Posted by
Posted in

Éji búsongás

Éji búsongás Az éjben úszik bánatom, körötte csend honol, agyamban lüktető erek és némi alkohol, merengek búsan, egymagam és azt találgatom, vajon miért szerettelek, olyan nagyon nagyon. Ha majd a szél még visszahoz belőled egy mosolyt, kötél lesz az csak torkomon, mi majd halálra fojt, hiányod tépi húsomat, csak döngetem falad, lázas vagyok, s fagyoskodom […]

Posted by
Posted in

Lehalkított csend

Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé, majd egymásnak suttogjuk az emlékeket. Mikor megfogjuk majd a másik kezét, szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket. Ha majd egyszer minden lecsöndesedik, az idő is megáll és körbenéz egy pillanatra. Ha majd rossz érzés a jóval nem keveredik, akkor megnyugszunk egy szusszanásra. Messzire szaladunk az időben, némán, fátylat lebbentünk […]

Posted by
Posted in

Ahol élek

Ahol élek Vajon miért e helyre jöttem, hisz vannak másik csillagok, amik körül szintúgy forognak bolygók, amint a Föld forog? Vajon miért e tájon élek, hiszen biztos te is tudod, hogy léteznek még más vidékek, ahol tengernyi szív dobog? Vajon miért e ház, ahol mi kettesben élünk boldogan, ahol szerelmes álmainkból csodányi gyermekünk fogan? Vajon […]

Posted by
Posted in

Amen

Amen! Fáradt szívem Úttalan utakon bojongva S megérkezve az élet peremére Már csupán csak Egy dolog maradt a reménye Felhalmozott vétkeimtől Feloldozást, kapva megkönnyebbülve Búcsúként kimondhassam az Ament. Milyen világba csöpentem? Micsoda gonoszság Gyűlt fel az emberben Mennyi rontás, átok Mennyi fájdalmat Zúdult lelkembe Az élet hullámzó vizében Mért nem hagy békében Csendben búcsúzni szeretteimtől […]

Posted by
Posted in

Régimódi történet

  A közelmúltban Galántán játunk, abban a mátyusföldi járásközpontban, ahol az én barátnőm nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott. Kedves, barátságos kisváros, mindössze hetven kilóméterre a magyar határtól, és ahogy a beszélgetéseink során megtudtam, még ma is több mint negyven százalékban magyarok lakják, akik büszkék a nemzeti hovatartozásukra. Az itt élők nagy része református vallású, barátnőm nagyapja presbiter* […]

Posted by
Posted in

Sóskaramell II.

(Éget.) Lángokban áll szívem. (Égetett cukor.) A szépségért szenvedni kell. A szeretetért lángolni. (Égetett cukor sóval.) És bájodat még akkor is elveszik.

Posted by
Posted in

Sóskaramell I.

A cukrot is megégetjük, mert még mindig nem sikerült megértenünk: minden úgy szép, ahogy van, a belső számít, nem az ahogyan saját vásznadra fested fel magad. És ha megsózod, megégeted, mi marad? Jobb a pikáns álca, vagy maradnál az édesen eredeti ábra?

Posted by
Posted in

Jelenben élsz… ami nincs!

Meditációs hétköznapi pszichológia… A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz… A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz… Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod, (Senrjú) Időd bontogat Téged és nem Te időt. Jövőd megjött! Huss! (Senrjon) Nem uralod idődet, Mert az nincs is, csak pillanat. A múlt meg örök. (3 […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: VAGYOK AZ ÉRZÉS

a kő megtörik és beszél a nöstényfák lobogtatják virágaikat dalok ünneplik a fények szilánkjait égre röpül a színek szabadsága te drága egyszeri tünemény kedvességed tüzességed lobog bennem nem látok már nem hallok Te Illat ! Te örvénylő misztérium ! lebegve zuhanva egyszerre a sok kevés vérem átlövell a világléten most legyőzhetetlen vagy s én vagyok […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: CSERESZNYEVIRÁG – ISTENHOZOTT – TÉGED!

súgnak –búgnak és táncolnak a völgyek a hegyek erdők felsóhajtanak részegen illatoznak a virágok csalogatva szívünkben ringanak patakok rohannak nap melegében kismadarak nászdalt csivitelnek arany-ezüst szárnyú fellegek szállnak boldog világ fut a végtelennek borzongó hullámzó füvek kelyhében repeső mámorok zápora hull kinyíló ajkak ölelő csendjében tavaszi láng varázs-csodát tanul oly szép kékszemű ég szívdobogását bíbor […]