Posted by
Posted in

A kép

  Állvány előtt maszatos lányka, Bőszen túr a hajába. Majd vászont feszít rája. S kelléket ráhelyezi a palettára Egy halvány folt a vásznon S egy újabb ecsetvonás. És egy hatalmas kiáltás! Nem tudom, Ezer annyi dühvel rótt csík feszít Távolból nézve valami meg bújik Hát az erdőnek görcsös tája. Gyertyafény a fél homályba. Egy ember […]

Posted by
Posted in

Az út mi beragyogja hosszú sétád

  Egy szoba sok furcsa szerkezet kattogó zaja ezer annyi fény. Sárga karika s hirtelenjében hangzavarba lép. Valami furcsa hatalom rabolja el az emberséget. Szédülés és meg szűnik minden. Párperc vagy óra csupán . Ékesebben ragyog a fénysugár egy hosszú végtelen út, mi ragyog de hol a vége azt nem tudható. Látod életed pergő perceit […]

Posted by
Posted in

Táskába zárom

B. Mester Éva   Táskába zárom   Nővéreimtől kinőtt ruhát kaptam, a bátyáimtól iskolaszereket. Az első új táskát már magamnak vettem, korrepetáltam kisebb gyerekeket.   Most is megvan, betonból készült, ebben gyűjtögetem az életemet. Néha nehéz, de kibírt eddig bármit, biztosan tartja most is a kezemet.   Belefér a tavasz, a böjti szelek, a vers, […]

Posted by
Posted in

Csupán egyfélén

Csupán egyfélén Ahol a fény s árnyék egybesimul ahol a bánat s öröm meglapul mint búbos kemence hajlékában vad kutya és macska barátságban. Ahogy igazságtalanság robaja hosszú téli estének hangulata mint frissen főzött kávénak illata elvegyül a derű ártatlansága. Amint vándor alakjáról leváló sár és arany köszön az eliramló tétova közelségnek és messzeségnek nincs jelentősége […]

Posted by
Posted in

Flörtöljünk kicsit

Rám néz, én meg úgy teszek, mintha észre se venném, Rám néz, és én úgy teszek, mintha szemem lesütném. Rám néz, és már nem tudom, meddig váratom. Végül feladom zavarom, s mosolyom boldogan odaadom.

Posted by
Posted in

Nincs más dolgom

Nincs más dolgom Nincs más dolgom, mint hogy türelmesen várakozok, váratlanul elcsitulnak a zajok. Nincs más dolgom, mint nesztelenül nézni a jelet, figyelni, hogy egy jel, mit is jelent. Nincs más dolgom, mint elhagyva tettetést, égzengést, látni mindazt, ami ékkővé lesz. Nincs más dolgom, mint vihar utáni felbátorodásban, némán állni a mozdulatlanságban. Nincs más dolgom, […]

Posted by
Posted in

Néha kicsit

Néha kicsit…   Néha nem szólni, csak hallgatni a sírást, a zuhanást, a morajlást talán megérintene egy lehelet.   Néha nem válaszolni, csak ott lenni markolni a dühöt, a tehetetlent lehet, megjelenne a csend bent.   Néha nem ártani, csak tapintani simogatni, cirógatni, hintáztatni kicsit magasabbra emelni, röptetni.   Néha nem szorítani, csak tartani a […]

Posted by
Posted in

Frida Kahlo Tűzvirág című képére

Tűzvirág Tűzvirágon ringó, illatán bódító Karmazsinként izzó, vágyad add nekem. Szórd szét szép szerelmünk, örömünkben teljünk – Legyél ma velem. Bíbor hold ha éget, szülessen az élet Nyíló szép virágom, öleljük egymást. Rejts el most magadba, szoríts karjaidba – Álmodj ma csodást. Vágyunk fojtva felel, izzó csókot lehel Szirmok skarlát fényén, életünk virul. Leszakítottalak, magamban […]

Posted by
Posted in

Így pocsékolj könnyedén

Boltba mi ha elmegyünk, egy halom kaját megveszünk. Hazavisszük, elpakoljuk, fiókokba bedugdossuk. Pár nap múlva megtaláljuk, fele rohadt, de nem bánjuk, pocsékolhatunk a kukának hála, a szemetes pont erre lett kitalálva. Múltkor a bolt kijáratánál állva, a bolti konténert meglátva felcsillant a szemünk. Hisz haza se kell vinnünk a sok nehéz csomagunk! Időt ezzel spórolunk.

Posted by
Posted in

Páva

  Páva     Áttetsző uszály kúszik mögötte. Malachit legyezőjét kitárva háremét vonzza, hipnotikus szemekkel bűvölve tyúkjait. Násztánca lenyűgöző. Fénylő mellénye drágakő, türkizszínben pompáz. Zafírként ragyog rezgő bóbitája. Hangja fals illúzió, érzékek falát leromboló.