Felkiált a táltos. Halad a történelem szekere recseg, ropog a kereke. Küllők pattannak rendre, rémült szemek kerekedve. Az emberiség űzi hajtja lovát, nyelik a mocskos út porát . Göröngyös földút, veszett menet rossz irány, peregnek emberek. Már nem is szekér süllyedő hajó, melyből kiszállni volna jó. Hatalmi harc folyik […]
(gondolatok a Golgotáig ) Miért üvölt a tömeg, mit kiabálnak, Tegnap még hőse voltam e világnak, Ma már csak megvert, kivert kutya, Kinek töviskoszorútól “ékes” a homloka, A bőrömbe mar, vér csorog arcomon, Botladozom, azt hiszem, nem bírom Cipelni ezt a nehéz fakeresztet, Az Istenem engem jól “eleresztett”! Nem szűnik a zsivaj, szomjas vagyok, Átkot […]
Edit Szabó : A Golgotán Jeruzsálem városán túl magas dombnak tetejére cipelte keresztjét Jézus vállain, megfeszítettve. Kapun kívül szenvedése vére által szentelt földje, hívők dicsőítésére, kínjait így elfeledve. Ég tetején Jézus feje, gyászba borul a természet sötétség támad a Földön, lelke a mennyekbe odafönt. Gyarlóságért fizet Isten, mily bűnt követhet el ember, anya fájdalma egekig […]
B. Mester Éva Szelíd farkasok A vágyaim, szelíd farkasokká váltak. A lábamnál hever mindegyik. Nem lép többé már egyik sem elsőt, margaréta szirmok röptén nem számol jövendőt. Egyikük megsérült, levegőre vágyott, csend tetejére omló vízesést. Valami átok megsebezte léptét, megbénította a bomló szenvedélyt. Édes farkasaim! Óvjátok egymást! Van még igazember, lesz még kis […]
Szabó Edit : Húsvét az én napom Húsvét napja megérkezett, minden leány nekem termett, szívrepesve várnak engem, felém nyílnak tekintetetek. Minden asszony, minden leány mosolyogva tekint reám, kiskertekben virág terem, illatukkal jelentkezem. Megöntözlek kicsi rózsa, édesanyát sem kihagyva, hajtsd le fejed, szép nyakadra hulljon kölnim illatárja. Illatozzál Húsvét napján, soha el ne hervadozzál, azt kívánom […]
Szabó Edit : XI. Szonett Feketén világosbarnán vöröslő Merengő bolygóm a fáradt ég leste Miért nem lendülhetek a végtelenbe Kiért foroghat lelkemben megértőn. Él a földemen mindenhol termékeny Szépsége által alkotott világok Bolygóm hűs fények lángja világol Testében vágyak tüzei elégnek. Reményem bizodalma kiszabadul Minden az atomi csendbe visszahull Létnek a térnek lélekfény adatott Tág […]
Mondschein Szonáta! Keskeny rés támadt bezárt szobám ablakának Hol a lenyugvó nap fáradt sugara utat keres magának Szeretne édes búcsút inteni a tovaillanó mának S szép jóéjszakát kiván az elcsendesedő hazának Godolataim messze – messze fényévekre járnak Hol csak angyalokkal s mézédes csókjaikkal találkoznak Az ég kertjében mindenütt piros rózsát találnak Illatuk az Úr figyelmét […]
Szakadjon meg a szívem, ha már lüktetni sem képes érted. Olyan kár, hogy elmúltam véled édes egy szegénykém. Sorsunk mára egymáséiban rekedt félig telt üresség. Törjön széjjel sziklák erős csontú hátán, e nevetséges színlelés. Hogy én a te örömödre, s te én értem teremtettél. Had maradjon meg a homályos remény, – hogy a világ úgy […]
A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]
Rosszindulat Rosszindulat feketéllik, rossz színei sötétek, rideg, hideg körbe kerít, nyerítnek a szörnylények. Lófogaik sárgák, nagyok, marcangolni készek, ostoba vihogásuk tele mocskos kéjjel, s érzelem vámpír gyanánt rabolják a lényed. Mázsasúlyos keserűség, bánatfelleg, mogorva nyomja szíved, latolgatod: menekülj vagy ottmaradj? Az időre ráhagyni, nem szerencsés mindent, előbb utóbb rá kell jönnöd, mit ér tisztességed!
