Posted by
Posted in

Turandot

Turandot   Császár lánya, nagy Kínában! meghallod-e hangom másik tartományban? Híred eljutott határokon túlra, még a Nagy falon is átjutott, szomszéd országokba! Nem szépséged hirdetik, de tudásod, bár szolgálóid mondják, bőröd alabástrom, mit burkolnak sanghai-i selyembe, brokátba, s körötted fújnak aranytrombitákat. Hideg vagy, mint a kő, körülvesznek kérők, de Te uralkodónak akarsz látszani, mindenki előtt. Vagy […]

Posted by

Könyvajánló – Deák Mária: Tündérlabda

Szerző: Deák Mária Kötet címe: Tündérlabda illusztrálta: Deák Mercédesz leírás: 70 oldalas keménytáblás verseskönyv megjelent: 2017 júniusában Kiadó: Holnap Magazin ára: 2200 Ft Megvásárolható a Líra könyváruházban Ajánlás Deák Mária lírája varázslatos világba repít minket, a szerelem világába. Bátran, nyíltan, hol finoman, hol szenvedéllyel ír a megtapasztalt és elképzelt szerelmi élményekről, érzésekről. Ritkán olvasunk női […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Renitensek és szélkakasok

Rózsa Iván: Renitensek és szélkakasok Mindig is voltak renitens, antiszociális egyedek, akik nem tudtak beilleszkedni. Pedig szerető keblére ölelte volna őket az emberiség! Az emberi fajra jellemző a szeretet. Az mellékes, hogy a történelme népirtások sorozata… Mindig is voltak, akik nem fogadtak szót és lázadtak. Nem vettek példát az alkalmazkodó tömegről. A birkák szeretik, ha […]

Posted by
Posted in

A mának élj

Edit Szabó : A mának élj Mosolyogva szállnak fel a dalok, nem hallatszanak néma sóhajok, kék szemeknek vidám ragyogása, férfi lelkek fellegekben járnak, ringó csípőn hullámzik a haja, kósza szellő vidáman borzolja, ruganyos léptek izmos lábakon, súlytalan szépségű asszonyok, tekintetük mélyén oly édesek, repülnek, végtelen merészek, büszkeség tartja fejüket magasra, az örök nőiesség csalhatatlansága, mert […]

Posted by
Posted in

Németh Ágnes: A Vadász – előadja: László Zsolt

Németh Ágnes: A Vadász Vadat űz Minden éjjel Üldözi vassal-vérrel Torok vagy szív Nincs kegyelem Kés vagy kard Ez nem győzelem Mert aki vadat ejt maga is vad marad s nagy vihart arat a vasakarat Vadul szeret Vadul gyűlöl Vadakat hiába űzöl Szíved csak egy vadra vágyik Kiért megölnél bárkit Ő az kit vadul szeretnél, […]

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Ki lehetsz? – előadja: László Zsolt

Kovács Viktória: Ki lehetsz? Ha sírok, te kinevetsz… vajon akkor ki lehetsz? Sebemre tapasztod hűs kezed, ha fáj. Csak épp hiányzik alóla a tisztító orvosság. Kifésülni hajam nem szórakoztat el rég. Levágod mind, csak ne jajveszékelésre kélj. Az étkem asztalodon is már csak kihűlve ér. Borúval tálalod, s a desszerted keserűség. Ha tépni támad kedved, […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: Játék és Pompeji – előadja: László Zsolt

Juhász Anikó: Játék és Pompeji Zöld békaemberek a bunkerek, s úgy úsznak a mozdulatlan tájban, mint levelek a repedt vízsugárban, maguk alá húzva a testesebb levegőt. Ujjunkat nyomkodjuk a mába, e visszafordult vulkáni tufába, s csinálunk magunkból lélegző Pompejit. Fatuskót görget egy medve, jön az erdő is, homályba kötözve, két lécből alákerítve lába. Az időhöz […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Júniusi hőség – előadja: László Zsolt

Gáthy Emőke: Júniusi hőség Odakint harminc, idebent negyvenöt fokos. Már felnőtt, de még nem érett. Izzad a nagy alkalomhoz illő sötét öltöny és a feladat súlya alatt. A jobbágyság helyzete a reformkorban. Második felelet az osztályból. Tíz perc leforgása alatt kell életében másodszor nem csak előkotorni tizenkét év feneketlennek tűnő bugyrából, hanem szabatos, csinos mondatocskákba […]

Posted by
Posted in

Árokszállási Edit: Ahogy te horkolsz – előadja: László Zsolt

Árokszállási Edit: Ahogy te horkolsz Ahogy te horkolsz, nem horkol úgy senki, csak te tudsz álmodban is az agyamra menni. Békés pihenésem csendjét felverni, teljes hangerővel fülemet hergelni. Próbálom türelmem végig megőrizni, de hogyan, ha óránként erre kell ébredni??? Mivel tudnálak kedvesen rávenni, hogy levegőt csak reggel akarj venni…

Posted by
Posted in

Jacsó Pál: Szavakat rostálok

Jacsó Pál: Szavakat rostálok Szavakat rostálok tonnaszámra, s meghajolok a ráadásra. Egyenlegem jött üzenetben: minden hangomért megfizettem, de otthagytam némi tartalékot, hát elhozhatom a maradékot. Ha kopottasak, hát fényesítem, a simulókat megérdesítem. Legyen édes-sós-keserű, vidám, könnyes-szemű betű, ha szavakkal nem írhatom, odaviszlek a hátamon. Kopogás leszek jégesőben, bárányt kergetek a felhőkben. Engesztelem az öreg Földet: […]