Szerelem a felhők között Öt napja voltak házasok, azon a késő nyári ünnepen. A gyár, ahol mindketten dolgoztak, erre a napra egész napos, szabadidős programot tervezett. Az ünnepi megemlékezést és a felújított kultúrház átadását délelőttre, a gyerekprogramokat kora délutánra, estére pedig utcabált hirdettek. Reggel Eszter friss kávéillatra, Misi csókjaira ébredt, cicásan nyújtózott, incselkedett, nem volt […]
Tavaszvárás Fejemre húzom meleg paplanom Kinnt köd-köd hátán,s jégvirágos az ablakom Elegem volt a télből ezért nagyon,bosszankodom S hogy nemsokára szinre kell lépnem:megborzadom Várom,várom a tavasz nyitott világát Illatát, jókedvét, sokszinü virágát Gyermekek duhajkodó vig kacagását Futó perceimnek jókedvü szárnyalását Lassan megelégszem sáskával és mézzel Mint Keresztelő János ,várakozó hévvel A nap, mint Földanya csekélyke […]
B. Mester Éva Egy névnapos lány Egy névnapos lány tegnap megsimogatta a lelkemet. Kedvesével ünnepelgettek, ki úgy hiszem, csillagász lehet. Tán két pohár bor között, írásom került a kezükbe. Ki hinné? Verset olvasnak. Hogy juthat ekkor az eszükbe? Az ünnephez mit adhat a vers? Szavakba szépült perceket, felismerést csak nagyritkán, és […]
B. Mester Éva Belélegezlek Felvillanyoztál, mint titkokat a fény. Éppúgy hiányzol, mint fának a levél. Szívdobbanásod majd egyszer ideér. Belélegezlek, mint friss tavaszt a szél. 02. 15.
Edit Szabó : Érzések sodrában ” Az élet dala a borvirágban ” emlékek sora a boldogságban, kopott emberi életet törték össze a végzetek, szórnak hamut a fejekre, nem érteni vajon mi lehet daloknak vágya soronként messze tekint a vágyakért, kék szemek tüze visszaragyog, boldogság hiszen itt vagyok, lelkemben már újra világítok, emelem mindig magasabbra, tüze […]
Edit Szabó : Fehér nyúl a ligetben Magas fák közt domboldalban őszülő táj, havas asztal, hófehér nyúl szökken gyorsan, vadászkutya a nyomában. Életének mi lesz sorsa, élénken ugrik bokorba, színe rikít nem tünhet el, rejtőzködni semmit nem lel. Miért szökött rabságából, nyitva maradt most az ajtó, gondatlan volt a gazdája, önkéntes a szabadsága. Házi nyúl […]
Vihar az erdőben Szurdokerdő dús lombja közt viharos szél ront, süvit. Futára a vész orkánnak ítéletről hozott hírt. Érkezik a vad természet dúló-fúló örege, az ártatlan is remegve inal, iszkol előle. Vicsorogva, torz pofával reccsent, roppant ágakat, haragjába nem kíméli a vétlen erdőlakókat. Nyögnek, sírnak az útjában kalimpáló ágkezek, tépi, rázza és cibálja a […]
Edit Szabó : Romos ház Ki tudja hogy ki volt gazdád, szép volt házad és a portád, ám az élet elköltözött, halandóság beköszöntött. Ház tetején romos cserép java része padlás teré, a falakon nincs már festék, fehérségét eszi penész. Málladoznak a falak is, fáradnak az ablakai, nincs már aki gondot visel, minden évben falat meszel. […]
Álom a filmről Ma nem színes tintákkal álmodom Filmek világa az én honom, Lehet harcos, hős, győző, Vagy csak romantikus, hölgy szemébe néző, Súlyos, hogy kedvem szegje bú, Halászkirály legendája a nagyszerű, Egymásra nézve, s ezt észbe vésve, Mikor oly kedvem vagyon, Star Warsra szomjazom, Persze volt egyszer egy vadnyugat, Olaszok közt Fellini szabad, Amarcord […]
Szombat van, az alkotó pihen, Ki-ki tetszése és pénze szerint. Mert panelben lakni jó, Mondja ott fenn egy észosztó. Havi bér, rezsi, meg miegymás, Kopott bútor s benne egy kokott. Aztán meg férj, lehet futtató, Ha nincs pénz jöhet a cséphadaró. De ne legyünk ennyire póriak, Már a nuncsaku a divat. Vagy adjál a viperával, […]
