Drága Mama! Hányszor mondom ki e szót de nem vagy itt, nem látlak téged már fájlalom hiányod, mindazt ami volt lét-perceim sora a végénél jár. Találkozunk-e, ott a túloldalon látjuk-e a fényt, mely körbe ölel mint anya és gyermek, vagy csupán lelkek szeretjük egymást, de nem ismerjük fel. Pedig annyi mindent kellene mondanom az élet […]
Szerencsepatkó vagy áldó isteni kéz hozzá a szöveg, mely idiótának néz ha nem küldöd mit kaptál azonnal tovább ne is mondjam el, mi vár majd reád. Jó nem, az biztos. S ha túléled talán rémek szánkáznak gerinced vonalán, s fejedre eshet egy jókora tégla az is lehet: nem holnap, de még ma. Ablakon villával hányják […]
Csendes magányod lassan felőrli léted cseppnyi örömét. * Lassul a tempó de agyadban még ott az “ifjúság madár”! * Költő vagy? Hiszed. Csak az utókor fizet csepp méltatással. * Szeretlek téged de soha meg nem érted mitől féltelek.
A Vénusz világít már fenn az égen álmos fényben reszket a néma táj gondolat siklik át a messzeségen a törött szív, ennyire, mondd miért fáj? Törtető gondok vad orgiája őrjöng zilált agyam szálkás szegletén apró fénnyel él a bogarak tánca s néha koppan a lámpa üvegén. Cserfes madárdal nem szól már az ágon kísértetek sorát […]
Edit Szabó : Sorsok útja Sepri a földet ruhának alja hófehér fátyol simul a hajra, földi mennyország életnek része, karcsú leánynak minden reménye, fekete öltönyben várja a párja, fehérség villan ing gallérjába, egymás karjában indulnak útra, nincsen előttük gondoknak súlya. Párban erednek sorsuk nyomába, előrelépés utak korlátja, viszi az éltet jobbra és balra királyok nyomán […]
Edit Szabó : Az álom kegyelme Sok-sok évnek történelme, lekopott a lábam szőre, nem volt alvásnak kegyelme, nem jött álom a szememre, csukott szemmel számolgattam egyedüllét magányában, teste-lelke eltávozott ölelő kar nem altatott. Idő múlik, a megszokás álmaimban csak csavargás tengeren túl,más világban, országutak sodrásában, magas házak rengetege, tarkaságnak az emléke, reggelente felébredve félhomályban felderengve. […]
Ember az aki leszállt a Holdra, büszkén tekintünk e fordulópontra. Ember az is aki lelkeken tapos, sajnos ez most már mindennapos. Ember az aki elülteti az aranyló kalászt, lisztjéből lesz az asztalra kalács. Ember az is aki embert gyaláz, szándékosan mindent félremagyaráz. Ember az aki szertelenül szeret, ez sokaknak egy komoly üzenet. Ember az is […]
Rózsa Iván: Esőisten (Tangerine Dream: Mothers of Rain) Az esőnek több anyja van: Megszülik őt, ki egyszer megfogan. Legyen bár monszun vagy jégeső: Minden eső végül is Istentől eredő… Budakalász, 2017. április 29.
Rózsa Iván: A valóság csodája A valóság csodája a csoda valósága: Rád bíztam életem, kire bíznám másra?! Misztikum maga a tény is, hogy létezünk: Van még bolygónk, bár egyre szűkül életterünk. Budakalász, 2017. április 29.
Rózsa Iván: Nincs Új a Nap alatt („Halál nem létezik, csak kozmikus lakcímcsere”- Edgar Froese) Nincs halál, csak régi-új más-állapot: Áthat más-otthonodban is, mi a Földön áthatott. Ki a Földön nem igazán élt, máshol sem fog: Ez az ős-igazság, működnek a kozmikus viszonyok. Budakalász, 2017. április 29., a Tangerine Dream zenéjét hallgatván…
