Posted by
Posted in

Sasmadár

Sasmadár A rét fölött a sasmadár köröz hibátlanul, billenti szárnyát nesztelen, hiába fut a nyúl, a csendes égből ím lecsap, de oly kegyetlenül, a prédája nem is remeg, szívére végzet ül. Bizony hogy így esett velem meg az a borzalom, hogy álnokságod karma megfeszült a torkomon, onnan támadtál engemet, honnan nem vártam én, és elsüllyesztetted […]

Posted by
Posted in

Fakó homály

Nyúlos, szürke dagály, fakó homály az irigység. Tehetetlen tűröm férges örvényét. Rám tapad, reszkető bőrömig hat. Didergető ez a mogorva, gonosz indulat, bár felszíne mást mutat. Orvul lecsap. Zsigerig nyúlik érdes tapintása. Alattomban súrlódik vaskos csikorgással hozzám. Búza vagyok ocsú között. A sors oda kötött színes szalagon.

Posted by
Posted in

Hűvös varázs

Madarak dalának pitymallat nyitánya indította a reggelt. Hűvös varázs, párafátyol lengett és lassan oszlott az újjáéledő nap melegétől! Az erdő fái alá pászmában vetült a ragyogás, sávra osztva a zöld rengetegét. A fák baldachinján átütött a  fény, árnyjátéka foltot rajzolt a harsanó fű erezetén.  

Posted by
Posted in

Hattyúk

Csendes töprengésben ülök a part közelében. Figyelem a vizet, mely szelíd hullámzással ring, dajkálva hattyúk csapatát. Néma, méltóságteljes mind. Szárnyuk, akár szembefordított, íves tenyér, kecsesen feltartva. Hófehér kosárkát formál testük. Hangtalan lágysággal úsznak a nádas felé. Fiókát vezet az utolsó, szám szerint hetet. Nem veszít szem elől egyet sem!

Posted by
Posted in

A Balaton vidám

Habosan csobban a tó, felszínén fénykarika, türkize  ragyogó. A szél lobogó sörényű vad ló. Csikóként, nyerítve rohan a nyílt vízre, fel-le bukik, mosdik a friss légben, vakító kékségben. A Balaton vidám, virágkoszorúval ékítik a Víz Napján. Hátára kap vitorlát, ladikot, derék csónakost. Ünnepli a tavaszt, az új holnapot!  

Posted by
Posted in

Se füle, se farka

Taníts meg, kérlek, kesztyűbe dudálni, mutasd meg, hogy kell borsót falra hányni! És ha a szelet el szeretném vetni, hogy kell a végén a vihart learatni? Miért kell a szíjat jól összehúzni, ha a jég hátán is meg szeretnék élni? Két malomkő között hogyan kell őrölni, bár, ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha a […]

Posted by
Posted in

Melletted

Melletted ébredni, őrjítőn szeretni. Óhajtni csókodat, hallgatni hangodat. Létedbe merülni, benne megfürödni. Vágyni teutánad, imádni a szádat. Testedet kívánni, vágyadat kivárni. Kezed a kezembe temetni örökre. Istened meglelni, tebenned elveszni. Sóhajod oldani, csókokkal gyógyítni. Karommal ölelni, minden mást feledni. Lelkedből merítni, örökké szeretni. Öledbe alélni, ott újjászületni.

Posted by
Posted in

Elmegyek

Én most elmegyek, őrizd meg, mi voltam. A fényt és a köveket, amikben elbotoltam. Csak a szépet kerestem, hol mosolygott az élet fáradt éjeken, hol minden semmivé lett. Nem viszek magammal csak pár régi képet, mely szívembe mind-mind beleégett. Már nem félek, hisz itt van minden apró kincsem. Álmok és remények, mikben mindig hittem. Őrizd […]

Posted by
Posted in

Tavasznyílás idején

Ez az időjárás, roppantul, nagyon jő! El is… Nem a véletlenek összejátszása és csakis… (3 soros-zárttükrös) Eltévedtünk az élet kövezett országútján, Most haladunk a sors sártócsás, vizes föld útján… Eltévedtünk az élet kövezett országútján. * (Septolet) Jobb már idő, Mínusz családfő Nem jő. Kiskabát kellő, Menő! Lelkem epedő, Nyár jő? * (Senrjú) Nekem az is […]

Posted by
Posted in

A szeg

A szeg Görbe hátú őrszem, fal ura, ott ül, torz kérdőjelet formáz, mégsem bántom, jó egy alkura, mert rajta függ egy öreg tornász. Egy emléket festő zord művész; sarkait négy fémpata tartja, éle már rojtos, ócska fűrész. Mondhatnánk, hogy nincs semmi rajta! Csak holt mosolyú fagyott arcok, közös hittel ostromlott szirtek. De nem maradtak közös […]