Posted by
Posted in

Ha véget ér a nyár

Ha véget ér a nyár, Hűvösek a reggelek már. Mézvirágon a méhecskék, Még a virágport gyűjtenék. A napnak ereje is gyengül, A madárcsicsergés is elül. Cinege is az ablakhoz száll, Keresgél, majd tovább áll. A dió is kinyitja a burkát, Elengedve beérett magját. Sárgult levelek zizegnek, Repülve a széllel intenek. Gyümölcsöt érlel még az ősz, […]

Posted by
Posted in

Csendes búcsú almazöldben

Szohner Gabriella: Csendes búcsú almazöldben Az, az almazöld ruha a kirakatból úgy röppent Gitta retinájára, mint dolgos kis méhecske a kinyílott virágra. Meg kellett állnia az üzlet előtt, muszáj volt közelebbről is megnéznie. Ahogy szemlélte, sürgető késztetést érzett, hogy belebújjon. Csodaszép, pasztell, almazöld színe volt, látszatra is kiemelt a viselőjéből mindent, amit kellett, és takart, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Öröklét

Rózsa Iván: Öröklét Az élet örök. A zene örök, legyen Német vagy török. Orosz vagy osztrák, Egyik leghűbb őrzője, Ám éppen egy finn… Budakalász, 2017. szeptember 20., Sibelius 5. szimfóniáját hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A liget bokraiban

Rózsa Iván: A liget bokraiban A Népliget nevét a francia így ejti: „néplizsé”; Bokraiban a lányokon-fiúkon csupán neglizsé; Majd lekerül az is, negligálva a szerelmet: Kap ráadásnak mást is, ki kéjt pénzért vett… Budakalász, 2017. szeptember 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Türelem?

Rózsa Iván: Türelem? Ezer év múltán Ideér majd a hulló Csillag fénye is… Hol leszünk akkor? Látjuk-e? Vagy már másé Föld bolygónk fénye? Budakalász, 2017. szeptember 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: (Z)abrak

Rózsa Iván: (Z)abrak Messze néznél, de ez vakablak; Nincs már széna, zab, abrak; A Semmi maradt a paraszt lovának: Mindenhol lopnak, csalnak, zabrálnak… Budakalász, 2017. szeptember 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csalfaság

Rózsa Iván: Csalfaság Csalfa virágok Tavasz-kertet hazudnak, Pedig itt az ősz… Budakalász, 2017. szeptember 20.