Posted by
Posted in

Bor dicsérete

Magyar ember bort igyon, Bor legyen az asztalon. Göthös lett és nem iszik, Ha ez így megy lefogyik. Napi három kis pohárral, Nincsen dolga a doktorral. Rendbe teszi a belsőjét, Forralt melegíti szívét. Forralt lehet télen-, nyáron, Csak ne lépj át a határon. Mert ha iszol, maradj ember, Bor is akkor szeret ember! Budapest, 1997. […]

Posted by
Posted in

Én hegyre indultam

Melléfogtam hajdanán… Én hajdanán, nagyon pozitívan a hegyre indultam, Mire fölértem, szembesültem vele, meddig jutottam, Ez csak egy kis lankás dombocska! Lelkesen följutottam! (Sedoka) Domb! Csak egy lapos Emelkedő! Caplatok. Itt már nem lesz hegymenet. A hegyek között Mint ellaposult fennsík! Unalmas bejárni is… (3 soros-zárttükrős) A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, […]

Posted by
Posted in

Rí a bánatos ég

Síró felhők… Szilaj fellegek, Beborítják a tájat. Ebből, eső nincs. * Komor szürkeség, Őrzi távoli csendet. Ég, valahol zeng… * Nap és fellegek Küzdenek, ki lesz az úr! Napsütés… eső. * Felhők repdesnek, Konokul az ég alatt! Eső készülődik. * Sok felhőpárna, Nagy felhőnek áll össze! Zivatar kezdet. * Már szemerkélni Kezd, majd zuhogássá lesz. […]

Posted by
Posted in

Apokalipszisek

Apokalipszis 1 Tűz… mint kémény? Mint: ágy, asztal, padló, ajtó. És? Oxigén vagyunk. Elfogy? Apokalipszis 2 Ár. Jő a víz. Víz. Le-fel noéhajón. Más? Bor? Ihatjuk-é be? Mindet? Apokalipszis 3 Lég- de mérgez, jaj. Hát vigyázz, nehogy lélegzz! Jaj, meg tudsz fulladni? Soha. Apokalipszis 4 Szív… De erős! Puff! Kalapál és dobog, “Üss”. Ver. Kipofozza […]

Posted by
Posted in

Hegyi vasút

Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé, Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé… Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot, A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot. Kirándulókkal van tele a vonat, Kik nagyon élvezik a látottakat. Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni, De azt senkinek nem sikerül még látni. Van itt bokros táj, meg […]

Posted by
Posted in

Alkonyzóna

A naplementéről… Ajtófélfán a Bíborszín tükröződik. Sötét éj… terül. * Alkony, bódító, Ég meg skarlátvöröses. Láthatár lángol. * Esti lángolás Vörösre festi eget. Felhők színesek. * Vörös áhítat Borítja, meleg estet. Sötét békesség. * Ha estefele Megjön, lehuppan a csend. Bíbor ég, szépség. * Naplemente, ég Vöröses bársonyában. Éjjel, nesztelen. * Ha alkonyodik, Nap is […]

Posted by
Posted in

Pelyva száll

Nyáron… Búzamezőkön, Hűs zápor veri termést. Lesz-e aratás? * Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll, Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál. Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése, E sors, igazolhatom, a jó Isten verése. * Tarlóba gyűlnek Búzaszárak csonkjai… Kóró árván áll! Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú […]

Posted by
Posted in

Ne háboruzz

Ne háboruzz. Az irigység mételye vitte Kaint a gyilkosságba S szellemisége kiáramlott az egész világba Az irigységnek a hatalomvágy az első szülöttje Hogy a másiknak ő lehessen a legyőzője Az önzés, a birtoklás vágya csak olaj a tűzre A világot beborító fegyverarzenál ezt fűszerezte Az egymást követő századok megszülték a gyűlöletet A hazugságot, a rágalmat,s […]

Posted by
Posted in

Hőség!

Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont. Kósza szélroham, magasra sepri a port. Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik, Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik. Árnyat keres most, az ember és állat, Hőség olyan, hogy vakolatot mállat! Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szívemben gyújt lángot…

Borús éra – szélvihar… Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen… De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen. Láttam, az út is nyálkás, csúszós, és sáros És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos. Esik a fránya eső, hideg szél is fúj, Még a kutyát is beengedem, muszájbúl. Szegény pára ne szenvedjen, a […]