Posted by
Posted in

Álmodom

Ha megálmodok egy eseményt, Ó, mennyire félek, Ha az álmok nem jók, Mit tudhat a lélek?   Teszem ahogyan kell, Nem lehet kérdés, Majd magamba zárom, A várható cselekvést.   Nem tudhatom a tér Erős hatalmát, Megfoghatatlan útjelzők, Helyes irányát.   Álmot jót,s ne rosszat, Amit kérhetek, Legyen benne a csoda, Amitől nem félhetek.   […]

Posted by
Posted in

Nádtenger

Szél borzolja egyenes szálaidat, Meghajolva hallatod hangodat, Suttog a nád, különös beszéd, Dallama egy szimfóniával felér.   Csendesen hajlong,alig zörren, Fuvallatkor meg-meg csörren, Viharban levelei hangoskodnak, Egymáshoz érve bólogatnak.   Fészkeit védi kicsiny madaraknak, Nádirigó sem töri el száradat, Rókacsalád kedvenc búvóhelye, Onnan indulnak vadászlesre.   Nyugalmat áraszt a nádtenger, Közte ezernyi rovar ciripel, Ha […]

Posted by
Posted in

Álompillangó

Hosszú,nehéz napok terhe, Estéhez érve,már levetve, Jöjj el álompillangó, Könnyű, szép álmot hozó.   Szememre ha puhán rászállsz, A gond is némán meghátrál, Pihentető hófehér szárnyad, Csendes nyugalmat áraszt.   Ha tétován is előjössz, Kérlek meg ne szökj, El ne szállj,maradj még, Hisz hosszú, sötét még az éj.

Posted by
Posted in

A kert végében

A kert végében   – Tedd el fiam a kapát! – nyújtja a szerszámot az idősebb férfi, miközben ingujjával letörli homlokáról az izzadtságot. Tagbaszakadt felsőteste imbolyog a csillagtalan éjszakában. – Kell az még holnap is. Ideje felszedni a krumplit. Láttad ugye, hogy napok óta fonnyadozik a levele és elszáradt már a szára is. A gumók […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fehér holló

Rózsa Iván: Fehér holló Egy rétegnek hétvégi programja: wellness… Hasonló tömegnek a sorsa viszont: homeless… Nyílik, egyre jobban nyílik a jóléti olló; A tisztességes gazdag: ritka, mint a fehér holló. Budakalász, 2017. december 31.

Posted by
Posted in

Óda az ÚJ ÉVHEZ

Edit Szabó : Óda az ÚJ ÉVHEZ A gondolatom még a jelenben él, elfelejteni nem lehet ma még, messze repült távoli tájakra, életemben nem jártam arra soha, suhantam vonaton és négy keréken, tovaszaladtak a messzeségek, részese lehettem sok-sok eseménynek, nézett szemem,arcokon visszanéztek. Öröm és mosoly akarlak téged, közösség holnapja véled, kérlek add meg a napokat […]

Posted by
Posted in

Kéményseprőt látok…

Edit Szabó : Kéményseprőt látok … Kéményseprőt látok, szerencsét találok, megfogom a gombomat, elűzi a gondomat. Háztetőre felmászott, seprűjéből ellopok, egy szál marad az enyém, legyen ettől szerencsém. Kormot seper kéményből, rossz szellem vele repül, betegségek, rontás, szellem, nem marad a természetben. Családbarát, jár a szája, derűt maga után hagyva, munkájával életet ment, utána tiszta […]

Posted by
Posted in

Kérdések (2017.)

1. Három villamos Miért döntöttél úgy, hogy régi fotókat osztasz meg, kérdeztem, rádöbbenve az újságkivágásokra. Nem vártam érdemi választ, de miután kiöntötte a kávét, visszaült, lekapcsolta az íróasztalon a ledes fényeket. Furcsa volt a régi lámpa a vedlő plafonon. A legyek már alszanak, de tavasszal visszajönnek. Billegett az olcsó karácsonyfa. Megsimogattam az ágait, pedig utálom […]

Posted by
Posted in

Véletlen találatok (részlet, 2017.)

“Mindhárom film, amit az ünnepek alatt láttam, lényegében monodráma volt. Nehéz kérdések, de miért most tesszük fel a kérdéseket? Kezdem érteni a változások irányát. Megfogtam a bükkfanyelű baltát. Eldobtam, nem érdekelt, hova esik. Láttam, ahogy eltűnik a bokrok között. Valami üvöltött, megszoktam. Hagytam vérezni, két vadász meghúzta a rozsdamentes palackot, leültek egy megkopott bokor tövébe. […]

Posted by
Posted in

Nem

Nem vagyok rossz, és nem vagyok jó. Nem vagyok hazug, csak hazudozó. Nem vagyok roncs, de nem leszek ép. Nem vagyok faladon ferde kép. Nem kell a fényezett csillogó érem. Nem kell a szavad, hogy illatod értsem. Nem kell a fájdalom csábító áron. Legyél az életem, legyél halálom.