Posted by
Posted in

Éjjeli csend

Szabó Edit : Éjjeli csend Hallod a zenét fejedben játszik, néma dallamok adják ütemét körötted a csend, árulkodó rend senki nem beszél, halkul a zenéd minden kis neszre mozdul még elme, szív dobban lassan test mozdulatlan, csak az élet él minden pisszenés elme játéka, motoszkálása, álmok varázsa fények vágyára ébred a reggel gyúl világosság. elméd […]

Posted by
Posted in

TALÁLKOZÁS EGY szomjas ÉJSZAKAI VENDÉGGEL

TALÁLKOZÁS EGY szomjas ÉJSZAKAI VENDÉGGEL A nyolcvanas években egy irodában dolgoztunk. Szokásunk volt reggeli napindító röpgyűlésen az osztályvezető szobájában összegyűlni, amikor is a kávénkat közösen fogyasztottuk el. Ezekből a kötetlen beszélgetésekből tudtunk egymás bújáról- bajáról, de örömeiről is. Egyik reggel Margó halott sápadtan érkezett a munkába. Ez furcsa volt, hiszen mindannyian tudtuk, hogy most szerzett […]

Posted by
Posted in

Búfelejtő

Búfelejtő Fehér ruhája átdereng a tél hideg ködén, talán csak az maradt nekem, hogy elfelejtsem én, ne gondoljak ma vissza rá, akár a szélvihar sodorjam emlékét tova, mely mindent felkavar. Menyasszonyom volt délelőtt, de már ma délután, előlem elfutott, s szívem magával vitte, lám azóta más utat keres, feledni nem tudom, borospincémben űzöm el tengernyi […]

Posted by
Posted in

Behódolás után

Behódolás után Tudod te jól, hogy vannak rossz napok, mikor magányod szörnyű perbe fog, alatta újra fáj a béna szív, goromba lelked lomha, s invazív. Mikor tucatnyi bűnödet mosod, hazudsz magadnak, nincs is indokod továbbiakban mentegetni már a múltba rejtett számtalan hibád. Szavak lapulnak bár az ajkadon, kimondhatók, kimondhatatlanok, de jobb, ha hallgatsz és osonsz […]

Posted by
Posted in

Miksa úr és a beltéri egység

Miksa úr és a beltéri egység   Miksa úr ugyan úgy ébredt, mint mindig. Ugyan azt a szertartást csinálta végig minden reggel, miután felébredt álmából hat óra tíz perckor. Miért éppen akkor, ez nem egészen volt tisztázott az életében, pedig általában mindennek a végére járt. Évtizedek óta hat óra tízkor ébredt, teljesen magától. Nyolcvanöt évesen […]

Posted by
Posted in

Jó volna

Jó volna, csak úgy kavicsokat dobálni a tóba, esőben sírni, napfényben nevetni, napfényben sírni, esőben nevetni, nem szégyellni sem sírást sem nevetést, belebokszolni a párnába, beleférni a gyerekcsúszdába, kihajítani az órát következmények nélkül, aludni, mikor álmos vagyok, enni, mikor éhes vagyok, ölelni, mikor arra vágyom, úgy, hogy a te szemedben is azt látom, azt a […]

Posted by
Posted in

Akik bennünk élnek

Ahogy telnek, múlnak a hetek, a hónapok, az évek Egyre többen vannak, akik immár csupán csak mibennünk, az emlékeinkben élnek.   Igaz, születik más, sosem áll meg – reméljük – az élet, de azok közül, kik körülöttünk tettek-vettek, éltek, egyre kevesebben éltek.   De más volt veled, de másként hangzott, míg éltél, az ének, mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben

Rózsa Iván: A végtelenben A végtelenben nincs olyan, hogy kétséges. A végtelenben még a végtelen is lehetséges. A végtelenben minden bizonyos, minden végtelen. A végtelenben könnyedén átnézel az életen. Budakalász, 2021. április 23.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál… A mindenség kapujánál nincsen őr: Idáig nem jut el, ki Sátánnak bedől. A mindenség kapujához nem kell kulcs: Ha már megszülted önmagad, biztos bejutsz. A mindenség kapujánál nincsen zsaru: A mindenség kezdeténél netán nincs is kapu? Átlibbensz; egyik idősíkból a másikba: A végtelenbe; az idő nélküli idősíkba. Ez idő tájt […]

Posted by
Posted in

özvegy…

állok. te már nem állsz ő sem áll itt valahol messze ott egyedül   mi nem állunk. mert csak én állok itt egyedül már nem is erdőben puszta temetőben   láncfűrész. gyilkold meg Földed, ember! lassan de biztosan írtsd veszítsd majd temesd   értelmezés. ,,Terítve a Föld: lakni tessék vagy” ,,Terítve a Föld, lakni tessék: […]