Reggel hatkor csengett az óra. A fürdőszobába sietett és lezuhanyozott. A haját is megmosta, aztán néhány tincset hajcsavaróra tekert. Elővette az oldószert és letörölte körmeiről a kissé megkopott lakkot, majd a konyha ablakánál újra halvány barack színűre festette. Háromajtós szekrényéből a divatos zöld kosztümöt választotta, amit kicsit átvasalt. Kávét főzött, megitta, a reggelit gyorsan bekapta, […]
Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]
Misztikus erők vannak, hatnak. Babona? Nem, ha letaglóznak. Engem egy boszorkány elátkozott, Legyen emléke is elátkozott. Jó ember volt, rossz ember lett, Szeretett, mint kisgyermeket. Felnőttként nem bántottam soha, Átkától szabadulok valaha? Budapest,1997. november 29. – Kustra Ferenc
Nem vagyok egyedül! 1. Van barátom. És kiáltom, hogy… vigyázzon. Nem hiábom. Ő barátom. 2. Van barátja. És vigyázza, szól-e rája ír-tollára. És megáldja. 3. “Énbarátom mindig látom át homályon. Mint az álom. Mert barátom.” 4. “Mért barátom? Úgy találjuk: Őt megállom jól egymáson!” Vagy csak vágyom?” 5. “Azt kívánom, rajta álljon a világon! (Engem […]
A Borongós mesék sorozat nem gyerekeknek való. Mégis, ismert meséken alapulva igyekszik egy másik képet mutatni a világról. Ez a rövid írás a sorozat nyitódarabja. Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke Az Erdősor utcában sétálunk Apával. Újmama nincs itt. Dolgozik. A hosszú, növényillatú utcában lépdelünk, szél simogatja arcomat, a köveket rugdosom, lábaim kopognak az aszfalton. […]
A költő magányosan a folyóparton áll, földig hajló lomb hűvöse homlokára száll. Amíg ír, a szél hang nélkül repül, madár ül az ágon szótlan, tétlenül. A vidéken most különös csend honol, a költő fűre dől fényben álmodón. Este jön, halkan pereg a ég harmatja, messze világlik egy szentjánosbogár lámpa. A tücsök húrjain most dicséretet […]
Versben, TANQ –ban és 10 szavasban… Az egész kora reggeli napsütésben, Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben. Nap ébred! Még semmi meleget nem adott, Beborította az árokparti bokrot. Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat, És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat. Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített, Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített. Fűbe […]
Járom az utam, hegyek-völgyek, folyók vannak előttem, Ijesztő a perspektíva… nem tudom, hogy honnan jöttem… Fáradtan járok az utamon, most hegyek állnak előttem, A túloldalán meg, gondolom ott lesz, síkos, lejtős völgyem. Annak a mélysége nem vonz, mert lehet, hogy nadrágon lecsúszok, És mire az aljára érek, ki tudja, lehet, hogy elkopok. Rémisztő a hegy, […]
Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat, Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava… A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara. Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc
Meditált a szerzőpáros, versben és HIAQ –ban. Csend, nyári meleg szél. Magányos vízlelő a kút, Társaságra vágyott. * A kút káváján ültem és beleesett egyik szavam! Utána ordítottam, jöjjön ki de, nem volt hatalmam. Viszont a saját visszhangot, jó hosszasan… csak hallottam! A szó belé esett, Vagy talán benne fogant meg? S a visszhang a […]
