Bizonyára sokan emlékeznek még a 80-as évek tájékán elég gyakran hallható, s a vidéki ember tudatlanságát, tapasztalatlanságát megjelenítő, „Paraszt bácsi felmegy Pestre” kezdetű viccekre. Nos, én ismerek valakit, akiről szintén mesélni lehet azzal a különbséggel, hogy ő nem egy bácsi, hanem egy falusi nagycsaládban élő, ifjúkora elején járó leány volt. Az akkori társadalmi időszakban igen […]
Örömtáncot lejtve érkezett meg a sorára váró tavasz. Már a lustább hófoltok is világgá mentek, semmi sem mutatta a tél nyomát. Eltette magát jövőre a szerényen fejet hajtó fehér hóvirág, hogy átadja helyét az álmukból magukhoz térő fák dús rügyeinek és a sokféle színes szirmú növénynek. Az itthon telelő madarak víg nótákra keltek, s hosszú, […]
Edit Szabó : Márciusi tél HAIKU CSOKOR Március hava faágakon felcsillan, tél végi szikra. Serceg talp alatt, halad léptek nyomában, vastag takaró. Hópihe repdes, a földre még sem ér le, felkapja a szél. Forgatja körbe, alányúl – megpörgeti, száll a felhőkbe. Buckák magasa messziről növekedik, szeleknek harca. Harc hatalomért, tél végi visszatérés erőt fitogtat. Késik […]
Edit Szabó : Tengerparti nők Távolból árbócos vitorla feszül a szélben, kibontva simul tengernek közepén, vidul szirének énekén. Tengerpart sárga homokján fürdőző lányok a partján, testükön táncol a napsugár, szellőnek hangja messze száll. Mozdulatukban kacérság, asszonyi létük vidámság, kilátó torony őre néz, vidám mosoly megy ő felé. Hiúság, asszony a neved, távolból adod mindened, mosoly […]
Mozog a föld Bizony tudom, hogy nincsen úgy “Szeretlek!”- ahogy senkit meg nem hat és ragad és ahogyan odáig nem vezethet: “gyűlöld a tőrt, a húst, kutyád, magad.” Öröklét sincs, amely mindig melletted. S nincsen kötél, mely el sosem szakad, ha körbefonja vézna, gyönge tested. Ha két kézzel fogod, s erős nyakad… De van múlt, […]
Máglyáról Meglobbant a tűz. Elégtünk s a halott bűz újra visszaűz. Kinn Udvarom fényes. Rajta fekszik Nap, Hold is. Ugrálunk rajtuk. Tett Teszem, megteszem. Ami kell és ami jó. Tettem, megtettem. Csatában Ellen és mellett is küzdünk, küzdögetünk… Nem, nem adjuk fel. Egy eszesen-haiku Észnek dallama. Halljuk, ahogy összes szív s kéz elszavalja. Egy 1 […]
A zongora Billents! Billents! Billents már! Sürget a zongoratanár! S ha ujjaddal nem voltál elég gyors, a vonalzó hirtelen lecsapott. Játszottál Mozartot, Bach-ot, a tanár úr egyre csak oktatott, kicsi ujjaknak nehéz az elefántcsont, a Szamárindulót könnyebb játszanod. Zongorád pianino, nem szirénázik, mint a rendőrautó, made in Dresden, ezerkilencszázegyben, s az […]
Csak azt az egyet Csak azt az egyet szeretném, azt a gúnyosat, azt a bántót, azt az istenkáromló kegyetlen, szókimondást tagadó szádat csókolni szeretném, csókolni szeretném Csak azt az egyet szeretném, azt a hamisat, azt a szemembe nem nézőt, azt a zöldesen barna pettyeset, azt a tekintetemet kerülő szemedet csókolni szeretném, csókolni […]
Sírvers Életem megéltem, felszínét szemfényvesztők bearanyozták, látásom elhomályosítni próbálták, s szememet lefogták. RMB – 2017
A kordé (Déryné szekerén) Hé, kocsis! Színészek! Várjatok! Mellétek én is elférek! Messzire mennék, fáradt testem, lelkem, jobb, ha felvesztek, mintha magatok mentek. A kordé még engem is elhúz, hisz nincs már rajtam se bőr, se hús, alig nyomok fél mázsát, s tarisznyámban is csak fél kenyér, minek kifizettem a péknél az árát. […]
