Posted by
Posted in

Fricska

A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Bliccelni fogok…

Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán. Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán. Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat. Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem, Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges […]

Posted by
Posted in

Ősz-esti elégia

Ősz-esti elégia Már tovatéved a nyár, melegét elegyíti esőkkel, bús mosolyát követő széllel a búzamezőn. Itt van az ősz, vele dús levelét eleresztik az ágak, és hazatérnek a darvak feleselve ma fönn. Még idehallik a bő aratásnak az ünnepi tánca, ropnak az ifjak a párjuk derekát ölelőn. Boldogan éjjeli fényre repülnek a gyors bogarak már, […]

Posted by
Posted in

Fényre lépdelek

Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]

Posted by
Posted in

Újszegedi idill

Edit Szabó : Újszegedi idill . Erdőn-mezőn folyó halad, partját övezik nádszálak, tükröződnek folyóvízben, elmerülnek szépségükben. . Folyóvize lassan csorog, két partjára átjuthatok, kovácsoltvas hídja ível, nem ér vizet,aki lépdel. . Magasra nőtt nádszálak közt madárfészek elrejtőzött, millió kis bogár,lepke vígan repked, mint szeretne. . Másik oldalt kutya fülel, várja társát, hol az ember, vadászni […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Kérdés porszemek

Elcsendesedett, mint a sivatag, Hol vörösbarnába öregült Formás kőhegyek pihennek, Mintha hosszú útjukon guggolnának Le egy pillanatra évezredeket Maguk mögött hagyva, hogy Lyuggassa őket a jelen idő, A forró déli nap, S a hajnali hidegre legyintő Sokszínű árny és árnyalat. Elcsendesedett, többször nem szólt, Nem kérdezé merre járok, Kivel átszeltem e sivatag-világot, Némaságba feledkezett, Ahogy […]

Posted by
Posted in

Egyszerű

Egyszerű Szeretlek mindhalálomig, amíg a Föld köröz, ha végzetem lecsendesít, én tovább őrködök, ha nem lesznek már csillagok, majd fáklyát gyújtok én, és fényesen világítok az éjnek tengerén. Mikor a táguló korong önmagába zuhan, én akkor is kezed fogom, követlek boldogan, és én leszek a nagybetű majd minden mondaton, és én leszek (mily egyszerű) a […]

Posted by
Posted in

Szomorú tavaszi vers (Képtelen képvers-változat)

Vidám verset szerettem volna írni ezen a derűs, szép márciusi napon, melyben minden gondom tán feledni tudom, s örömem fogom a papírra vetni.   …..   Fiaimmal tegnap mi a Bükköt jártuk, évtizedek óta kirándulóhelyünk, apának és nekem ez volt a kedvencünk: először fel őket kocsiban toltuk.   Előbb a kis Sanyó, aztán jött Lacink: […]

Posted by
Posted in

Világítótorony tövében

Edit Szabó : Víztorony tövében Oly hatalmas nagy építmény, téglából rakott meredély, varjú rajok körbe szállják, felettük szürkül magasság. . Sötét felhők tenger felett, menekülnek az életek, torony tövén fiatal lány, fáradtsága bizony talány. . Kopár parton ő egy szépség, ruházata szemet igéz, magas sarkú a szandálja, mellette fekete táska. . Vajon mi lehet bánata, […]