A lóról, ha vágtat, Azt hisszük, hogy szabad, Pedig könnyen lehet, Kerítésnek szalad. Kopott patáit a Homokba letörli, Rövid életét ma Kalanddal megtölti. Büszkén felemeli Hosszú mellső lábát. A kaput kitöri, Így szabadságvágyát Beteljesítheti. Kitárul előtte Nagyvilág térképe, Zöldellő mezőknek Végtelen vége. Szélsebesen rohan, Nem üldözi senki, Ő sem menekülne, […]
Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű. Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji csillag, Sötét takarta tájkép. Lassú percek… Szinte nem is telnek. Hosszú órák… Eddig sosem tűntek végtelennek. Néma házak… Csak úgy magukban állnak. Sokan elmentek mellettük, De nincs kit […]
Királycsinálók. Lázas izgalom a nemzet bal-páholyában Mert a prológus nem volt igazán sikeres Pedig vágni lehetett a kannabisz füstkarikákat Ám hiába kergettek hamis ábrándokat Mert sehogy sem sikerült a királycsinálás A koronát saját fejükre helyeznék De szellemtársuk ebben megütköznék Új taktikához kellett folyamodniuk Igy született soraikban számtalan királyuk
Edit Szabó : Távolba néz.. Táj szépsége ősz felé, rozsdásodik falevél, erdő szélén a bokrok, tarkítják a holnapot. Fenn a dombon kicsi lány, gondolata messze száll, kék ruhája nyarat érzi, napsugára testét védi. Távolba néz tekintetete, vajon a nyár itt feledte, néki adja melegét, latolgatja, mi jön még. Forró nyárból őszi idő, honnan jön majd […]
Rózsa Iván: Rideg világ Mikrokozmoszok Jelképtelensége fáj – Közönye kísért… 2018. február 3.
Mikor a hazugságot az oltárra emelik. A hazugság lett a legnagyobb erény az ellenzéki politikában Egymást túllicitálva ezzel előnyre számitanak a választásban Hiába dörgölöd a tényeket az orruk alá Mefisztói mosollyal lesöprik azt az asztalról Hazug nyilatkozatot húznak elő kiforditott kabátjukból Meghamisitják a média minden dokumentumát Hogy megtévesszék a választók tisztán látását
Rózsa Iván: Vadászidény (A vad szempontjából) Megint vadászidény van… De ki a vadász, s ki a vad? Mindenesetre, ha rád lőnek: Húzd meg rejtekedben magad! Vagy fuss, fuss gyorsan: Cikázva, kiismerhetetlenül! Várd ki e szezon végét: Míg a vész el nem ül… (A vadász szempontjából) De ha neked van puskád: Hogyha véletlenül kiderül… Húzd meg […]
ha megtörténne mind az ami fáj s a létpillangó lárvaként megáll a felhőtáncon nem tör át a nap kedvesem akkor szeretsz-e majd ha csillagmezőn vándorbot kaszál az utak sora nem visz sehová a fény helyett a föld sötétben ragad kedvesem akkor szeretsz-e majd ha feltöri a lábadat az út pilleszárny is csak másoknak jut ha […]
nem tagadhatom meg a halált egykor megadni még nem adtam meg magam díszlet darabok itt Hamlet színpadáról ő kézben tartja a koponyacsontokat meditálok a felejtés hatalmáról kinek kell szép új verseskötet párkák beszéde hallik csak félvállról kiket a harmadik most csendben követ tövises ágak közt gyenge szóvirágok a költészet függőhídja közelről nézve por száll a […]
Haláltánc! Az utolsó akkordnál felnyitottam szemem Majd mindkét karommal átkaroltam fejem Hirtelen ilyesztő csend borult a teremre Az elmúlt négy évet ez hozta vissza emlékezetembe Peregtek az évek, megvalósultak vagy elabordáltak a remények Árnyékában füzték csak füzték éltünk ariadne fonalát Mignem meghallottuk a népek tengerének moraját S a modern Kyklopszok hatalmukkal visszaélve Egy forrongó üstbe […]
