Rózsa Iván: Fehér holló Egy rétegnek hétvégi programja: wellness… Hasonló tömegnek a sorsa viszont: homeless… Nyílik, egyre jobban nyílik a jóléti olló; A tisztességes gazdag: ritka, mint a fehér holló. Budakalász, 2017. december 31.
Edit Szabó : Óda az ÚJ ÉVHEZ A gondolatom még a jelenben él, elfelejteni nem lehet ma még, messze repült távoli tájakra, életemben nem jártam arra soha, suhantam vonaton és négy keréken, tovaszaladtak a messzeségek, részese lehettem sok-sok eseménynek, nézett szemem,arcokon visszanéztek. Öröm és mosoly akarlak téged, közösség holnapja véled, kérlek add meg a napokat […]
Edit Szabó : Kéményseprőt látok … Kéményseprőt látok, szerencsét találok, megfogom a gombomat, elűzi a gondomat. Háztetőre felmászott, seprűjéből ellopok, egy szál marad az enyém, legyen ettől szerencsém. Kormot seper kéményből, rossz szellem vele repül, betegségek, rontás, szellem, nem marad a természetben. Családbarát, jár a szája, derűt maga után hagyva, munkájával életet ment, utána tiszta […]
1. Három villamos Miért döntöttél úgy, hogy régi fotókat osztasz meg, kérdeztem, rádöbbenve az újságkivágásokra. Nem vártam érdemi választ, de miután kiöntötte a kávét, visszaült, lekapcsolta az íróasztalon a ledes fényeket. Furcsa volt a régi lámpa a vedlő plafonon. A legyek már alszanak, de tavasszal visszajönnek. Billegett az olcsó karácsonyfa. Megsimogattam az ágait, pedig utálom […]
“Mindhárom film, amit az ünnepek alatt láttam, lényegében monodráma volt. Nehéz kérdések, de miért most tesszük fel a kérdéseket? Kezdem érteni a változások irányát. Megfogtam a bükkfanyelű baltát. Eldobtam, nem érdekelt, hova esik. Láttam, ahogy eltűnik a bokrok között. Valami üvöltött, megszoktam. Hagytam vérezni, két vadász meghúzta a rozsdamentes palackot, leültek egy megkopott bokor tövébe. […]
Nem vagyok rossz, és nem vagyok jó. Nem vagyok hazug, csak hazudozó. Nem vagyok roncs, de nem leszek ép. Nem vagyok faladon ferde kép. Nem kell a fényezett csillogó érem. Nem kell a szavad, hogy illatod értsem. Nem kell a fájdalom csábító áron. Legyél az életem, legyél halálom.
Jégen fekvő fagyott ármány Hol terem több félszivárvány Olvadt hóban szent a béke Bohóc fullad nevetésbe Színbe öltözött a lényeg Stúdióban tarka képek Kopott ajtód sarkig tárva Elrohantál vakvilágba Szerencsénket ingyen adták Láncokon lógsz, vén Szabadság Kőszívekből nincsen károm Integetek hét határon Kilenc napnak egy a vége Kalapot tégy bús fejére Halkan hulló csendes eső […]
Fonnyadt almák felszáradó sárban. Kipattanó ecetfa rügyek. Édes nyarat, megújulást vártam. Álmok jönnek, hallom léptüket. Hol vagy, mikor meghasad egy járda? Földbe tapos tízezernyi láb. Ébredésed, mondd, vajon ki látja? Legyél te a porból nőtt virág.
Hány méter mélyen lángol a bánya? Óvatos lépteid szűz mélység várja. Ködlámpák fényébe árnyék vetül. Csapongó sétáid járd egyedül. Melleket csókolnak száradó vágyak. Elhagyott istenek bombát vigyáznak. Félelmet kántál egy öreg szabály. Soha ne hidd, hogy nincs akadály. Száz méter mélyen izzik a tőzeg. Folyónak rohannak megriadt őzek. Karikán billeg a szertelen kéj. Soha ne […]
Ívbe hajló párhuzamos élek. Semmibe vett vonuló hadak. Borra váró koldusok mesélnek. Utoljára Bécsben láttalak. Végigszívott cigaretta koppan. Aluljáróban vacog a tél. Ki maradt az óbudai dokkban? Lesántuló időnk mendegél. Sóhajtozó, viharváró csendek. Aktuális, nyolc éves plakát. Halottak az álmok, vagy pihennek? Megvárjuk a holnap éjszakát? Merre tartasz, istened se tudja. Lehulló cseréptől eszme véd. […]
