Rózsa Iván: Csend-trilógia A csend Oly letisztult csend Van bennem és ott fent, de… A világ zajos… A zene A zene bennem Csenddé válik csendesen: Hallgasd, kedvesem! A boddhiszatva A boddhiszatva Csendjét mikor éred el? Senki nem felel… Budakalász, 2018. július 28.
Európai stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros… Gabonamezők Lágy illata terjed szét! Szél-zene suhog. A motorja csak berreg, Búza alatta serceg. * Kalászos búza, Napernyő kéne, de nincs! Napsütés, élet. Számos kalász felrepked, Az árokban megreked. * Szökkenő száron Kalász, jó nagy magokkal. Nagy búzatábla. A füst fölötte lebeg, Piros teste megremeg. * Nyár, csak […]
Csak egy szál virág az emberi élet A jó földet az Isten adta minden teremtménynek Ide várja vissza,ha földi útjai végetérnek Az anya méhében ,mint egy szál a pipacstengerben Édes álmokat szül az izgatott szülőben Látja dicsőségben, karrier fényében Az aranyborjú tálcáján celeb-képében Ám alig lát benne unokáknak sorát Inkább az életnek könnyebbik oldalát Ritkán […]
Búcsú a magyar himnusztól. Ha parancsszóra megszünnek a nemzeti határok Ha büntetendővé válnak a keresztény vallások Ha uralkodó eszmévé válik a liberális álom Kiforditva erkölcséből csak az embertelenséget látom : Az erősebb eltaposhatja a gyengébbet Hogy végleg meggyilkolják a nemzeti létet Ezért búcsút inthetünk a magyar himnusznak
A kezdet Lásd: X megszületve. Mint a száradt vízcsepp? Szétbomolt porszemcse? Hát nem, robban-csillag űrfehér magasban összes kozmoszt izza földagyat növeszti Csendnek halott arca visszatükröződve és ki bátran mosvs és világosodva tessék, nevet-kacag X-nek éppszületni megtörténésében. Minden egyes percben. Örvend X-nek fényem. Lelkesen vihogja, hatol rajta által. Vissza is csapódik. Örvend neki tüzed és te […]
A föld mélyében (is) tűz dohog, míg békésen termi kenyerünk. * Égig érő fa koronáján csillagok – álmot sző a csend. * Fényes tó partján némán bámul a béka – bűvöli a hold. * Kései virágzás – a természet ábrándja – csak szemnek való. * Hallod? Magányod kertjében egy madár most csak neked dalol. * […]
Ez bizony, már történelem… Buza táblán az arc barnára barázdul, Fáradtságtól kasza, erre-arra rándul… Buza táblán az arc barnára barázdul. Nap Fénye Bőrt színez. Sós csepp cseppen. Arany kalász dől. Kezekben kasza suhan, Arany kalász földre zuhan. Napsugár éget patetikusan. * Kaszások és marokszedők az új kenyérért dolgoznak, Hajnal óta aratnak, fáradtságtól nem pironkodnak! Kaszások […]
Rózsa Iván: Fogyasztói társadalom Vakáció Egész évben másoknak szolgálsz, hogy szabadságra mehess, amikor is végre téged szolgálnak ki… Szabadidő Szabadidődben kikapcsolódsz, pihensz, és erőt gyűjtesz a túlélésre, hogy kibírd a munkád, a kollégáid, a stresszt. De mikor van időd az alkotásra? Van rá egyáltalán igényed? Fogyassz! Dolgozz, hogy ehess és vehess! Fogyassz, hogy másnak is […]
Valami hazáról… 1. Én megalapítom az enyém hazámat! Van, ki belérokkan és fel is kiálthat: mi-vagy teországod végre hogy meglássad! Én most elrebegem hazai fohászom. 2. Határok ősanyja látja, hogy én fázom, köpenyét adja rám féltőn és megáldón. Ágyba is bebújtat a széles határon. Hanem a szándékát én bizony nem értem. 3. Határok Ősanyja micsodám […]
Haiku csokorban… Est azúrkékre Vált, csillagfény remegős. Aranykalász ring. * Bágyadt madárraj Búzában, szemet keres. Aratás, közel. * Perzselő hőség, Friss levegő elakadt… Aratás idő. * Zöld hegyek alatt, Barna gabonamezők. Aratáskezdés. * Hajnal fényében Fürdik a búzamező. Aratás kezdet. * Dühöng a meleg… Nap gyilkos lehelete. Reggel, aratás. * Az este lomhán Toporog, éjjelt […]
