Oly szép vagy, mint az akác fehér virága, Mely májusi tavaszban szórja illatát, Megigéz, elcsábít, és magába zárva Átfesti az egész, szép, holdas éjszakát! Gyönyörű vagy, mint a kelő nap sugara, Mely a hajnalpírban most bukkan elő, Mint tétova csók hattyúfehér nyakadra, S egy bájos mosoly, mely olyan észveszejtő! Nem lehet nálad szebb egy csodás […]
Kincset érő kincsek, Ezüst esőcseppek Fűszálon hintázva lebegnek, Ázott fürtös tincsek, Fénylő tócsákba gyűlnek. Véres csurranó cseppek Egyenként szívemre esnek Kincset érő kincsek, Ezüst talléros cseppek Szememre hulló könnyek.
A vershez golyószív kell Száguldó véres cafat Tüdőlövés utáni Bugyogó lucskos szavak. Míves, netán sánta rímek Horzsolják véresre ajkadat S nyögdécselve terül el A meglőtt futó gondolat.
Könnyű vágyam fölkapja a szél Felhők alján piheként penderül Mint bumeráng hirtelen visszatér Hiába közeleg lazán, súlytalanul Ökölcsapásként ér a szenvedély.
Reng az ég, rázkódik a talaj Fülemben hullámzó moraj Apró csengők csilingelnek A koromról üzennek Perc kalapácsok Órabumerángok Szögezik az időórát Lengetik a jövő fátylát Ollók vagdossák a centiket Méteresre púpozódott fecniket.
1. Földi népek tündér gyermeke Emléked bennem él Lényed üvegmadara Izzó fénnyel ég Rám csapódott egy kapu Mert kénytelen elmentél Eltörött életem iránytűje Te, ki mindig jóra vezettél. 2. Ősi sellők földi mása Hívő lelkek, hasonmása Derűs lényed hegedűje Megkopott és eltörött De dallamaid szép zenéje Szellemed halk libbenése Fülemben suhog, csörög […]
Betegen fekszel az ágyon S már csak a fényt a halvány fényt látod. Erőtlen elesetten motyogsz, Az Úrhoz fohászkodsz. Sóhajok jönnek s mennek, Az életrend szemed előtt perget. Meg vívva több tucat csatát, Érzed ezt mégis elveszted. Nyújtja, kezét táncolj vele, De te még nem állsz készen. S mikor még is elmész vele Hátra […]
Elérkezett az idő, hogy vége legyen, Hisz csak játszottad az érzésedet. Mindig elhagysz, egyedül maradok, Ihletem, sikerem csalódást kapok. Igaz most könnyezem nehéz lelkem, Hisz én nem leszek sikeres. Hibás a mű, hibás az alkotás. Ugyan kinek kell akár e vallomás. Álmodtam merészet, éreztem szerelmed. De te mindig elhagysz, s nem fogod kezemet. Így […]
Hinni és remélni barátot szerezni. S mind a koldus mindent elveszteni. Míg volt mindene mindenki barátnak hívta magát. Míg fehér ruhában dolgozott ez volt a család.. De jött egy betegség s a baj a másik után. Elvesztette a barátokat elvesztett mindent csupán. Így lett egyedül az utca réme. Hisz irtóznak az emberek tőle. Hogy most […]
Amikor meg láttalak , Vérem pezsgőn forrót. Mikor először érintettelek Érzésem viharként tombolt S majd randevúztunk nap minden szakán, Az érzés egyre jobban testem járta át. Te ott álltál fehér lepelben, S én vágytam rá, hogy levehessem. Eljött a perc mikor lehullót ruhád, Izzadt tenyerem, testem vágyót rád. Mikor testedet újaim járta, Te eltévedt […]
