Rózsa Iván: Csillagközi por A csillagközi porban ránk lehelt valamit az Isten; És ebből élet származott a Földön, itt lenn; És még te azt mondod, hogy Ő nincsen: Ha Ő nincs, te sem vagy, hisz élet sincsen… Budakalász, 2017. április 19.
Rózsa Iván: Normális?! Egy klíma-kutatócska nyafog a tévében, Egy-két homokos ugrabugrál a főtéren, Aki ellen tüntetnek szintúgy nem normális: Normális ez a világ vagy nem normális?! Budakalász, 2017. április 16.
Rózsa Iván: Azám! Csalódott a Rezsőben: Ott hagyta az esőben… Így hát Lajosra váltott: Ám álmában Rezsőt kiáltott… Budakalász, 2017. április 16.
Rózsa Iván: Karma Kerested utad… Fejen vágott egy cserép… Utad véget ért… Pécs, 2017. április 14.
Rózsa Iván: Magas a fű Nincs itt már disputa, Ő bizony egy despota. Vagy annak akar látszani: A magas fűből kilátszani… Budakalász, 2017. április 8.
Rózsa Iván: Segítség! Viktor, az amatőr piktor: Elődje legalább tudott festeni… Más kell ide, talán doktor: Ha még tud valaki rajta segíteni… Budakalász, 2017. április 8.
Akai Katalin Csillagom! Nehezen születtél, aggódtunk érted, mégis maradtál, hisz vártunk Téged. Könyököd, csepp kezed halántékod mellett, biztos gondolkodtál: jöjjek-e vagy menjek? Végre sikerült! A miénk lettél, éjjel nem alszol, hát én miért tenném? Sok lázas éjszaka, sok betegség után, repked pöttyös masnid utánad a hintán. Csillagom-Csillagom, picinyke Kislányom Te vagy a legdrágább nekem a […]
Bűnben sarjadt anyaság Odakinn szemerkélt az eső. Az öregasszony bágyadtan figyelte a tavaszi, áztató cseppeket, ahogyan meghíznak, és lepottyannak a virágszirmok csúcsos végein, vagy az üde, zöld leveleken. Május volt, májusban minden olyan csodaszép és eleven a természetben. Milyen más a világ az ajtón túl, és milyen más idebenn. Itt benn, mélyen a lelkében. […]
Mint ősi, szép templomtorony a tested lassan elmosódva álmaim hegyén mint búvó patak tör fel, emlékén a vágyam tárgya a múltba réved. Aggastyánként ül a bús értelem dús lombú érzelem, bennem is fárad, messziről a szférák zenéje árad lassan úrrá lesz rajtam a félelem. Játszunk még együtt az élet színpadán? Talán a sorsom oszt egy […]
A VIGASZTALÁS MORZSÁI …az igaz pedig az ő hite által él Habakuk 1:4b Az igazgatóhelyettes szavai jéghidegek voltak mint a kinti szél, élesek mint a borotva. Az irodájába lépve máris közölte velem: vagy azonnal beadom a felmondásomat és önként távozom, vagy fegyelmi elé állít. Mindenképpen a jövőben jó lesz, ha vigyázok a fiamra, […]
