B. Mester Éva Friss levegőben Ablakom alatt tavasz virágzik, rózsaszín szirmú vágy citerázik. Bújj kicsit hozzám, még közelebbre! Napsugár ívet húzz a szívembe! Főzzél egy kávét! Illata mámor. Száz évre ébred csipkefa álom. Ásít az ablak, léptünket várja. Friss levegőben nyissunk egymásra! április 6.
Elmentél szép csendben, ősz pillád nem rebben, szavaid visszhangja remeg a testemben. Részvétek tengerén evezek elveszve, sajnálat fojtogat nyugvást nem engedve. Csónakom kikötöm, könnyeim letörlöm, emlékeim rólad poharamba töltöm. Ha most itt lehetnél, vidáman nevetnél, történeteiddel lábamról levennél. Szeretném arcomat temetni kezedbe, ezt a gyors búcsúzást senki nem tervezte. Tudom itt nincs vége, ez is […]
Megszólalt az örömóda II. Üstdobként dübörög a szív! Ott áll szemben az ellen, Tartásán látod, harcba hív; Mérkőzni akar veled. Érzed, hogy nem ő az, aki Az igazi ellenfél. Csúf álarca mögött lapít, Bujkál előled, mert fél. A sárba-tiport szabadság Vergődik gúzsba kötve. Kiszabadítaná magát, Éretted menne ölre. És ekkor […]
Ürességben mélán felém int merengő fényével tapint, szaval egy ismerős magány. Hívására öltözik a talány, csillogó kedvével cicomál, fut, siet, liheg és rám talál. Könnyet dagaszt a sóhajom. Hát az érzések néha ilyenek: borzolnak, ríkatnak, bár figyelek A lélek pedig, mint egy tenger szelíd s vad, telve végtelennel rabul ejt, táplál, rúgkapál. […]
Ha szemedben bánatot fedezek fel, láthatod, nem kezdlek el vigasztalni, sajnálni, és leállni veled kivesézni, megmagyarázni, miért vagy most bánatos, s mi az mi jogosan sajnálatos. Szeretnélek inkább kibillenteni, arcodra könnyek helyett mosolyt festeni. Ezért van, hogy bolondozok… Együtt-érzésedre számíthatok? (komolytalan választ el nem fogadok)
Egyszer, egy veres pettyes gyermek fejbe vette, elmegy egy szeretett emberhez, s beletett rengeteg, eme egyed szerette eledelt egy creelbe*. Ezekkel ment negyven percet, de egy teret szemelt, s letelepedett egy cseppet, nefelejcseket szedett, s nevetett. De elfelejtette, merre ment, mert elcsevegett egy rettenetes, fekete szerzettel, mely egyszerre megjelent. -Merre, merre te veres gyermek? Vereske […]
Szabadság,egyenlőség,testvériség Behúzódtam kuckóm árnyékos sarkába Váratlanul betört a tavasz a szobámba Levedlettem magamról téli pulóverem S izzadtságcseppek boritják ráncos tenyerem A Mátyáshegy csendesen szundikál Majd magába sziva a város porát kikandikál A budai hegyek téli szendergéséből S lassan zöldbe öltöző lágy öleléséből Kitárult a világ,kapui kinyiltak A tudós utitársak űrsétára hivnak Csak az első milliót […]
Rózsa Iván: Szorul a hurok Szorul a hurok azon, ki épp soros: Legyen bár középkorú vagy koros. Bűnözők állnak egymással szemben: Míg Te ott állsz egyedül a Végtelenben… Budakalász, 2017. április 6.
Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy „1984” lehetséges újra-eljövetele (Negatív utópia) Volt egyszer Közép-Kelet-Európában egy banánköztársaság, melyet egy diktátorocska vezetett. Ennek a mini-diktátornak az volt a mániája, mivel valamilyen szinten maga is focizott, hogy stadionokat építtetett nyakra-főre, miközben a „népe” majd éhen döglött. Sőt, annyira beleszólt az országa labdarúgó életébe, hogy a tévéje (köztévé?) szinte minden héten […]
Rózsa Iván: Művészek és politikusok Bosszú és szenvedés Volt egyszer egy kopasz kommunista diktátor, ismert nevén Rákosi Matyika, aki hosszú börtönévek után a Szovjetunióba került, majd a vesztes háború után Moszkvából visszatérve bosszút állt. Nagyon csúnya dolgokat művelt, de valamilyen szinten még valamennyire meg lehet őt érteni. A mostani, magukat fiatal demokratának tartó, valójában autokrata […]
