26
visits
0
comments
Posted in
Rózsa Iván: Eszkimonó Szegény eszkimó… Nincs néki kimonója! Vesz majd Japánban. Menő kimenő: Eszkimó asszonyoknak Kimonót vevő… Pécs, 2017. március 11.
FÉLPOHÁR ASZÚ GYERTYA FÉNYBEN Már kezdett a tokajitól álmosodni, amikor az üveg mellett lévő dugón a szám „2002” kiélesedett. Már ennyi éve? Jól emlékszik arra a napra. Dave váratlanul hívta fel. Ma, ma este soronkívül szeretne találkozni vele. Ráér? Hangja várakozásteljes, izgatott volt. Hétközben? Ugyan mi történhetett? Talán… Hiszen már féléve találkozgatnak, viszi őt a […]
Ha már tudod, hogy nincs is gond, minden csak érdekes nézőpont. Ha már nincs válaszod, csak kérdezel, mindig új lehetőségekhez érkezel.
Az ősszel, amikor a kertünkben az öntözőrendszert telepítették, talán a második napon a gondnokunk András segítségnek Marci bácsit hozta magával. Látásból valamennyien ismertük már, hiszen nyugdíjasként a lakóparkunk kapuőrségét látta el két másik bácsival – de tudtuk róla azt is, hogy eredeti szakmája kályhás, csak már a sok évi térdelés, hajolgatás után voltak egészségügyi problémái, […]
Szohner Gabriella: Irgalmatlan évtized Zsuzsa és Sanyi ötvenes éveik elején jártak. Mindeddig jó egészségnek örvendtek, ám amikor szárnyukra engedték a gyerekeiket, testileg is lelkileg is görnyedezni kezdtek. Először csak legyintettek rá, majd elmúlik mondták, de ízületi fájdalmas kínjaik örökérvényűnek mutatkoztak. A nyilallások, a görcsök, naponta gyötörték, gyilkolták mindkettőjüket. Sanyi a vállával kínlódott, Zsuzsa a […]
Itt a tavasz,itt van újra, kigombolva az ing ujja. Bimbót bont a barack ága, Aranyeső hull a tájra. Kék ibolya szerénysége mosolyt hint a zöld mezőre. Harkály kopog,méh döngicsél, tavaszt dúdol langymeleg szél. Barkavessző a vázában, büszkén áll,de haloványan. Csoki nyuszi,színes tojás kölnivíz és locsolkodás. Lány sikítás,vizes vödör, ázik a copf,és a […]
Nem veszem komolyan magam, Ezért két copfban hordom a hajam, Blúzomat fordítva húzom magamra, elejét hátulra, hanyagul gombolva. szoknyám ha vasalatlan, engem nem zseníroz. Nem vagyok az, ki szájat gyakran rúzsoz. Van mégis valami, amit komolyan veszek, amire tényleg kínosan ügyelek, hogy mások engem nehogy komolyan vegyenek. Na azzal nem viccelek.
Zenét hallgatok, csodálatos zenét, A szívemből árad, érzed, hogy feléd? Tavaszi szél hajlít fiatal ágat, Mindenhonnan csak a szeretet árad! Tavasszal kivirul erdő és mező, Kertemben minden fa már csupa virág, Millió méhecske, dolgozó erő, Mindenütt csodás, tavaszi illat száll! Hozzád hajolnék most is szerelmesen, Csókot lehelnék arcodra kedvesen, De nem vagy itt, én hiányodat […]
Szellőztetem fejem, huzatot csinálok, téli gondolatoktól szabadulni vágyok. Vírusírtót futtatok agyam barázdáján, sepregetek kicsit szívem balkamráján. Kimosom a szemem, úgy majd tisztán látok, s torkom öblíteni tudod mit használok? A fertőtlenítőszerek koronázott királyát, nagybátyám finom szilvapálinkáját.
Mondd! Meddig élhet egy érzés, Mint hamu alatt a rejtőző parázs? Ha már a “miért”-ben sincs megértés, Eltűnőben a korábbi varázs. Kicsiny László (tűznél) című versét olvasva született ez a zöngemény!