Posted by
Posted in

Újoncozó

Újoncozó Újratölt a puska. Újrahív a század. Szép a harci munka úgy, hogy légyen nálad mindig kendő Rájatenni a sebedre. És a vérző két szemedre. És a sok ellentetemre, mind legyen, hogy eltemetve. és a fegyverekre. és a rossz utakra, és a romházakra. és legyen kimosva mindig. vagy talán ez mégsem fontos. Az első “mindig” […]

Posted by
Posted in

Gender

GENDER Forgatom kezemben a migránsok tájékoztató füzetét Szinte fennakad a szemem olvasva a maradás mikéntjét: Nevezd magadat nemtelennek, vagy inkább melegnek A genfi konvenció szerint akkor a menedékjog megillet Ha ily ragályos lett a jövedék had nemi morálja Kényelmesen elférünk majd a földön nemsokéra Felszabadulnak az óvodák,bölcsödék,iskolák Kik szülni merészelnek ezzel jól megjárhatják Szülési adót […]

Posted by
Posted in

Töredékek

Nemcsak az irodalomról 1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki. Én úgy mondom: a művészet 1. a művészetiség szándékával alkotás, alkotása valaminek, bárminek. Az embernek van valami elképzelése arról, mi a művészet, mitől művészi valami és ilyesmit akar létrehozni, pl.megrajzolni , megírni, […]

Posted by
Posted in

“Előszó” (helyett)

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz. Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz. Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést. Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum, míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

Okos lehetsz

Edit Szabó : Okos lehetsz Okos lehetsz, de nem nekem, mégis itt vagy a zsebemben, elérhetnek, ez a fontos, nem érdekelsz engem okos ! Nem bámulom képernyődet, de látom az embereket, körbe nézek, nyílik virág, madár dalolja nótáját. Ismerősök, családtagok, valami fontosat mondtok, végtelen tér sokat ígér, hallom hangjuk, mindent megér ! Karácsonyi ajándékom, családtagi […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Választás után…

Rózsa Iván: Választás után… Ha, ha! Mi zúg? … Mi éji Zay Hódmezővásárhely utcáin e nesz? Fel fognak tán kötni? Ne félj! Csak a demokrácia hangja ez… Budakalász, 2018. február 26.

Posted by
Posted in

Kisebbségek

KISEBBSÉGEK A morzsaszemek a markodban elférnek Ha összeszoritod minden irányban elszélednek Ily sors vár az európai kisebbségekre Mivel mázsás terheket raknak a testükre Az erdélyi magyarság őshonos kisebbség Századok óta súlytja Őket a szegénység Amit kérnek, s amiért békésen harcolnak Csupán farkinbcája az európai jognak Ám ez a jog pusztán a migránsokat védi Az igazságtevést […]

Posted by
Posted in

Rímversek – Nőiesség – Anyai szív

Edit Szabó : Rímversek – Nőiesség – Anyai szív ! 1. Szemed fénye csillagként ragyog, benne élnek villámló napok, szerelmes és fényes villámlás, létedben nem félénk pillantás. 2.. Gyermekből lesz fiatal lány, rózsa virít az orcáján, a szépsége időt álló, női lénye csodálható. 3 . Anyai szív soha nem feled, halkan súgja, te vagy gyermekem […]

Posted by
Posted in

A kerékpáros /Részlet/ A fiú mindig keserű szájjal lelassított, amikor a ház elé ért. A kis kitérő – gondolta, fájdalmas ugyan, de megéri. Már csak a látvány miatt is. Az elmúlt néhány hónapban a biciklin, munka közben, vagy elalvás előtt számtalanszor megfordult a fejében, de jó lenne neki is ilyen, vagy legalább egy kicsit hasonló. Hát még tévézés közben, ha gazdag emberek házait és autócsodáit mutatták! A ház kapubejárója előtt napközben egy fekete, új kiadású terepjáró parkolt – valószínűleg a feleségé lehetett. A fiú azért jutott erre a következtetésre, mert a férjet soha nem látta. És egy ekkora hatalmas és csodás házban nem lakhat egy nő egyedül! Mert a nőt egyszer már látta, amint éppen tolatott ki a terepjáróval az udvarból. Egy reggel azonban a fekete autó mellett, másik kocsi is állt az udvarban. A fiú a délelőttös műszak után leszállt a kerékpárról és úgy tolta az úttesten a ház előtt. Lassan, mint aki nagyon ráér. Azt sem bánta, ha meglátja valaki a kíváncsi és sóvár tekintetét. Ekkor pillantotta meg az asszonyt. Megállt, mert nem tudott tovább lépni. A nő miatt. A nő miatt, aki figyelemre sem méltatta, pedig néhány lépésnyire álltak egymástól. Csak unottan belenézett a postaládába, vágott egy fintort, és mosolyogva megrázta a fejét. Mintha megkönnyebbült volna. Milyen lehet egy ilyen csoda, ha melletted fekszik az ágyban és nem alszik? – tette fel a fiú magának a kérdést. Elképzelni sem tudta ezt, mert huszonhét éves kora ellenére, barátnője még nem volt. Amikor én laktam itt, minden olyan sivár tűnt – gondolta, ahogy szomorúan visszaült a kerékpárra.

Posted by
Posted in

Hinnünk kell!

Oktalan beszédek sorvasztják szavaink, porlik ritka fényük, értelmük kopik, Kazinczy s Arany lelke int a múltból, de vállat von egy méltatlan nemzedék. Mondják: Változik a nyelv. Mondom: A változás irányát ember dönti el. Nyelvünkért harcolni ma több, mint szálló szó, megmaradásunk a tét. Hinnünk kell: E cél, melyért közösen küzdenünk érdemes, nem „csupán fikció.”