Posted by
Posted in

75 év a hánykolódó hajón

75 év a hánykolódó hajón. Kinnt kacsintgat az idő Nyugaton napsütésben,szinte ingujjban sétálnak a szabadban Keleten hófedte háztetők,csúszó utak, s jégcsapok az ablakokban Huncut ez a világ,s nagyokat ásit a képembe Mintha valami nyavajakórság lépett volna az életembe Ha a TV képernyőjére nézek, hidegrázást, s borzongást érzek Migránsok fullnak tucatszámra a hullámzó tengerbe Gyilkos hordák […]

Posted by
Posted in

Téli madáretetés

Edit Szabó : Téli madáretetés Belepte a hó a fákat, erdőt mezőt a határban, madaraknak nincsen terük fenn tarthassák az életük. Hótakaró vastag paplan, minden rovar föld alatt van, elbújtak a szemes magvak, búsulnak a kis madarak. Faágakon az etető, kerül bele, mi ehető napraforgó, búza szemje, szalonnának a bőrkéje. Cinegepár látogatja, sárgáll nak a […]

Posted by
Posted in

Kék világ

Kék világ Fátyol-pára lebeg a vízen remegve, álmos fény bukdácsol reszketve. A tó felett a kék új és újabb árnya vetekszik egymással: a Balaton türkizben játszik, az ég azúrja végtelen, ragyog a hegy  kobalt színe, határát nem látja szem. Csend van, halk hullámok csapódnak a parti homokra, nedves lábnyomok után kutatnak lankadatlan. A forróság kígyóként […]

Posted by
Posted in

Kain

Kain Az Ószövetség sorait olvasom, Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom Félve forditom füleim a hiradások felé A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé Az Úr fájdalma egyre csak növekedett Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén S megszületett az Úr szivében a megváltó remény Noé lett a záloga […]

Posted by
Posted in

Január derekán

Edit Szabó : Január derekán Kora reggel kivet az ágy, bizony tudja ő az okát, nagy pelyhekben szakad a hó, számomra ez nem biztató. Ajtó előtt a teraszon csúszik egyet csizmatalpom, minden fehér, míg szem ellát, ide kell már a hólapát. Hű kutyáim köszöntenek, mély hóban úgy lépegetnek, lépcsőseprés, út tisztítás, jószágaim éhesek már. Ők […]

Posted by
Posted in

A tékozló fiu

Sóhajunkat hullámok hátára helyezve Küldjük messze messze az ismeretlenbe. Hullámok, melyek afrikát is megkerülve Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed Hatalmába ejthet a […]

Posted by
Posted in

Kain

Kain Az Ószövetség sorait olvasom, Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom Félve forditom füleim a hiradások felé A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé Az Úr fájdalma egyre csak növekedett Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén S megszületett az Úr szivében a megváltó remény Noé lett a záloga […]

Posted by
Posted in

Bodorka

Bodorka A part menti füredi sétány téli kopaszra nyirt nyárfái Szinte fogják kezem mert az út mentén kihunytak lámpái A hideget utálom, de a füredi táj lehűti haragom A megtört téli napsugár piros szint varázsol arcomra A kéken csillogó viztükör jó hatással van hangulatomra A sétány varázsát nem cserélném a Champs-Elysées csillogására Az úton ballagó […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pünkösdi királyság

Rózsa Iván: Pünkösdi királyság Hogy összebújnak a kirakott karácsonyfák! Bevégeztetett, immár sorsukat várják… Pünkösdi királyság volt bizony az övék: S tűzben várja őket az örök messzeség… Budakalász, 2017. január 9.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Születésem előtt három évvel…

Rózsa Iván: Születésem előtt három évvel… Tocsogtunk a vérben, fuldokoltunk a szennytől: Legyünk végre szabadok! – kértük Istentől. Úgy is tűnt, meghallgatta Isten a szavunk: Győzelemre viszi tiszta, dicső forradalmunk… De kiderült, még az Ő hatalma is véges: A népfelkelések végkimenetele mindig kétes. Győzött végül az idegen túlerő, a szovjet: A szabadság eszméje, jelszava odalett… […]