Elmesélek egy történetet, amikor egy 24 órás megfigyelő kamera végérvényesen a szívembe zárta magát. Utóbb már tudom, hogy ehhez semmi más nem kellett, csak annyi, hogy végre ne csak ő lessen, hanem én is vegyem őt észre. De nem csak holmi felületes pillantással. Hanem legalább olyan kitüntetett figyelemben részesítsem, mint amiben rendszerint ő engem 0-24-ben. […]
– Megint Március van és megint születésnap! Most már a sokadik – mondja Melinda, aki ezzel a kijelentéssel egy időben, ügyelvén arra, hogy tapintatos legyen, széthúzza az ejtőző függönyt, felhúzza a redőnyt, majd megnyitja az ablakot. A hamvas szellő, ezek után, elég hamar üdvözli is arcomat. Amennyire az ágyról látom, most legalább olyan szép tavaszi […]
Tizenhét évesen kezdtem naplót írni. Azután a bizonyos éjszaka után. Elolvasom az évekkel ezelőtti feljegyzéseimet és felkötöm szemkendőmet. – A nyomorult! – ágyékomba nyilall a gyötrelem és felszisszentem. Ez a sajgás semmi másnak nem enged. Keresztülzúdul testemen, végül a fülkagylómban lüktet. Összeszorítom a fogamat, és egészen addig szívom a levegőt, amíg orrcimpáim tágra nem nyílnak. […]
Hirtelen felbolydult az egész a világ. Vigyázz te földi lény, más lesz most az élet! Hosszú ideig karanténban lesz léted, ha nem teszed, a kór teljesen összerág! A közvetlen kapcsolat mára megszakadt, telefon, internet lépett a helyébe. Kevesen nézhetnek most egymás szemébe, a közvetítők itt-ott jeleket hagynak. Fehér pihe utal angyalok létére, mely […]
Gomolyfelhők közt röpködnek az álmok, se lejjebb, se feljebb nincsenek rácsok. Hol a zöld határ ad tarka virágot, hol a kéklő égbolt azúr palástot. Ringató hullámok között ingázok, vagy szilárdan a talpamon megállok. Nem tudhatom sosem, mi következik, az élet könyvében mely terv létezik. Hűs szellő hajtogatja a lapokat, de vihar is kitépheti […]
Az érintetlen tiszta kéklő ég alatt, felhők suhannak, hívják a napsugarat. Olyanok, mint a rózsaszín cukorhabok, úgy érzem szélsebesen beleharapok. A föld zöld palástja visszatükröződik, benne a csendes kikelet ismétlődik. Az éledő rügyek nesztelen pattannak, a virágok szégyenlősen virítanak. Visszafogottan dalolnak a madarak, a bogarak is távolságot tartanak. Érzik, ez nem a szokásos […]
Az égen sötét szélvihar keletkezett, árulásból az ítélet megszületett. A rágalom kereszthalállal végződött, a Golgotán az élet befejeződött. Keserves út volt az, mely odavezetett, a keresztfa súlya egyre nehezedett. Közben a csőcselék is haladt, kövezett, köpött, korbácsolt, ahova csak férhetett. Vér és könny folyt ott, mint az áradó patak, Mária szíve a fájdalomtól […]
Idén is barka nyílott a kertben, megszentelve maroknyi lett belőle, a vírus a húsvétot legyőzte, nem locsolhatnak az újabb rendszerben. Otthon lehet lenni szeretetben, lelkedből áradjon fény szétvetődve. a szép szavad is gyógyít törődve, szomorúság tűnjön el szégyenkezve. Megmaradt a tojás és a kölni, próbáljunk most csak örülni egymásnak le tudjuk a kórt […]
“Egy hét eltelt megint..”- csendül fel az éppen aktuális kedvenc nótám első mondata. A falon a beszűrődő napsugarak nekem táncolnak és minden egyes villanásukkal azt üzenik, hogy minden rendben lesz. Már nem folynak a könnyeim, már nincs velem a mellkasszorító fájdalmam. Egyszerűen csak üres vagyok. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, ha az ember állandóan […]
Végignézett a hosszú asztal mellett ülő embereken. Lehettek vagy tizenöten a huszonnégyből. Ennyien érettségiztek ötven évvel ezelőtt és számuk alig több mint a felére apadt. Tiszta kripta szökevény mind. Az ősz hajak között kopasz fejek villantak fel, táskás, fénytelen szemekkel méricskélték egymást, szinte átlátszó, petyhüdt bőr lógott az arcokon, az állak alatt toka feszült. Ő […]
