugodtan iskolába indulhat a család ága. Gyerekeim így neveltem, bezzeg még az én időmben, esti mese bizony nem volt, paplan alatt a könyv hajolt. Már a mában […]
A zöld fű, a fák, az apró kis virág meglazítja keskenyre húzott szád. Az apró csodák, bogár és lepke… csak nézzük önfeledve. Az élni akarás, mi bennük rejlik ők sosem felejtik. Öreg, beteg kutyám lábamra hever, megsimogat… hűséges szemeivel !
Te vagy a kudarcom, Nem tudtalak ellökni Te vagy a bukásom, Nem sikerült meggyőzni Engem nem lehet szeretni Pedig ha tudnád hogy igyekeztem, engem senki ne szeressen Nem tártam két kezem ha az ajtón beléptél Nem néztem szemedbe ha hozzám értél Nem öleltelek át adva magam a percnek S nem mondtam: „szeretlek” Nem néztem hosszan […]
Vadat űz Minden éjjel Üldözi vassal-vérrel Torok vagy szív Nincs kegyelem Kés vagy kard Ez nem győzelem Mert aki vadat ejt maga is vad marad s nagy vihart arat a vasakarat Vadul szeret Vadul gyűlöl Vadakat hiába űzöl Szíved csak egy vadra vágyik Kiért megölnél bárkit Ő az kit vadul szeretnél, és megvetnél Kitől a […]
