42
visits
0
comments
Posted in
A hűség linkje
Edit Szabó : Dalolj madár Magasan a levegőben, almafának tetejében, bimbódzanak virágszirmok, sárgarigó reá szállott. Sárgarigó fa tetején, dalold azt hogy szeretek én, dalolj soká, szívéig ér vele vagyok csak boldog én. Szóljon dalod messze tájra, szóljon hogy a világ hallja, párt keresel te magadnak, dalod hallik a magasban. Hirdessed a tavasz oly szép, mindenkihez […]
Tükörképem kiabál, hogy nézel ki ma, te lány! Szemöldököt kéne szedni, bőröd krémmel frissé tenni. Tudom a smink nem stílusod, de legalább bőrradírod vedd elő és használjad, mindent a szádba rágjak? Mozoghatnál kecsesebben, mintha éppen táncolnál, húzd ki magad, légy oly kedves, s pizsamádból kibújnál? Reggelire mit terveztél, ugye cukormenteset? vigyáznod kell fogaidra, és a […]
Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. Dús hullámú hajadon bukfencet vet a fény, déligyümölcs-ízű csókban fonlak magam köré.
Lótuszülésben ülsz, és meditálsz. Fejed fölött aranyló glória. A jóság kötőereje ölel, zengő mantrád gyógyít távol, és közel. Hirdeted a szeretet teremtő erejét. Vallod, hogy mindenkiben mélyen rejtőzik az isteni önvaló. Csak befelé, belsőnkbe kell figyelni, mert a lélek a szív központjában található. Általad ráléptünk egy csodálatos útra, útmutatónk a Bhagavad Gíta. Köszönjük Mesterünk a […]
A költő önarcképe rímekbe szedett. A szobrász fából faragja, és bronzba önti az idő ráncait. A festő vásznán szivárványba borul az arcod, a zene szárnyán húrok közt kanyarog. Belém ivódott a jégarcképed. Szilánkjai hűvösen hevernek, ha csikorogva tapossuk emlékét a megfakult közegnek.
Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.
szépaszeme, tetsziknagyon, belezúgtam, mostmilesz, randiznihìv, mitvegyekfel, nincsegyrongyom, tönkretesz. testeszexi, odavagyok, látomeste, ezkirály, hovavigyem, mitszeretne, aztremélem nálamhál. korábbanjött, nemvagyokkész, holafésûm miértdudál, kicsitkellcsak várniarám, egynônek ennyipontkijár . ittvagyvégre, üljbegyorsan, kösdbemagad, decsinosvagy, húdevadìt a szoknyád, imádomaszempillád. zavarbajött látomszemén, nemszólsemmit bámulcsak, egymásillatában fürdünk, alevegőúgy izzikköztünk. kérdőnnézrám, miregondol, hangnemjönki egyseszámon, hogymondjammeg mostneki, hogyrajtaül apénztárcámon…
Arany Jánosra emlékezünk Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok Miért verjük mellünket naphosszat Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait S micsoda nagyszerü eseményekkel […]
Edit Szabó : Igaz mese egy vándorról Nagyon régi esemény, amiről most mesélek én.Volt egyszer egy legény, sok csatát megharcolt, de immár bújdokolni kényszerült. Egyedül maradt útja során. Múltak a napok, napokból lettek hetek, egyre lassabban lépkedett. Messzi tájról vándorolt,azt sem tudta , merre járhat. Magas fák közt haladt, élelme egyre apadt, vizet is már […]