Posted by
Posted in

Szemfödél

Szemfödél   Fázol, amikor egyedüllét foglyaként éled életed, holttá váltan töltöd perceid, óráid, becsukott szemmel, takaród alatt a hideg szoba magányában. …nincs ki hívjon, mert máshol pezsegnek az idő rohanó másodpercei, ahogyan az óra mutatójának percegése is megállíthatatlan. …csak ha földhöz csapod! Akkor áll meg. Takaród melegít, átölel, s néhány órán át elhiteti veled, hogy […]

Posted by
Posted in

A remény

A remény   Csalfa, csalárd, csalfa, szende, mint a férfit tréfáló lány s asszony szerelme, illanó árny a lonc lombján egy álmot hozó, bódító nyári délután.   Álmot látsz: nőalak suhogó santung selyemben, karján mosolygó, pufók kisdeddel, kezében aranyló szőlőfürtöt kínál.   Nyújtja feléd: ’Kérsz-e szívem? Édes, mint a méz!’ S a tikkasztó hőségben álmodban […]

Posted by
Posted in

Kereszt

Kereszt   Hátadra vetted sorsod minden kínját, utadat megkezdted, hátra nem fordultál. Kiáltoztak feléd, köptek is utánad százan, de nem vettél tudomást róla, ha sokan meg is aláztak.   Homlokodról a verítéket kendővel letörölték, nem nézted kitől kaptad, kínod enyhét miért enyhítették, egy percre megálltál, nem érezted a fájdalmat, s azt sem, mikor töviskoszorúval megkoronáztak. […]

Posted by
Posted in

A magyar Valentin

A magyar Valentin   Szeret – nem szeret, szeret – nem szeret, szeret. Mily öröm és élvezet, hogy kegyed szerelmének címzettje én vagyok! Vagy mégsem? Óh, ne hagyjon tévedésben, s tévelyegnem az asszonyi nemben s kétségek között. Nem szeret – szeret, nem szeret – szeret, nem szeret! Óh, nagy a baj s a keserűség, s […]

Posted by
Posted in

Az asszony és a macska (novella)

Az asszony és a macska A valót írom, mindig a valót írom. Ez a történet is megesett valamikor, lényegtelen, hogy mikor. Lehet, hogy sokunkkal megtörtént, csak éppen engem csókolt homlokon a múzsa, hogy a tollam végére tűzzem, nem pántlikaként, hanem csak úgy, hogy a búmat, bánatomat feledjem. Ahogyan az asszonyt is a macskája mentette meg […]

Posted by
Posted in

Szabadság

Szabadság   Szellő! Könnyed játékoddal nőt és gyermeket megnevettető, tavaszi virágot és rügyeket fakasztó, nap sugarával játszva bőrünket simogató, hárfa húrjait pengetve játssz nekünk!   Szél! Nyargaló, ruhám alját fodrozó, lányok haját, lovak sörényét összekócoló, vizek felszínét tajtékká fodrosító, Fújj, süvíts, érezzem csontjaim átjáró nyers erőd!   Vihar! Felhőt szakító, égboltot feketítő! Zúzd össze mindazt, […]

Posted by
Posted in

Éj

Éj Mély, sötét, fénytelen végtelen, mámorom bársonyos, álmodok égtelen végtelent. Esztelen, nesztelen foglyul ejt, fogva tart, akaratlan takaratlan, fedetlen keblekkel ellibben előtted éjjeled asszonya.   Fekete lepelben arcodba bámulva, álmodat kémleli, vágyaid kutatja. Lényedbe markolón paplanod alá búj, hajadat simítja, füledbe fúj, bőröd cirógatja, talpadat csiklandja, incselkedik veled, míg álomba ájulsz.   Ciróka-maróka huncutkodik veled […]

Posted by
Posted in

Tiéd az életed

Edit Szabó : Tiéd az életed ” Ne váltsd apróra szíved kincseit, ki mindent akar, mindent elveszít “, apró kövek képződnek lelkeden, halld meg a fájdalmat vérző sebeken, ne ringasd magad illuziókba, tudás fájáról nem volt alma a szádban, színes varázslat mi szemed elé tárul, mit tekinteted észveszejtőn bámul, ne hidd a képzelet báját, legyen […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pártkatonák vagy politikusok?

Rózsa Iván: Pártkatonák vagy politikusok? Csak bólogass, helyeselj: nézz fel a „fényes tekintetű vezérre”! Ne gondolj ám közben egy percig sem esküdre, sem a népre! Csak nyomd a többiekkel a gombot: hajbókolj „szeretett vezetőnknek”! És máris szabad a pálya: „demokrata” álom karrier áll előtted! Budakalász, 2017. július 11.

Posted by
Posted in

A remény él

Edit Szabó : A remény él Messze száll sóhaj az égben, búcsúszó hangja a fényben, fehér ruhában szép leány tópartján ül a  ladikján. A fejét mélyen lehajtván, fekete korona ruháján, nem látszik bánatos arca, kék kismadár most az ő társa. Bánat ül lelkének mélyén, társa lett talán hűtlenség, búcsúról nem szól a rózsa, messze száll […]