A Gondolkodó A homo sapiens szónokol Előhang A Gondolkodó vagyok, (mindég mondják, hogy egyek). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel . 1. Ragyás, kopasz, csúf vénség, én se értem, mért él még, bizony ő a gondolat, aklok mellett és alatt álldogál és kéreget, megállítva titeket is, lekapcsolja villanyom, -de- telefonom hagyhatom, tévém […]
Az ember is, a holdra is “Íme, visszatértem.” Abszolút megértem. “Jöttem, láttam, győztem.” – előttem, mögöttem. “Virít a mindenség.” És nem kell (tiszta) lég. “Ő is követni fog.”: “Máris elindulok.” “Talán visszamenjek?” “Ezek se jobb mennyek. ” Innen is még tovább! Bizony ezt is mondád, e vers jő utánad, nem kell, hogy megvárjad. “E hely […]
Mindig Homérosz Homérosz a számítógép billentyűzetére cserélte-azt, ami volt neki. Aztán lúdtollra, tudod, az az, amit a tintába kell mártogatni. Aztán golyóstollra. És üstökösre, annak a csóváját kell megfogni. Kicserélte, miért? A számítógépet Judittól kapta, aki megírta A Földet. A lúdtoll Dante adománya, a golyóstoll önmagát nyújtotta át. Van még valami? Az üstökös. Azt megtalálja, […]
Néhány japán forma: 1.Folyamat Nézd meg! Így rohan. Valóban. Ő, vagy én. Sose… nem áll meg. 2.Hiába Hat fal közt. Méláz, képzel, fest. És nyolc földkupac- ban is. 3.Sor Egy kettő kilencven de van tovább is. 4.Az úszó Előtte zöld levél. És felette zöld az égbolt, le-majd fel is tekintve merül folyóba. 5.Repülőt látva Valaki […]
Alkotás A madár fészket rak. A vakond üregeket ás. A hangya is valami ilyesmi… Az ember házépít, de erdőtelepít és szoborfarag is. Levesfőz és a többi . Hát alkossunk. Én például így: ülök a könyvtárban. Fejem felett egy aprócska polcon, szótárak sorakoznak. Apró zsebszótárkák. Olasz, horvát, latin. Kék, fehér, piros. Én odaképzelek egy pl. hauszát, […]
Alkotok Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek-regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét-végét magam se látom már oly rég… (És homokváram, is igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen.) Műveim él- s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének . “No […]
Mi (és ti) Ő már látta a tengert, ő már élte a kakast. És már ugrott a vízbe. Ő már űzte az okost. Ő még tudja a régit. … … … A más vérzi a zöldet, ássa, temeti a hót és ha észrevesz minket rikkant vidáman hahót. Van, ki itta a tengert, van, ki ugrott […]
Karácsonyi művészek Néki nincs karácsony, soha, ő nem ad, nem is kap, soha . Néki nincsen semmije se, vászon-és ecsetje… nem kell! Egy kavicsdarabkát markol. Véle rajzol égbe-földbe, tőle származ zöldje-kékje . (És ha kell, bemártogatja vízbe, légbe, nyálba, sárba.) … ( Néki nincs fenyője, az se . … mégis, ott van. És terem, megérleli […]
Átok A házra száll a rossz madárka, miképp darázs a napvirágra. Valakik lelövik. Hiszen itt a lovuk. A ház-madárka egymás átka.
Reggeli kaland J.-nak olyan érzése támadt, mint annak, aki alatt elfordul a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben. Olyan érzése támadt, mintha elfordult volna alatta a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben.Talán így is történt valóban. Minderre az szolgáltatott okot, hogy a lány nem lélegzik. […]
