Posted by
Posted in

Régi új világ

A diákkori emlékeimre utazok vissza. A kommunista rezsim idejére, amikor vették el a villanyt délután ötkor, és csak este későn adták vissza. Arra sokan belealudtak a várakozásba, a sötétben, mások megpróbáltak olyan elfoglaltságot, megoldásokat keresni, ami a sötétben is hasznos időtöltésnek minősült. Gázpalackra illeszthető égőt szereztünk be, áramfejlesztőt, gázlámpát, gyertyát ki-ki a lehetősége szerint. Mindenki […]

Posted by
Posted in

Örök emlék

  Az én anyámnak nincs selyemruhája, Az én anyámnak nem is állna jól. Sötét fejkendő az ékesség nála. Filléres boltba vette valahol. Az én anyámon nincsen semmi ékszer. A könny, a gyémánt mely szemén ragyog.. Az én anyám, egy oly egyszerű asszony. Soha se tudja, mi az új divat. Az éjszakákat sorra átvirrasztom. Ha szívem […]

Posted by
Posted in

Határkövek

  Határkő? Békediktátum? Nagyhatalmak? Hogy jönnek a képbe ezek a fogalmak június 4-én, édesanyám születésnapján?Amint a felvezetőben kiderül, édesanyám június 4-én látta meg a napvilágot, magyar időben. Esős idő volt. A kertben nem lehetett tevékenykedni. Szokás volt felénk a gúzsos, amit télen szerveztek munkaszüneti időben. Hogy ez a nap se teljen hasztalan, újra megszervezték otthon […]

Posted by
Posted in

A kávé, mint jó barát

Sokan tiltakoznak a kávéfogyasztás ellen. Elhangzik szülőktől, pedagógusoktól: kávét aztán ne a gyereknek! Nem szeretnék senkit kioktatni, se érte, se ellene. Nem vagyok vegyész, sem orvos, aki a kávé összetételéről, hatásáról adhatna tanácsot, csak saját tapasztalataimat megosztanám a kedves olvasókkal. Gyerekkoromban már nagyon megtetszett a kávé illata, aromája. Kellemes érzés töltött el, amikor édesanyám főzte […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Levélhullás

Rózsa Iván: Levélhullás (Húsz haiku) Száraz falevél Lassan aláhull, a nyár Mindent alulmúlt… Már múlttá lettek Lombos fák, koronáik Nyarat siratják… Aranyló ősszel Levél hull, és beterít Mindent, mi nyár volt… Ezüst-nyár után Arany-ősz, levélhullás Mindent lefölöz… Zöldet követi A sárga szín, levél hull, Avar vastagszik… Évszak játéka: Zöld-sárga, zöld-sárga, majd Arany takaró… Levél fenyeget: […]

Posted by
Posted in

A kozmosz éneke

Felhangzott a dal a Teremtő lantján, S megmozdult a világ. Az addigi dermedt némaságot Erő hatotta át. A sötétből fényesség lett, Csendből szimfónia. Csillagok és bolygók szálltak Titkos útjaikra. Dicsőségben ragyogtak fel Óriás csillagrendszerek, Üstökösök csóváikban Vittek üzenetet. Kettős csillag kering messze: Egy akkordból jöttek, Egy dallamot énekelnek Kezdettől örökre. Egyik néha mást is akar, […]

Posted by
Posted in

Ücsörgök

A szél villanydróton játszik… (3 soros-zárttükrös, bokorrímes) Ücsörgök a fáradt napsütésben, Olyan nagy fáradtság van szívemben… Ücsörgök a fáradt napsütésben. (Anaforás, 3 soros-zárttükrös, önrímes) A szél közepesen fújdogál, a villanydróton játszik, Az erdőben: látom, fakoronák között épphogy látszik… A szél közepesen fújdogál, a villanydróton játszik. (Senrjon) Nézz rám mélyen, őszintén, Ebben a napsütésben vágyódj! Napsugár […]

Posted by
Posted in

Könyveimnek álma

Edit Szabó : Könyveimnek álma . Költészetnek nagy asszonya földöntúli boldogságban, a verseknek menyasszonya örök tavasz hatalmában. . Kötetek sorra jelennek, közel s távol a szeretet, természetnek szépségében vers az örök létezésben. . Antológiáknak sora hajlik mind a hívó szóra, költemények kinyomtatva, örökre lapon maradva. . Álomszép a könyvgyűjtemény, látom én a földkerekén, lelkem által […]

Posted by
Posted in

Régen és most

Régen és most Eddig mindig nagyon, sőt talán túlzottan is célratörően éltem. Mindig tudtam, mit tegyek, voltak előre eltervezett lépéseim, lehet, csakis olyanok voltak.   S most itt vagyok tervek, célok, feladatok és társ nélkül. Nagyon rossz csak úgy élni bele a semmibe, semmivel nem tudni komolyan foglalkozni.   De a legrosszabb: társ nélkül lenni, […]

Posted by
Posted in

Betűktől a tudásig

Görbe vonalak betűkké alakulnak, büszkén szántják föl a papírokat. Olvasáskor gondolatok szabadulnak, feltárják a még rejtett titkokat.   Egyre tornyosul a már rengeteg ötlet, tölti a lapokat minduntalan. A sok cédulákról semmi meg nem szökhet, könyvé áll össze, lesz halhatatlan.   Gyönyörűségként gyarapítja a tudást, mint csatangoló folyó a tavat. A rendszerben, nincs további megalkuvás, […]