Tudod mi a szerelem? Mélyről gyökerező, ágakat nevelő. Fagyokban telelő, ártatlan szerető. Tavaszban ébredő, Szél dallamára, kócosan nevető. Tudod mi a szerelem? A merészség ereje. Remény, hit zene. Bölcsesség az őrületben. Karodban a boldogság. Eső után ragyogás. Tudod mi a szerelem? Ha a világ átölel, Mellette ébredsz fel. Kitárod az ablakot, A szerelem fénye, rád […]
Köszönöm, hogy itt vagyok, Élhetem az új napot. Köszönöm, a két szemem, Láthatom a végtelent. Köszönöm, hogy sugárzó alkonyon, A hajnalt várhatom. Köszönöm, hogy érezem, A rezgések hullámain élhetek. Köszönöm a múltamat, Az örömöt, a fájdalmakat. A megvívott harcokat. Köszönöm, hogy veled élhetek. A sugárzó arcodat, A két kezed. Mélyre hatolva átölel. Mert veled […]
A fák ágain csendben mereng az est. Lámpafénye bujkál az ablakon. Az otthon fénye világít a sötétben, Lágyan ring az est a hajadon. Benéz a szobába a hold. Sugarai fényként világítják arcod. Ott mereng tested vonalán, Paplanként betakarja, alvó alakod. Nézem, ahogy alszol. Tekintetem, csendesen pihen. Oly szép ez a kép, Álmodat alszom veled. […]
Enyhülést hoz az estnek szele, szelíden körbe leng, átkarol. A lelkek útja fénnyel tele, gyenge fűszál lábamhoz hajol. Arcom a hold árnya festi meg, fátyol fénye rejti bánatom. Még itt a szememben őrizlek, a hallgatag magányt vállalom. Áthajolva elmúlt századon, jövőt fest ábrándos látomás. Esti csillag nevet arcodon, s ajkad csókol édes vallomást. Súg – […]
Ez csak a felszín. Írta: Egyed-Husti Boglárka Anna azt hitte boldog házasságban él. Miért is hitte volna másképp? Hisz a férje szerette, voltak gyerekei, akik szépek és okosak voltak. Nem volt velük különösebb gond. Jól tanuló, élsportoló mind a kettő. Egy szép nagy kertes házban élt, medencével, bejárónője és szakácsa is volt. megengedhették maguknak ezt, […]
Mi maradt a tarsolyomban Mi maradt a tarsolyomban Eljátszottam gondolatban Miért oly súlyos a hátamon Múltam, s jövőmet benne láthatom Mért oly vékony a jövendőm Angyalszárnyon könnyen vihető Hova készül szállítani Kinyílnak-e az ég kapui? Vagy a pokol mély bugyrai Sajnos ellenség kereső lettem A testvér harcban eltévedtem Háborog a természet Mert teste ,lelke kivérzett […]
feneketlen sírgödör az élet mélyére hullanak érzéseim vágyaim hervadó múlásként bomlanak üres semmivé mélyre temetve mindent földdel telik meg tüdőm utolsó leheletemmel lassan száll tova sóhajom lehunyt szemhéjak mögött törékeny álmok végtelenjén fénytelen hullámzásban örökké lebeg e lét fölött (2020)
Levél a fiataloknak! Levelet szeretnék írni a mai fiataloknak Talán inkább megnyugtatásként magamnak Nincs már rám szükség az öregek tanácsának Nincs tovább nálam hitele bátortalanságuknak Antal Miniszterelnök Úr mondotta egykoron Európában talán még az ateista is keresztény Mára a kereszténydemokraták ateistává váltak Olvassátok és tanulmányozzátok a múltunkat Műveltségetek igazodjon a nemzet kultúrájához Ismerjétek meg hazánk […]
Elhatározta magában, hogy először csak egy teljesen ártatlan kérdést fog feltenni. Történetesen nem készült színészkedni és játszani, ténylegesen szüksége volt némi információra. Legalábbis elhitette magával, hogy szüksége van rá. Nem tudta, hogy merre található a tizenhatodik kerületben a Rádió utca, nem tartalmazott ismeretkészlete erről információt. Történetesen semmiből nem állt volna utána néznie, […]
Eső esik, Kint állok alatta. Elgondolkodom, Kezemben borral, Siratom fiatalságom. Mennydörög is. Aztán odaül az idő, Markával üvegem, Kirántja kezemből, Iszik hevesen. Nem kérdez, Csak ül némán. Egyedül lennék, Nem kéne társaság, Panaszom legyen, Csak az enyém. Villámlik most, Bátorságom borból, Merem, Szembe nézek vele, Elküldeném, De nem lehet. Fürkésző tekintete, Zavart szít. Bolond idő, Gondolom magamban, Minek ül itt, Ha nincs szava. Hevesebben esik már. Aztán harangszó, Képében megszólal. Nézd az esőcseppeket, Addig fénylenek, Tündökölnek, Amíg lehet. […]
