Posted by
Posted in

Pillanatok

Pillanatok   Az élet pillanatokból áll anyádat táncoltatod,áll a bál mikor rácsodálkozol a világra s kezed kulcsolod,imára   megköszönve a mai hajnalt a szót,ami akkor vigasztalt az öröm percét és könnyét betegségben az ő könyörgését   szép szemek szótlan üzenetét élted minden múló percét pillanat éltünk ezernyi képe emberi élted íratlan regénye.  

Posted by
Posted in

Megy le a nap…

Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után, Itt maradnak, tündökölnek a csillag, tán’ furán. Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. A csillagfényben, álmos szemmel látszik, […]

Posted by
Posted in

A fenyő illata

Edit Szabó : A fenyő illata Beköszöntött télnek hava, eljött végre ideje, fenyőerdő fája magas, beöltözött fehérbe. Csillog-villog takarója örökzöld tűlevélen, hópihe ül az ágakra, nem hullott le deresen. Szekér úton szánkó siklik, csodás két ló húzója, téli erdő rejtekéből ajándék lesz fenyőfa. Gyanta illat messze kúszik fenyveserdőnek szélén, haza felé tart a gazda Karácsonynak […]

Posted by
Posted in

Nékem a Karácsony..

Edit Szabó : Nékem a Karácsony Nékem a Karácsony biz’sokszor nem álom, nagyon visszavágyom gyermek örömébe. Kis fenyőfa régen, terasz közepében ontotta illatát, égtek rajta gyertyák. Végtelen örömünk, ránk talált ünnepünk, Jézus születése, nékünk jelenléte. Nékem a Karácsony, még volt a családom, békesség, szeretet, ünnep volt veletek. Gyermekek öröme, felhőtlen érzése, ünnep tisztasága repült a […]

Posted by
Posted in

2018.05.21

Fehéren, Némán, Szelíden: Megállok Melletted. Nézek a végtelenbe, Fátyolos szemedbe. Veled sírok, Nevetek. Lelkem terhes. Mondd: Milyen a terhes lélek? A születendő lélek? Szülhet? Születhet? Elvetél? Remél? Válaszolsz? Nem. Te sem. A többiek sem. Sóhajtok: Elmentél. Könnyebb lettem? Vagy Nőttél terhem?

Posted by
Posted in

2017.05.24

Vallanék Töredelmesen egy szóban: elég! Jönnek! Akarnak! Téged! Védelmet! Élelmet testnek, léleknek. Minek? A mának, Mamának, papának. Holnapnak. Holdnak, Napnak. Ah dehogy! Nem is akarnak Téged. Tudatlanul, Tudat alatt, Csak remélnek. Fogatlanul, Fogalom híja. Pedig Volt, Van, És lesz! Dögvész, Ravatal, Hiéna.

Posted by
Posted in

2017.06.12

37 perc 27 fok. A város megfagyott. Csendéletek sora. A padon bágyadt pöffedt pár. Rezzenéstelen zöld lombkoronák. A roller sem siet. Egyetlen kis rózsaszín bukósisak, a maga tán 6 évével döngicsél el mellettem, mint egy nyughatatlan méh, aki ebben a virágporos júniusban még jóllakni nem tudott.

Posted by
Posted in

Honvágy

Ha más nem is, Ti vártok ugye? Drága hegyeim, Megyek! Nyomban ott leszek! Öleljük majd egymást újra, Mint egykor. Zúgó patak. Zöld takaró. Selymes szó. Semmi harag. Kövek. EMBEREK. Rejtsetek el! Szeressetek! Várjatok meg! Megyek! 2015.06.15

Posted by
Posted in

Kigondol

Ki- gondol Át, vele, bele. Ki- játszana: Gyere! A színtér: Játszótér Mesterkélt. Tervezett tervezet. Eltökélt Tökölés. Akaratlan erőtlen. -Kényszerből Jöttem. -Láttam. Féltem. Éltem. Miért ne(m)? Kérdtem. Kértem: Ejts! Veszejts! Felejts! Engem. Magad. Léted: Múltad, Jelened, Félszed. Nevess! Keress! Mást Ha Tudsz, Önként Szeress! (2016- egy korábbi zsenge)