Könnyező, haldokló csillagok, Mondjátok, hogy óh… én ki vagyok? Csak hulló csillag a kék égben Vagy törmelék a semmiségben? Vágtatnék én harci szekéren… Csak álmodok hosszan és mélyen, De nincs lovam, nincs is szekerem, Csak nagyon vágyódik a lelkem. Szárnyalnék, mit sas a kék égben, Halásznék, mint sirály a vízben. Tortát sütnék, mint egy cukrász, […]
Ajánlom e sorokat… mind a magyarnak! Ország ez a hely… de kicsi, Elvették, megmaradt pici. Mi azonban itt élünk, Igyekezzünk, ne féljünk. Fogjuk meg egymás kezét, Tegyünk meg mindent ezért. Keményítsük a szívünket, Fogjuk össze erőinket! Ne engedjük át ezt az ugart, Ne engedjük veszni a magyart! Jöjjön elő a nemzeti tudat, Hazánk előre, csak […]
A rézvörös Hold méltóságteljesen előbukkant hegy mögül És vöröses fényével megvilágította a párafátyolt. A kis-lak ablakai tompán fénylettek és fölül A Hold, bár oly’ lassan kezdte, de szépen zsugorodott. Egyre feljebb, csak fel, egyre magasabbra kapaszkodott Közben lassan elvesztette a vöröses árnyalatát. Menetközben egész lassan átöltözött, felruházkodott, Ember, állat örömére, felvette ezüstös kabátját. Az égen, […]
Estéli csendélet tavasszal… A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre, A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme. Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya, És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya. Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap, Enyhe szél fúj és esőszagot hoz….. sötét, beleharap. Az esőszag egyre élesebb lett és kellemes volt, A másik […]
Rossz felé megy a világ, s nem vagyok egyedül, Lehet még valaha, hogy haza fényre derül? Párok már nem esküdnek, így el nem is válnak, A tömegek érzelem nélkül mivé válnak? Szeretet, egymás egyszerű tisztelete segítene, Ha bármilyen kicsi emberség még itt-ott leledzene… Vecsés, 2013. május 22. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József
Madárdaltól hangos az erdő, Mezei csokor lett a mező, Mégis kizöldül a temető. Nap bekacsint függönyön keresztül, Családban, lakásban öröm zendül, Jó idő jön, tavaszon keresztül. A tél mérge végre már elfolyik, Sáros hólé tetőről lefolyik, Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik. Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc József
Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt! Hadd vegyek teli tüdővel, levegőt… Szeretnék már jó mélyeket lélegezni! De jó volna, egy jó életet élni… Adj már erőt, hogy éljem az életem! Mért haragszol, ellened nem vétettem… Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József
Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]
