Szavak Meghatározói életünknek. Az első, gügyögve kimondott szó, és az utolsó, rebegő sóhajtás. Amit a két szó közt eltelt időben mondunk ki, jellemzi egész lényünket, tetteinket, gondolatainkat. Szeretek játszani a szavakkal. Egyenként kimondani, hallani a ritmusát, elgondolkodni azon, miért éppen ezt jelenti és vajon, ki mondta ki először ezt a szót és miért? […]
Kánikulában 2, Vakitó napban állok, s türelmesen várok Hűs szellőt,az ég irgalmából szolid nyári esőt A hőségtől ellágyult izmaimban megújuló erőt A holnapban enyhitő megváltó jövendőt Látok egy asszonyt, ahogy közelit felém Hisz Ő az én párom nyilal a felismerés belém Mindkét kezében mázsás terhekkel Arcán, eltakarva ráncait, izzadtságcseppek Szikla, melyre gyermekeimmel mindig épitkezhettünk Örömünkben […]
Edit Szabó : Régi szeptember… Susog halkan őszi szél, messzi időkről mesél, szeptember még oly csodás, miénk volt a látomás. Fiatal pár szerelme legyen beteljesedve, harangzúgás, esküvő, újjat cserél a gyűrű. Emlékemben mindig él, de élveztem örömét, nagyon hamar véget ért, hatalmas a veszteség. Névnapomhoz pont egy hét, évforduló, már emlék, szívem mélyén örökké, nincs […]
Törökülésben unokáid Tompa szélcsendbe, puha fénybe nyúlnak végtelen síkban ujjaid, onnan szélesre nőve töltöd be szobád, mely rád feszül vastagon, miként a tavaly kinőtt télikabát. Meg se moccansz, bámulod, ahogyan halomba dőlt a hatalom. Porrá hullt, darabosan mállott szét, rágósan, körülötted szétfoszlott, s állagát vesztette minden éhes karom. Szárnyaik cafatokban, mellette üreges váz. Összetört csikorgás […]
Edit Szabó : Vágyok rád Vágyódom egy érintésre, vágyódom az ölelésre, vágyódom a mosolyodra, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két szemedre, vágyódom a te lelkedre, vágyódom az örömödre, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két kezedre, vágyódom az életedre, vágyódom csak te légy enyém, álmaimból ébredek én. Nem érzem az érintésed, nem érzem a […]
Edit Szabó: Ősszel a tavasz / Haiku-csokor / Hajnali harmat későn ébred fényesen, ősz felé siet. Napsugár dereng, kelet felől lassan kél, szeptembert jelez. Még fűt melege, forró fénye felhevít, este csendesül. Lassan lemerül, hosszabbak az éjszakák, fénye is kihűl. Emberek hava sorakozik hirtelen, évszakok szava. Ősz után a tél ünnepekkel búcsúzik, az év véget […]
Edit Szabó : Lélek mélyén Hullámzik a naplemente, a homokban lépegetve, tengerparti álmodozás elmossa a lábak nyomát. Messzeségben felhők ágya, elrepülve szellők szárnya, tovaszállnak gondolatok, hova vágynak most az álmok. Messzi tájon vándorolnak, minden határt áthatolnak, nincsen vége tekintetnek, földgolyókat átrepíthet. A gondolat ereje nagy, lelkeinkben vihart arat, kívánhatom tenger partján vigyázzon rám a szívjóság. […]
Edit Szabó : Változások Múltakból érint meg a jelen, hullhatnak az őszi levelek, élőre néznek tekintetetek, időben félre léphetnek, jövő szava új ígéret, közös akarat a végzet. ” Egy életszakasz véget ér, lehullott csillagokat lep szemét, mentjük, ami még él sarjad már a gyökér, de soká hoz új virágot, vissza-visszatér a tél.” Hatalma oly sokat […]
Rózsa Iván: Tömegvonzás Mindennek van tömege, Legyen bár bolygó vagy neutrínó. Ne légy soha más ölebe! Hatalom minden méretet felülíró… Budakalász, 2017. augusztus 29.
Rózsa Iván. Tapsorkán után csend… A fellépést követően zúgott a tapsorkán: A zongorista elérzékenyült sikere láttán. „Brávó, brávó!” – zengett az egész terem: Ilyen tehetség nem minden bokorban terem. Évszázadonként jó, hogyha egy születik: A koncert után hát ráadás is kéretik. Elcsendesedett újra a publikum, légy se hallatszott: S a zongorán a művész most lágy […]
