Posted by
Posted in

Engem egy Habsburg ne képviseljen

Engem egy Habsburg ne képviseljen! Századokon át a Habsburgok igáját nyögtük Hogy hazánkat bitorolták azt nem szívlelhettük Földünk, mezőnk , ásványkincseink gazdagsága Nemzetünk leigázása volt az előfutára. A szabadság eszméjének valóra váltása Iránti vágy és cél annak megvalósítása Zrinyi török harcával a Habsburgokat is védte Aki hálából orvul pribékeivel kivégeztette Maid a hazáért aggódó és […]

Posted by
Posted in

A szerep

Ha buzog a tettvágy, cselekedd Legelső gondolatod amit diktál, Töprengeni azon, érdemes-e, A megalkuvástól leszek hitvány   Valamiért testet öltött a szellem, Mi dolga lehet idelent neki? Gúzsba kötve másoknak megfelelni? Vagy a szív parancsát követni?   Mit tudni, mikor jön el az idő, Hogy éteri bírák ítélőszava Mondjon ítéletet a tesztről, Mely tapasztalásul a […]

Posted by
Posted in

Nem bánok semmit sem

Nem bánok semmit sem! Sok butaságot csináltam életemben Mindezért felelős volt nyughatatlan természetem. A pályaválasztást az élet kikényszerítette De a Teremtő, a sors mindig helyre tette. Sok mindent nem bánok Mentséget nem találok Tévedéseimért, botladozásaimért A legtöbbet, a legszebbet kaptam feleségemért Az Úr mindig kegyes volt hozzám Négy gyermek befogadása várt rám Nem lettem tudós, […]

Posted by
Posted in

Itt vagy

Nem talállak, mégis vagy. A szélben táncoló levél, A reggeli ébredés. A Napfény sugár, rám tekint. Őrzi szemed tükreit. A lépted nyomát keresem, A vízre futó fövenyen. A köveken ahol ülsz, Előttem jársz, Mégis itt vagy legbelül. Emlékek tava tükrözi, Szerelmünk legszebb perceit. Megleltük az élet kincseit, Kagylóban élnek gyöngyeink. .  

Posted by
Posted in

Istenem kenyeret adtál. Lelkembe láttál. Sziklára épített, A házad. Hívtál. Él a kő, Mit nékem adtál. Megtart. Áll a viharban, esőben. Szél nem mozdítja, Ár nem töri. Fülem hallja a hangod. Vezess engem. Karod intett. Kezem kinyújtom felé. Élő kövekből épül a ház. A fájdalom könnyeit, Tisztára mossák, A lélek kövei. Élő a szépség, A […]

Posted by
Posted in

Jelek

A jelek írják a jelent. Ébreszt. Lásd, figyelj. Mosolyod szeme, Felhők tekintete. A virágok színe, Otthonod rejteke. A jelek szólítanak. Utadon kísér. Jövődről mesél. Fogja a kezed. A szeretet vezeti léptedet.

Posted by
Posted in

Hidak

Jártam már hosszú hidakon. Partra értem, az égre néztem. Hidam a szeretet. Pillére a szív. Láthatatlan, egekig ér. Sétál rajta, a hit a remény. Építem szavakkal, Tiszta szeretettel. Haladok a hídon felfelé. Mögöttem a táj. Előre lát a szem. Eltűnik az akadály. A jelen, a jövőbe lép. Felnéz a szem, Látja a csodát.

Posted by
Posted in

Élet

Folyamatos növekedés, csökkenés. Csúcspontok, mélységek. Jó és rossz keveréke. Évezredek visszhangja. Benned ölt testet. Vándorolva létünk, Örök idők óta.határokat lép át Ajándék a perc. Magot vet, életet arat, A jövő nemzedéke.   Üres lapra, írások sokasága.. Új tapasztalás, tanulás adománya. Cselekvés szabadsága. Terjedés az élet. Nem jutsz át rajta, sértetlenül. Földi lábad nyomait, Az élet […]

Posted by
Posted in

Ébred a tó

Fürdik a tóban a Nap. Sugarai világítják arcod. A hegyek ormain, zöldellő lombok. Nézd a tó partját, Tükrözi a fényt. Köveken ülök. Jeleket rajzol a víz. Zöld kékek a fényben. Mólón lépdelek én. Magasba nézek az égre. Kitárt karommal várom, A remény, kék szemét.

Posted by
Posted in

Őszutó

Enyhülő napnak hűlő vörösét vadlibarajok tépdelik szét. Délnek tartanak búcsújuk néma, tollak hullanak, sír a róna. Dérben didereg avar barnája, köd hever pirkadat pírjára. Ormokon komor, fekete felleg, völgyek torkába eső pereg. Kopasz ágak közt átszakad a fény. Rőt-vörösben tompul már az alkony, árnyaiban közelít a tél. Eldöcög az ősz, batyuja teli. Szállingózó zúzmara gyöngyei […]