22
visits
0
comments
Posted in
B. Mester Éva Smink nélkül Felemelt fejjel, meztelen mosollyal keresem tekintetedet. Szemed tükrében farkasszemet néz velem az önmagára ismert szerelem. március 01.
Edit Szabó : Magyarhonba vándorútak Idegenyek gyüttek a falunkba, garral vonútak, hajszás húzta cudar szekerük. Alítnám, tán sáfár gyűtötte a csikasz embörököt,olan csihés, korheny kinézetük vót. Ihon vútam íppen, ídes a gádorbú nízte, legott hítt, jövel pulyám ! Vonútak lefeli a kurgánt ehagyván, nízegettík a pandalt, a szérű nem vót elíg jó, a szövétnektűl hamar […]
Hallottál már a nátháról, köhögésrôl, orrfújásról? Téged is meglátogatott, karácsonykor abajgatott? Hát eljött hozzám hívatlanul, mit kezdjek most vele… Tudnád milyen válogatós, semmihez sincs kedve. Hívtam menjünk úszni egyet, prüsszögött a beste. Főztem neki finom teát, na mit mondott erre, azt hajtotta nekem egyre, feküdjek a párnámra le, de én erre ellenkeztem, nincsen most még este. […]
Edit Szabó : Életünk sora Örök körforgásban éljük az életünk, eleinte nem is tudjuk mégis létezünk, megszületik gyermek és felcseperedik, megtanul mindent lehetősége szerint. Féltő szemek szülőknél a védelmezők, élő új nemzedéknek ők a felnövők, tisztes példát úgy látnak maguk előtt, erős gyökérből kapják az életerőt. Példamutatással nevelni emberré, végtelenség hálóját fonhatjuk köré, öregszik nemzedékünk, […]
Neked címzek egy pár sort, Kedves Szerelem. Évtizedek óta hintázol szívemen. Nem sodort el tőled még soha, semmi sem. Kérlek válaszolj, ha megkapod levelem. Mondd, nélküled élni én miért nem tudok? Szenvedélyes létedbe miért olvadok? Gyöngyös hálódban, fogoly mondd miért vagyok? Bennem hatalmad pecsétje miért ragyog? Szívemben léted már irgalom vagy halál. Nem tudom mivé […]
Észrevétlen becsempésztem, napjaim részévé tettem, azt a luxust, mit nem hittem, de most mégis megszerettem. Uszodának levegője, csalogató langyos vize, medencének kék csempéje, kiabálja, gyere ide! Hívogat, hogy ringathasson, hullámával simogasson, gondolatom eltereli, kisimítja, felpörgeti. Minden viccet félre téve, mi lesz ennek jajj a vége, lehet hogy már függő vagyok, mit szólnak majd a szomszédok. […]
Edit Szabó : Domboldalról Lassan halad lépegetve, körbejár a tekintete, domboldalról a lankára ballag alá a határba. Legényke az utat töri, magát elég nagynak érzi, elől halad, kivel lehet, botot fogja a bal keze. Sétájának van ám célja, patakpartot lent találja, kicsi horgát belevesse, halak kapását figyelje. Miből lesz a “cserebogár”, kicsi legény a nagy […]
B. Mester Éva Feloldozza Éppen, hogy csak úrrá lettem kételyeimen, meg sem száradt még a tinta reményeimen, nagy ugrással jött a tavasz, keskeny volt az út, keresztutak metszésében minden felborult. Elhalkuló sóhajok közt, csak a csend arat, de legtöbbet az gondol rám, ki most is hallgatag. Feloldozza, szél repíti a lábnyomodat. […]
Farsangi fánk furakszik furfangosan felém. Féktelen falánkságom fékezzem? Frászt! Fenét! Forrón finom… Formám féltve félreteszem. Felét.
Szeretni valakit, valamit fogni kezét, oldani sálját, érinteni nyakát hajszálanként számba venni mindazt, ki ő. Lüktetését körbe ölelni lebbenését megérezni, kiismerni mindazt, ki ő. Felkérni, táncba vinni forgatagban megforgatni mindazt, ki ő. Csak ráfigyelni, elmélázni kérőn-vágyón elringatni mindazt, ki ő. Hallgatni napestig, hajnalszületésig örömét, álmát és holnapját mindazt, ki […]