Ha megálmodok egy eseményt, Ó, mennyire félek, Ha az álmok nem jók, Mit tudhat a lélek? Teszem ahogyan kell, Nem lehet kérdés, Majd magamba zárom, A várható cselekvést. Nem tudhatom a tér Erős hatalmát, Megfoghatatlan útjelzők, Helyes irányát. Álmot jót,s ne rosszat, Amit kérhetek, Legyen benne a csoda, Amitől nem félhetek. […]
Szél borzolja egyenes szálaidat, Meghajolva hallatod hangodat, Suttog a nád, különös beszéd, Dallama egy szimfóniával felér. Csendesen hajlong,alig zörren, Fuvallatkor meg-meg csörren, Viharban levelei hangoskodnak, Egymáshoz érve bólogatnak. Fészkeit védi kicsiny madaraknak, Nádirigó sem töri el száradat, Rókacsalád kedvenc búvóhelye, Onnan indulnak vadászlesre. Nyugalmat áraszt a nádtenger, Közte ezernyi rovar ciripel, Ha […]
Hosszú,nehéz napok terhe, Estéhez érve,már levetve, Jöjj el álompillangó, Könnyű, szép álmot hozó. Szememre ha puhán rászállsz, A gond is némán meghátrál, Pihentető hófehér szárnyad, Csendes nyugalmat áraszt. Ha tétován is előjössz, Kérlek meg ne szökj, El ne szállj,maradj még, Hisz hosszú, sötét még az éj.
A kert végében – Tedd el fiam a kapát! – nyújtja a szerszámot az idősebb férfi, miközben ingujjával letörli homlokáról az izzadtságot. Tagbaszakadt felsőteste imbolyog a csillagtalan éjszakában. – Kell az még holnap is. Ideje felszedni a krumplit. Láttad ugye, hogy napok óta fonnyadozik a levele és elszáradt már a szára is. A gumók […]
Rózsa Iván: Fehér holló Egy rétegnek hétvégi programja: wellness… Hasonló tömegnek a sorsa viszont: homeless… Nyílik, egyre jobban nyílik a jóléti olló; A tisztességes gazdag: ritka, mint a fehér holló. Budakalász, 2017. december 31.
Edit Szabó : Óda az ÚJ ÉVHEZ A gondolatom még a jelenben él, elfelejteni nem lehet ma még, messze repült távoli tájakra, életemben nem jártam arra soha, suhantam vonaton és négy keréken, tovaszaladtak a messzeségek, részese lehettem sok-sok eseménynek, nézett szemem,arcokon visszanéztek. Öröm és mosoly akarlak téged, közösség holnapja véled, kérlek add meg a napokat […]
Edit Szabó : Kéményseprőt látok … Kéményseprőt látok, szerencsét találok, megfogom a gombomat, elűzi a gondomat. Háztetőre felmászott, seprűjéből ellopok, egy szál marad az enyém, legyen ettől szerencsém. Kormot seper kéményből, rossz szellem vele repül, betegségek, rontás, szellem, nem marad a természetben. Családbarát, jár a szája, derűt maga után hagyva, munkájával életet ment, utána tiszta […]
1. Három villamos Miért döntöttél úgy, hogy régi fotókat osztasz meg, kérdeztem, rádöbbenve az újságkivágásokra. Nem vártam érdemi választ, de miután kiöntötte a kávét, visszaült, lekapcsolta az íróasztalon a ledes fényeket. Furcsa volt a régi lámpa a vedlő plafonon. A legyek már alszanak, de tavasszal visszajönnek. Billegett az olcsó karácsonyfa. Megsimogattam az ágait, pedig utálom […]
“Mindhárom film, amit az ünnepek alatt láttam, lényegében monodráma volt. Nehéz kérdések, de miért most tesszük fel a kérdéseket? Kezdem érteni a változások irányát. Megfogtam a bükkfanyelű baltát. Eldobtam, nem érdekelt, hova esik. Láttam, ahogy eltűnik a bokrok között. Valami üvöltött, megszoktam. Hagytam vérezni, két vadász meghúzta a rozsdamentes palackot, leültek egy megkopott bokor tövébe. […]
Nem vagyok rossz, és nem vagyok jó. Nem vagyok hazug, csak hazudozó. Nem vagyok roncs, de nem leszek ép. Nem vagyok faladon ferde kép. Nem kell a fényezett csillogó érem. Nem kell a szavad, hogy illatod értsem. Nem kell a fájdalom csábító áron. Legyél az életem, legyél halálom.
