Posted by
Posted in

Évszakok

Nyári kék ég hűlt helye búval tölt el. Őszi színek közt szemem könnybe  lábad. Véle  búcsút intenek álmaink is.                   Tél szele már int. Változó évszak-körök égi tánca. Csodaszép idők  örök ősi képe: visszatérő ciklusa, csillagok éke, fénye                                         még üzen, éltet.

Posted by
Posted in

Asszociációk alkonyatkor

A hullámokon gyémánt fény csillan, egy furcsa felhőben bolond arc villan, pirosló vér az ég alján: alkony varázsa. Lenyűgöz a váratlan, páratlan káprázat. Az égen hirtelen károgó varjak tánca kergeti el a békés délután illúzióját, settenkedik, mint prédára leső állat, az éj leple alá bújó botor hazugság, csillagokhoz menekül a valóság…

Posted by
Posted in

Eláztattam testem

Felhőknek peremét kémlelve, Ragyog rám vissza napnak fénye, Nekem is ragyogást adva szívembe. Percek múlnak el sietve, Félve tekintek szívembe, Mely még mindig dobban, Érzem az esőcseppet ahogy koppan. Tetőket ütve gyakran, Áztatja a földet, Így hullajtva könnyet. Felébresztve a természetet, A búslakodó növényzetet. Epekedve fogadták az esőcseppet, Ami megmentette életüket. Engem áztatva vizes zuhataggal, […]

Posted by
Posted in

Hóban kaptató

Pete Margit: Hóban kaptató Kaptat a hóban két kicsi pej ló, koppan a jégen nyolc kicsi patkó. Siklik a szánkó, billen a csengő, szél dudorászik, szunnyad az erdő. Alszik a felhő, tegnap esett hó. Hallik a csendben: Gyí, gyí, te Pejkó! Száz pici szempár csillog a fákon, hódara hullik, tűnik a szánnyom. Kuksol a szánkón […]

Posted by
Posted in

Az élet nagy napja

Edit Szabó : Az élet nagy napja . Hófehér ruhája a földig ér, csillogó ajakán játszik a fény, vállára omlik fekete haja, látványa fenséges, kedves ara. . Nagy napja várja a szép menyasszonyt, hatalmas álma örömet adjon, fehér ruhába felöltöztették, mennybéli boldogság, egybekelés. . Hosszú az út,mely eddig vezetett, sokat tanult ő és szervezkedett, boldogság, […]

Posted by
Posted in

A pók

Pók szalad fent a sarokban legyecskére fáj a foga. Hálót sző és csendben vár, gyere kis légy, ennék már. Ne félj tőle, mert nem bánt, megijed, ha téged lát. Visszabújik a sarokba és elalszik éhgyomorral.

Posted by
Posted in

Volt egyszer egy Tanárnéni

      “Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget.   Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel.” (Paulo Coelho)   VOLT EGYSZER EGY TANÁRNÉNI…   Emlékeimben kutatva, egyre gyakrabban villan fel előttem, az a téli délután. Akkor beszélgettünk utoljára, […]

Posted by
Posted in

Szegény gazdagok

  SZEGÉNY GAZDAGOK     Emma napok óta tudta, hogy ha valóban megérkezik, lesznek problémák. Alattomosan kúszott egyre közelebb, majd beköszöntött a tél. Nyomában a földön, kegyetlenül csikorgó fényes hó maradt, az égen komiszul csillogó, fagyos csillagok figyeltek. Készletük szerint, a tüzelő arra volt elegendő, hogy kis szobát naponta egyszer befűtse. Havi jövedelmük több mint […]

Posted by
Posted in

Napfénykeringő

  Napfénykeringő   Egyszer, nagyon  réges-régen, fura álmom volt egy éjjel. Erdő mélyén, zöld búra alatt, úgy repültem, mint a madarak.   Nem voltak határok, és korlátok, végtelen szabadság, amit látott egy földi halandó, szárnyak nélkül lebegve suhant, de megáll-e végül?   Bámulva néztek, az erdei népek. Boszorkák, manók és koboldok, hívatlan betolakodó voltam ott. […]

Posted by
Posted in

A váróterem

    A váróterem Boldog vagy. Elégedett embernek érzed magad, aki sikeres az életben. Eljön a nap, mikor váratlanul, rajtaütésszerűen megnyílik előtted egy ajtó. Belépsz. Nem akartál ide jönni mégis itt vagy. Félelem tör rád, menekülnél, de minden látható ajtó bezárult. Fogalmad sincs hová kerültél. Közeledben fura alakok imbolyognak. Tétován leülsz egy székre. Előtted üres […]