Posted by
Posted in

Szirmok

Szirmok   Öreg Tóni csak ült a padon, és a kacsáit etette. Kérges ujjaival apró darabokat tépett a kenyér beléből, gyúrt rajtuk egyet, majd erőtlenül a vízbe dobta a galacsinokat. A kacsák habot vertek a partközelben, ahogy megküzdöttek a vízbe hulló falatokért. Aztán amikor elfogyott az öreg kezéből az áldás, még néhány pillanatig ott maradtak […]

Posted by
Posted in

Tiszta szívű csintalanság

Szohner Gabriella: Tiszta szívű csintalanság Nem vagyok rá büszke, de férfiasan be kell vallanom, hogy fiatalon, gyermekeim szülőjeként gyakran megtörtént, hogy tetteik átbillentettek engem azon a korláton, amit béketűrésnek hívnak. Hogy mi történt olyankor, hát azt bizony gyakran teszik még ma is a tányéromra.  Most, hogy már élvezem a nagyiság minden örömét, folytonosan azt bizonygatom […]

Posted by
Posted in

Napszakok

Napszakok I. A csillag felkel, a madár, növény kikel, Te pedig felállsz. II. Madár a légbe, az űr az óceánba, Én a földbe száll. III. Az árnyra lépve: fejünkre ég az űrNap, ne bújj talajba! IV. Madár a földre, le- vízbe Napocska, le, le!- és Mi a völgyre. V. Vár szeret-ágyam. Ősi avarból épül. “Engem […]

Posted by
Posted in

1-5-1-5-3

1-5-1-5-3, az első és az utolsó szótag-lehetőleg-összecseng. Ketten   Nap. Világos és van. Hold. Sötét… ha nincsen. De fényt kap!     Zúgó   Zúg… zuhanó sólyom! Zúg… száguldó hajó! S fülbe súg.   Lámpából   Benn villanya fénnyel, Kinn tombol az éjjel felhőkben.

Posted by
Posted in

Évszakok

Évszakok I. Egy lepke van itt létezem, s látom, igen lebeg a fejbe(n)   II. Az alma pottyan azután piros-kacag a fa biz’ nem dől   III. sárgulni-levél sóhajtja, éli, bontja sárguljon-Napját   IV. szánkó a házban száguld a járda szélén szállsz fel rá te is

Posted by
Posted in

Ezek vagyunk

Ezek vagyunk Az ember ilyen: író. Múzsától érkez puszi, ugyanígy jő az erő. Megtörtént mindez, úgy ni.   Markolja fejben-kézben bizonyos színes pennát. (Kérjed el vajon szépen?) Ha adja, bátran vedd át.   Ujjai közé teszi és ámbár olyan éhes! Meg sosem, mégsem eszi. Megír tán egy jó étket.   (mert éhes bizony, nagyon, -tévében […]

Posted by
Posted in

A kimosott jelvény

Ősz van. Az évszakhoz képest enyhe idő. A fák itt-ott aranyló, máshol rozsdavörös színekben pompáznak, helyenként ritkuló zöld levelek emlékeztetnek az elmúlt nyárra. Reggel még ködburok vette körül a környéket, de mostanra már a nap simogatja gyengéden a járókelők arcát. Az utca sárgás homokfedelét halványbarnásra festette a tegnapi csapadék. A levegő ennivalóan finom. A kerttől […]

Posted by
Posted in

A kislány és az ibolyák

A kislány és az ibolyák Égszínkék szemeit tágra nyitva felébredt álmából a víg tavasz. Körülnézett, mintha azt keresné, megvan-e még, amit tavaly itt hagyott. Kopár ágak, száraz füvek nyitottak neki nyikorgó ajtót, s arra kérték, frissítse fel őket. A tavasz megtette. Mindig is jóban volt az áldott Nappal, mely kellemes hőmérséklettel és simogató sugaraival üdvözölte […]

Posted by
Posted in

Nyári meleg… Izzadós liezon…

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… Nap, forró, csak izzik, Arany fényét, földre önti. Hőség, árnyékban is. Épp kiált a lét: adj vizet, – Test, ha megért, lélek fizet. * Szépséges a kék ég, Felhő nem látszik most sehol. Égető napsugár! Szerelmes perc az, még nem is, Szédülten elkapsz, engem is… * Gondolat csak lézeng, […]

Posted by
Posted in

A gémeskút

Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros… Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon, Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón. Úgy volt az, ahogy volt, Kinn a tanyán réges régen, Ma más ott az élet. * Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni, Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni… Majd, mint gyenge kisfiúnak, hogyan kell […]