Házak felett, szakadt felhősávon, Átdereng a vöröslő napsugár. Ezen a téli, késő délutánon, Minden gondolata, csak nála jár! Korán sötétedik, hiszen tél az úr, S a tavasz, még nagyon messze jár. Agya csak őt látja és érte búsul, Míg utolsó fényt szór a szép napsugár! Nagyon kemény a hideg az éjben. Paplan melege bizony jól […]
Bilincsbe ver a dogmák szava, Eredendő bűn a horizonton túl. Földbe döngöl a hit katekizmusa, Pokol és menny hiteget álnokul! Sátán és Isten, a furcsa páros. Mindegyik a lelkemre utazik. Börtönbe zárna a jó és a rossz, De az őr az ajtónál nem alkuszik! Arc néz vissza rám a belső képben, Melynek legmélyén az énem […]
Tipródó vad futamok és lágy melódiák, Az élet már ilyen, mint egy kis diák, Ki szertelen, vad, de tanítható, Hol felhőn lépked, máskor üreglakó. Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi, Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti. A fényben, csak a sötétség szeme “világít”, Megtörve, széttépve, tiporva bárkit. Szakad a húr, hullik a billentyűk sora, […]
Repedezik az “alap”, dőlnek a falak. Menekülsz? Vagy alatta marad Minden álmod, mi szép volt eddig, Nem tudod! Csak kergetőzik A sok gondolat ott a fejedben. Ha szembeköpnek, akkor sem érted Mindazt, mi bánt és nyomaszt. Nem kell semmi! Az égi malaszt Sem más, mint üres hazugság! Hogy letörheted a sorsod szarvát. De nézz magadba, […]
Vöröslő fénnyel kel fel a hajnal. A tájon,most minden csupa fehér. Kontrasztos vörös a fehéren játszik, De lábnyom még nincs, idilli a kép!
Csillagos éjeken erdőkön mezőkön, Bolyongok. Virágok illatát érzem én. Velem sétál az álmom, merengőn, Hajam borzolja a langyos nyári szél. Agyamban számtalan gyönyörű gondolat Szívemben a szerelem húrja zenél, Természet lágy ölén te vagy a mondat, Mely sorsom könyvében új lapot remél! (Ihlette. Arthur Rimbaud: Érzelem (Sensation) (fordította: Képes Géza) verse!)
B. Mester Éva Tavaszi gondolatok Minden erre várt. Rügyfakadás ébreszt fel. Tarol a tavasz. /// Tavasz árad szét, lelkem kitárom felé. Beteljesülés. /// Karodba bújok, szégyenlős a pillanat. Tarka pillangó. /// Száz virág nyílik, nekünk csak egyetlenegy napsugárszirom. /// Maradj még tavasz! Álmodtalak? Menned […]
Este van, s a zuhany alatt szappan táncol testemen, chachachát jár habosat levendulaszagosat. Lemossa az egész napot, mit gondoltál mitől vagyok frissebb most is, mint a szellő, szappantáncos kacér sellő… Belenézek a tükörbe, látom fáradt szememet, megfogadom mára többet nem kompjúterezek. Szavam tartom, esküszöm, ájpedemre s minden szentre, jöhet bármily kísértés, csak még egy cset […]
Edit Szabó : Magyar kender Föld mélyéből kibújva mag buján zöldell, magasba tart, kicsinyke zöld bokor felnő, pici szára magasra tör. Csalánfélék nemzettsége, honfoglalás előtt ismert, nyersanyaga a vászonnak, rostjából kötelet fonnak. Hosszú kemény a mesterség, magas szárból legyen termék, késő ősszel mind kivágják, kévébe kötve szárítják. Száraz kender vízbe kerül, majd áztató lébe merül, […]
B. Mester Éva Gyökerek Ha szülőfalumra gondolok, emlékeimben anyám jön elő. Ha anyám emlékén lapozok, a szülőfalum, s a temető. A kezdet és a vég, a gyökerek. A kastély, ahová óvodába jártam, a velem egyidős gyerekek, kikkel az iskolát is vártam. Anyám magyar ruhát adott rám. Volt, aki mezítláb kezdett iskolát. […]
