Advent második vasárnapjára. Végigjátszották már a magyar középkor szimfóniáját A sorsot, a magyar hősit, s a pasztorált: És mihelyt elvesztettük a tenger moraját Nem találtuk meg többé a magyar Örömódát! Ám a földje olyan szellemi táplálékot hordozott Hogy virágba tudta boritani a magyar Reformkort! Mialatt a nemzetek valcert jártak a spicces Európa pázsitján A szilaj […]
Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére. Szédült századunk delelő harmada Gyilkos háboruja a hitünknek sirja, Majd jelenünk,a záró triptihonja Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja. S most keményen hasit képembe a léfagyasztó S tél – mámor szülte léhütő szél S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét, Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét. Ki ily cudar időben napvilágra téved Feledve az […]
Fasizmus Egy lidérces éjszaka ámokfutása S testem izzadtságcseppekkel boritott félhomálya Megidézte a Halál ritusát Maszkokba zárva, lassu keringőt járva Forog – forog velem a világ, S hátamon hordom bánatát. Csak jönnek – jönnek rendületlenül A mult sürü emlékei : arcok, idézetek S rongyos – sebhelyes gesztusok S e kotyvalékból születtek a századelői politikusok Mindennek van […]
Az idő vasfoga Abroncsba zár a tél vasfoga Mély sebeket ejtve mulandó testem ráncain Csak a Karácsony kinál megujulást Reménykedem: számomra talán ez hozhat megnyugvást Talán tul sokáig birtokoltam az időt Arányt vesztett bennem a cselekvés ereje Nem viselném el a visszavonulást A tétlenség jelentené a végső pusztulást. Félelmeim messze felülirják Testemet – lelkemet nem […]
BARÁTSÁG Hogy mit jelent a szó, Barátság: Most én mondjam meg Neked? Kinek kezére békjót ültetett a gond És bőrét behinté Az ártatlanság szürke hamujával: Igy emlékeztet a földi magányra Mely elenyésző testünk zárja majd magába. És e parttalan tengerutakon Mennyi szürke böszmeség követ, Botladozva járom hát utamat Nem kisér már Tengernyi csillag követe. E […]
Egy szenvedélybeteg segélykiáltása ! Halálveriték boritja homlokom S szinte cseppjeiben számolom a kint, Amint lelkemre, értelmemre rátelepedve, s abroncsba veretve A végtelenbe kivetitve hatalmába hajt, Száz meg száz Tündér Ilona szüzi fátyla S a fátyol alatt megbuvó buja testi csodája, Mint Wolsburg éjszakája : két marokkal nyul felém, Hogy megtörje selyemszálra apadt menekülési utam reménysugarát. […]
A megcsalt szerelem Nem csak késsel, tekintettel De ölni lehet megfagyott érzelmekkel Másikra háritott önző kényelemmel, A hitvesi ölelésben szeretettelen szerelemmel Mert szeretni lehet álnok hitszegéssel, A rágalomtól kegyetlenebb lelki fenyitéssel, Napi gondoktól megrontott,s megfosztott kegyelemmel Vagy tested érintésére támadt kinzó hidegleléssel ! Pedig koldusként bolyongva Mindig adtam a rászorulónak, S ha kellett szomját is […]
Fordult a szél, s a bálvány : a nyugati demokrácia Ünneplőjében féltve meghátrált, s beleköpött az arcába S a bitófák árnyékában következő május elsejére Busásan beérett a félelem bére, Majd szép lassan megalkották a majmok bolygóját S a nemzettel megetették az internacionalizmus horoszkópját. Füstje sem maradt a kossuthi hevületnek S a bátorságot továbbvivők a világban […]
Hommage a Petőfi Sándor! Ötven éves megtört fényben Dul az emlék az emlékezésben Helytállásról bátorságról Golyó ütötte gyors halálról. Árkot ásott a vert gondolat Mert ki – ki mást ért az igazság szó alatt Szótárunkból is lassan törölte magát Mert kiizzadta igazság tartalmát. Helyette hazugsággal tömnek orrba – szájba De ne feledd : gyáva népnek […]
TRIANON Szerelemben égni, s szivet cserélni Mindent elsöprő emberi kegyelmi lét Szeretni reggel, szeretni délben, s szeretni este S ezt megkoronázandó: önmagát áldozni érte. Nem mulhat el perc, melyet A büvös szerelmi féltés be ne árnyékolna És a felfokozott édes izgalomtól A szerelem minden sejtemet átjárja S a mindenség legnagyobb csodája Hogy egyszerre lehet szeretni […]
