Posted by
Posted in

Újra ősz

Menni, menni kell, merre, hogy is mondjam el? Valami űz, valami hajt, hallom a halk morajt, hol a víz csobban sárgul a zöld talpam alatt mozdul a föld. Hívogat az őszi fény, jöjj csak jöjj felém. Megyek az úton tovább, taposom a tél havát, s a tavasz szikrázik rám , új élet fakad a fán, […]

Posted by
Posted in

Az enyészet

Ködfátylat szaggat kósza napsugár, az ősz kukucskál az erdő sátorába. Halkan csobban a kis patak, lics-locs, fekete tinta, alig hallik hangja. Levelek közül kirí egy piros pötty-paca, vörös folt. Az enyészet jelzi jöttét, rőt-kosztümbe bújtatja a fákat.

Posted by
Posted in

A MEGSZOKÁS HATALMA

A MEGSZOKÁS HATALMA   Ma már meg lehet szokni mindent, a szabadságot, a fogdát, a félelmet, ha dobog itt bent, a szomszédban gyújtott bombát,   a teli tányért, az éhséget, az árnyékot tested mögött, a tűző napot, ha megéget, s a szájat, ami szembeköpött.   Ma ezek nélkül nincsen Világ, – a nemre is mondhatsz […]

Posted by
Posted in

Fájó szerelem

Edit Szabó : Fájó szerelem Tükörvers Nélküled nem ragyog a két szemem, nélküled nem élet az életem, testembe hiányod beköltözött, testemben hiányod a börtönöm. Bordáim közt a szívem úgy dörömböl, múló évek hozták be a göröngyöt, lelkem mélyén gyökeret vert a szíved, felettem sírhant lesz a szeretlek. Érted ragyog kéklő szemem sugára, véled lehet az […]

Posted by
Posted in

Öreg cigány hegedűje

Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje Öreg cigány hegedűje, a mosolya örül véle, húzza vonót, nem sajnálja, dallamai muzsikálnak. Messzire jár gondolata, réges-régi udvarokba, kicsiny házak szegletébe, nem bújdokolt az estében. Apja mellett vígan lépdelt, hegedűje a kezében, kicsiny legény korán kezdte, örökségét átalvette. Zenének a szeretete beívódott a lelkébe, mesterségét kölcsön kapta, a fiának […]

Posted by
Posted in

Művészportré Ács Ibolyával

Ez vagyok Én… Kezdhetném a bemutatkozásom, mint a többi alkotó. Elmondhatnám, hogy hol születtem, eddig milyen sikereket értem el. Én ezt mégsem teszem, mert inkább arról az időszakról beszélnék, amikor megért bennem az elhatározás, hogy változtatnom kell addigi életemen. Néhány éve még olyan munkahelyen dolgoztam, amely szinte egész napomat lefoglalta, mondhatnám, beárnyékolta. Egy novemberi késő […]

Posted by
Posted in

Elfüstölő álmok

Szohner Gabriella: Elfüstölő álmok Karácsony óta nem sütött ki a nap. Ólmosan nehéz szürkeség ülepedett a városra, savanyú kénes lignitfüst rakódott a ködbe bújt házak közé.  A nehéz, párás levegő egy része lecsapódott a fák mezítelen ágain, fehéres-sárgás zúzmara csüngött a gallyakon. Ilyen utálatos, hosszúra nyúló szürkeséget már régen nem látott senki. Az egyhangúság, letörtség, […]

Posted by
Posted in

Kacattárca

Csak félig leejtett mosoly, Kissé behúzott függöny, Bennem nincs már nosztalgia Párolgó gondolatok között. Könnyekkel várt küszöbök Csak félig, bukjatok fel Mosolyképem lett a tükröm Erősen magadba festve kell. Kacatokat hallucinálok Eszköztelen mosolyok között Szemed mélyébe Lopakodva, bele költözök. Törött gondolatokkal ülök Szűk a hely, nem férek el Kacatokat beszélnek itt is A leejtett mosolyom […]

Posted by
Posted in

kezed melegét

kezed melegét testemen őrzöm kezed melegét, őrzöm, mivel sejtjeire esne szét, nyitogatva a test rejtekét, péppé sűrűsödne, légkörbe kérgesedne, szem elől tévesztené a fény idegi rezzenéseit, tengernyi veríték önt el, tüdőmben jégkásányi szörty- zörej, jövőnk eggyé sűrűsödött perceit szürcsöli az idő, elringat a múlt, akaratlanul is egyensúlyba kerül a világ, látványosan fogynak az évszakok egymás […]

Posted by
Posted in

Elemek ringatásában

– parton, vízen Bőrömet átszőtte a nap fénye, Tűje aranyhálót festett Minden centiméterére, Mintát alkottak közé A hársfa levelek, rajtuk Átszöktek az ezüst-veretek. Feküdtem fénypáncélban A türkiz víznek partján, Horizont szélének szélesre tárt karján, Felhők résén ég-kék-szem a tükröt pásztázta, gyöngyház pikkelyeit gyermekként vigyázta. Távolban, közelben minden remegett, kettő közt lebegtem Sem a víz, sem […]