Posted by
Posted in

Találkozások…

Hétköznapi pszichológia… ironikusan… Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit, Jót-rosszat, boldogságot-bánatot, igazit vagy talmit, Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit. Egyesek meglásd, próbára tesznek, mások meg kihasználnak, És ez nem lesz kedvedre, nem szerez neked örömöt. De közben előfordulhat, hogy egyesek meg tanítanak… És Ez a sok rossz között, szerez neked életörömöt. Ezek a találkozások, […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 4.

Haikukban filozofálva… Eldobott jövőnk Múltbeli szavaival Vágyom a jövőt! * Legyél Te csak ott, Ahol én kéne legyek. Elérhetetlen. * A legtöbb ember Nem lát tovább orránál. Hiszi, ő a legjobb! * Sokan vannak, kik Szépre érzéketlenek! Ők az észosztók. TAVASZ: Orgonavirág Nyílik, gyönyörködtető. Temetőben szép. * Duna kiárad, Mindent maga alá gyűr. A gát […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 3.

Filozofikus felfogásban… Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma, Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra. * Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik, De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik. * Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem, Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem * Érzem, hogy életemből elköltözött már […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 2.

Filozofikus felfogásban… Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek, Simán megszűnnek, oly’ nagy plátói szerelmek. Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd, De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd. Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket, De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket. Völgyecske ölében csobog egy apró patak, Vize mérgezett, már kipusztultak a […]

Posted by
Posted in

Oximoronban, haikuban elmélkedés… 1.

Ősz, a végtelen Csend és béke, napsütés. Viharos szellő! * Bátorító hangot hallok, hogy bármit elérhetek… E nagy lehetőség ébreszti bennem a kétségeket! Végiggondolom, már végigálmodtam az összes álmom, De ez csak álom maradt, lehetőség nincs, ezt fájom. Régi fekete-fehér fényképek, már fakultak Velük, már a friss vágyaim is eleve szakadtak. Az ember ne legyen […]

Posted by
Posted in

Kreáció 4: Várd ki a végét!

Kreáció 4: Várd ki a végét! “Vegyünk egy átlagos, hétköznapi történetet. Kovács Julianna 18 esztendősen összeismerkedik egy tetszetős, jóképű férfiemberrel, bizonyos Leppich Józseffel. Két évre rá összeházasodnak. Felnevelnek 52 év alatt 3 gyereket, 8 unokát. Leppich Józsefet elviszi egy infarktus. Leppich Józsefné megsiratja. Aztán mesél az unokáknak. Puszilja őket, játszik velük. Aztán kihallgat egy beszélgetést. […]

Posted by
Posted in

Kreáció 3: Kozmikus metamorfózis

Kreáció 3 Kozmikus metamorfózis “Alkossunk egy sajátos égitestet. Éspedig egy metamorf típust. Olyan anyagcsomó, anyaghalmaz, amely fizikai adottságait erősen és sűrűn változtatja. Először szilárd.Kőkemény. Rajta hegyek nőhetnek és nőnek, völgyek süllyedhetnek és süllyednek is. Kövekkel teleszórva, porral meghintve. Aztán pár száz, ezer? … Pár tíz-, százmillió? … Pár millió esztendő elmúltával : átváltozik. Rövid idő […]

Posted by
Posted in

Csak élveztük… az ested.

Mily’ Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. […]

Posted by
Posted in

Úgy elmennék messzire!

Úgy elmennék messzire, hogy ne találjon meg senki se! Ahol egyedül lehetnék, s azt tehetném, amit csak szeretnék! Mondjuk, egy lakatlan szigetre, égszínkék tenger ölelné körbe. Aranysárga homokját simogatnák lány hullámok és én csak feküdnék a homokszőnyegen, becsuknám a szemem, és élvezném, ahogy a Nap sugarai csiklandozzák arcomat. Csak feküdnék órákig, és szívnám be a […]

Posted by
Posted in

Hiány

– Hiány – Egyszer minden dolgom a helyére kerül – de belül reszketni fogok, tudd, menthetetlenül. Egyszer körülöttem rend lesz és tisztaság – de benn akkor is marni fog a bizonytalanság. Egyszer a nap újra sárgán vár, melegen – de félelmeim az se oldja fel majd teljesen. Egyszer körülöttem tökéletes lesz minden – s mi […]