Mint száguldó gyorsvonat úgy tűnik el ez az élet észre sem veszed, csupán galaktikus percnyi a léted. Az ifjúság már tova tűnt és még magad sem érted hogy belső énedből neked visszaint a húszéves képed. A sors ekéje ráncokat szánt arcodnak minden szegletére a fiatalságod örök, gondolod s vígan nézel tükröd szemébe. Ha elszólít a […]
Kánikulában 2, Vakitó napban állok, s türelmesen várok Hűs szellőt,az ég irgalmából szolid nyári esőt A hőségtől ellágyult izmaimban megújuló erőt A holnapban enyhitő megváltó jövendőt Látok egy asszonyt, ahogy közelit felém Hisz Ő az én párom nyilal a felismerés belém Mindkét kezében mázsás terhekkel Arcán, eltakarva ráncait, izzadtságcseppek Szikla, melyre gyermekeimmel mindig épitkezhettünk Örömünkben […]
Edit Szabó : Régi szeptember… Susog halkan őszi szél, messzi időkről mesél, szeptember még oly csodás, miénk volt a látomás. Fiatal pár szerelme legyen beteljesedve, harangzúgás, esküvő, újjat cserél a gyűrű. Emlékemben mindig él, de élveztem örömét, nagyon hamar véget ért, hatalmas a veszteség. Névnapomhoz pont egy hét, évforduló, már emlék, szívem mélyén örökké, nincs […]
Törökülésben unokáid Tompa szélcsendbe, puha fénybe nyúlnak végtelen síkban ujjaid, onnan szélesre nőve töltöd be szobád, mely rád feszül vastagon, miként a tavaly kinőtt télikabát. Meg se moccansz, bámulod, ahogyan halomba dőlt a hatalom. Porrá hullt, darabosan mállott szét, rágósan, körülötted szétfoszlott, s állagát vesztette minden éhes karom. Szárnyaik cafatokban, mellette üreges váz. Összetört csikorgás […]
Edit Szabó : Vágyok rád Vágyódom egy érintésre, vágyódom az ölelésre, vágyódom a mosolyodra, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két szemedre, vágyódom a te lelkedre, vágyódom az örömödre, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két kezedre, vágyódom az életedre, vágyódom csak te légy enyém, álmaimból ébredek én. Nem érzem az érintésed, nem érzem a […]
Edit Szabó: Ősszel a tavasz / Haiku-csokor / Hajnali harmat későn ébred fényesen, ősz felé siet. Napsugár dereng, kelet felől lassan kél, szeptembert jelez. Még fűt melege, forró fénye felhevít, este csendesül. Lassan lemerül, hosszabbak az éjszakák, fénye is kihűl. Emberek hava sorakozik hirtelen, évszakok szava. Ősz után a tél ünnepekkel búcsúzik, az év véget […]
Edit Szabó : Lélek mélyén Hullámzik a naplemente, a homokban lépegetve, tengerparti álmodozás elmossa a lábak nyomát. Messzeségben felhők ágya, elrepülve szellők szárnya, tovaszállnak gondolatok, hova vágynak most az álmok. Messzi tájon vándorolnak, minden határt áthatolnak, nincsen vége tekintetnek, földgolyókat átrepíthet. A gondolat ereje nagy, lelkeinkben vihart arat, kívánhatom tenger partján vigyázzon rám a szívjóság. […]
(Tükörvers) Ha “kívülről” szemléled világod s nem teszel semmit, hogy megmaradj hamar eljön érted az elmúlásod s utánad könnycsepp sem marad. Utánad könnycsepp sem marad hamar eljön érted az elmúlásod s nem teszel semmit, hogy megmaradj ha “kívülről” szemléled világod.
Nem készülök most a túlvilágra nem téphet szét még a halál foga van még dolog, amit elvégezzek, amíg a Föld ránca végleg befed. Büntetéssel fenyeget a dogma most üljek le, talán egy sarokba dolgom halasztva,nem lesz több a bűnöm közben az igazság kényszerét nyögöm. Földi létünk,mint pillangó röpte szinte egynyári annyira rövid, körforgással tavasztól a […]
Gazok hordái mindenütt múló pillanat, vadvirág csendek por lepte valóság s nekünk ha nem vigyázunk: kicsengettek!
