Posted by
Posted in

Kunyhó előtt

Edit Szabó : Kunyhó előtt . Kunyhó előtt ül az apó, megpihenni néha de jó ! kalap alatt őszült feje, távolba néz tekintete. . Sokat megélt az életben, bőr csizmája mesélhetne mennyi lépést tett meg benne, míg munkáját elvégezte. . Megfáradt már, öreg teste, de lelkében reggelente kezdené újra életét, szeretné az ő kedvesét ! […]

Posted by
Posted in

A rejtélyes beutaló

A rejtélyes beutaló A gondviselésnek köszönhetően úgy alakult a sorsom, hogy orvosom laboratóriumi vizsgálatot rendelt el, meghatározandó szervezetem – olykor felfelé törekvő – vércukor szintjét. Hála és köszönet érte, hogy vigyáz rám, s ezzel is fenn- és megtartva egészségemet. De balsorsomra a vizsgálatra itt, Magyarországon az Úr 2020. esztendejében kellene sort keríteni. De kezdjük az […]

Posted by
Posted in

Pipacsok között

Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]

Posted by
Posted in

Féknyúz, és antifák birodalma

Féknyúz és antifák birodalma. A világ egy hatalmas lávatengerré változott Fortyog, füstölög a légben égető pernye száll Féknyúz lángnyelvek a testünkre tapadnak Az élen szkafanderben antifák haladnak Az életünk mindenütt viviszekción esik át Igyekeznek a lelket kioperálni belőlünk Testünk többi része lélek nélkül elkorcsosul Ezzel biológiai létünk gyökeresen módosul A szeretet elillan az emberi földi […]

Posted by
Posted in

A fény dicsérete

  Valamikor nagyon régen, a sötétség lett úr a földgolyón. Mindent elborított, megfojtva az életet adó fényt. Sírtak az emberek, vonyítottak az állatok, s a növények riadtan bújtak vissza a föld alá. Nem volt menekvés a kegyetlen sötétség elől. –  Én vagyok a világ ura – üvöltötte bele a semmibe. – Senkinek sem kegyelmezek. Elpusztítok […]

Posted by
Posted in

Falunk hatalmas békája

Falunknak a végén volt egy tó, és ebben a tóban lakott egy nagy zöld béka. Olyan nagy volt, hogy ember még nem látott hozzá hasonlót. Még a szomszéd községből is a csodájára jártak. Reggeltől estig jöttek az emberek békát nézni. A népszerűség nagyon tetszett a békának. Egész nap illegette-billegette magát, mint egy híres színész. Külön […]

Posted by
Posted in

Háborgó mélység

Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.

Posted by
Posted in

Margaréta koszorú

Edit Szabó :. Margaréta koszorú . Kék ég alatt zeng az ének, margaréták útra kélnek, fel a felhők tetejébe, koszorút fonnak köréje. . Fehér szirmok felragyognak, egész mindenséget fognak, napfény sárga bibéjüket vidámítja a fény tükre. . Szikra csillan, fény megvillan mindegyiknek nyitva szirma, viszi messze a szépséget, világ szeme legyen éhes ! . Legyen […]

Posted by
Posted in

A nap végén…

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett, Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Haladás

Rózsa Iván: Haladás Ki voltam? Ki vagyok? Ki leszek? Honnan jöttem, és merre megyek? Változom, de mégis ugyanaz maradok: Az utamon szüntelen a végtelenbe haladok. Budakalász, 2020. július 12.