Posted by
Posted in

Az ember dicsérete

Az ember dicsérete Kereszted súlyos, vállad remeg, verejték marja sebeidet. Hosszú az út, lélekkel bírod, erőd a fény, sorsod nem sírod.   Mögötted sötét, zúgó tömeg szomjazza ártatlan véredet. Lépted nyomán fű nő csodára, míg terhed bírod a Golgotára.    

Posted by
Posted in

Megkopott emlékek

Megkopott fényképet forgatok kezemben, Elmélázva szemem emlékkönnyel telten. Visszarévedek múltba, időben, térben, Pereg sok filmkocka keserűn és szépen.   Olyan, mintha sokszínű virágszál volna, Édes illatával, szerelemmel, csókkal. Fényességes, tüzes emlékekben járva, Fiatalság, élmény, randevúra várva.   Emlékezem most is nádszál karcsúságra, Csillogó szemekre, hangos kacagásra. Átölelt szerelem, izzó kamaszsággal, Világot jártam gondtalan szabadsággal.   […]

Posted by
Posted in

Isteni álom

Menekültem a világtól, szürke messzeségbe, Álomba zuhantam mélyen, megszűnt szenvedésem. Kértem az Istent, beszélgessen egy kicsit velem, Legyünk ma jóban, adjon új erőt, hitet nekem.   Homályos volt minden, reccsenő faágak hangja… Majd megjelent előttem az Isten, s kezét adta. Mosolyogva mondta, szorítsd, érzed az erődet. Hívtál, lásd, itt vagyok, hited most újra erősebb.   […]

Posted by
Posted in

Ébredő természet

. Lázad a természet, lázad a világ, Utazunk a Földön vadul tovább, Se Isten, se hit minket nem szolgál, Bennünk marad egy szép álomvilág. . Értelmetlen korlátok bezárnak, Szankciók hadával egyre harcolunk, Szabad ország, szabad akaratunk… Mi lettél világ? új morált kreálnak. . Tán retorzió áldozata leszek? Szunnyad gondolatom, érzem szigorát, Úgy kiáltanék! … lassan […]

Posted by
Posted in

Sasmadár

Sasmadár A rét fölött a sasmadár köröz hibátlanul, billenti szárnyát nesztelen, hiába fut a nyúl, a csendes égből ím lecsap, de oly kegyetlenül, a prédája nem is remeg, szívére végzet ül. Bizony hogy így esett velem meg az a borzalom, hogy álnokságod karma megfeszült a torkomon, onnan támadtál engemet, honnan nem vártam én, és elsüllyesztetted […]

Posted by
Posted in

Fakó homály

Nyúlos, szürke dagály, fakó homály az irigység. Tehetetlen tűröm férges örvényét. Rám tapad, reszkető bőrömig hat. Didergető ez a mogorva, gonosz indulat, bár felszíne mást mutat. Orvul lecsap. Zsigerig nyúlik érdes tapintása. Alattomban súrlódik vaskos csikorgással hozzám. Búza vagyok ocsú között. A sors oda kötött színes szalagon.

Posted by
Posted in

Hűvös varázs

Madarak dalának pitymallat nyitánya indította a reggelt. Hűvös varázs, párafátyol lengett és lassan oszlott az újjáéledő nap melegétől! Az erdő fái alá pászmában vetült a ragyogás, sávra osztva a zöld rengetegét. A fák baldachinján átütött a  fény, árnyjátéka foltot rajzolt a harsanó fű erezetén.  

Posted by
Posted in

Hattyúk

Csendes töprengésben ülök a part közelében. Figyelem a vizet, mely szelíd hullámzással ring, dajkálva hattyúk csapatát. Néma, méltóságteljes mind. Szárnyuk, akár szembefordított, íves tenyér, kecsesen feltartva. Hófehér kosárkát formál testük. Hangtalan lágysággal úsznak a nádas felé. Fiókát vezet az utolsó, szám szerint hetet. Nem veszít szem elől egyet sem!

Posted by
Posted in

A Balaton vidám

Habosan csobban a tó, felszínén fénykarika, türkize  ragyogó. A szél lobogó sörényű vad ló. Csikóként, nyerítve rohan a nyílt vízre, fel-le bukik, mosdik a friss légben, vakító kékségben. A Balaton vidám, virágkoszorúval ékítik a Víz Napján. Hátára kap vitorlát, ladikot, derék csónakost. Ünnepli a tavaszt, az új holnapot!  

Posted by
Posted in

Se füle, se farka

Taníts meg, kérlek, kesztyűbe dudálni, mutasd meg, hogy kell borsót falra hányni! És ha a szelet el szeretném vetni, hogy kell a végén a vihart learatni? Miért kell a szíjat jól összehúzni, ha a jég hátán is meg szeretnék élni? Két malomkő között hogyan kell őrölni, bár, ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha a […]