Posted by
Posted in

Emlékező tüzek

Emlékező tüzek! Ma is száll a pernye a Vencel téren Égő emberi hús émelyitő illata keveredik a friss sör illatával A távolban pálinkagőzben zengnek a harsonák Fel-fel ploretárok zúgják a bevonuló katonák Pesten a Múzeumkertben 17 éves ember küzd a halállal Benzinnel leöntött teste fáklyaként világit az éterbe Elvetve magától a megélhetetlen életet Reménytvesztettsége miatt […]

Posted by
Posted in

Fenn már kigyúlt az éjszaka

BAR(L)ANGOLÓ Fenn már kigyúlt az éjszaka Mikor érünk már a Csikóstanyához? – kérdezte éhes túratársunk, tudván, hogy ott megpihenünk egy kicsit, s ehet is a magával hozott elemózsiából. Ám ahhoz, hogy ez a kérdés elhangozhasson, előbb el kellett jutnunk a Hangversenyterembe. Amihez mindenki gondosan felkészült.  Pulcsi, kabát, kevés élelem, kellő mennyiségű folyadék, fő és tartalék […]

Posted by
Posted in

Voltaknak fia

Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]

Posted by
Posted in

Semmit, de nagyon

Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]

Posted by
Posted in

Az éjszaka csendjében

Az éjszaka csendjében Beborult az ég,igy korán esteledett Elfáradt agytekervényeim hamar elmerengett Félrevonulva apró szobám magányába Elrejtezem öreg-roskadó fotelom árnyékába Egyre vadabbul dörömbölt a múlt Elkergettem,igy gyorsan hamvába hullt De ittmaradt a ma sokasodó gondja Mely lehet, hogy beleolvad a holnapomba És könnyen lehet öregkori terveim bolondja Természeti csapások hullnak fejünkre Mert az Úr megrázta […]

Posted by
Posted in

Tengerparti romantika

Edit Szabó : Tengerparti romantika Romantika felsőfokon, megterítve az asztalon, lemenő Nap kerek fénye élvezetet talál benne. Visszaveri fénysugarát, fodrozza a tengerpartját, által adja az uralmát, fáklya veszi át hatalmát. Pálmák között fénye lobog, visszaköszön az asztalon, terítéke oly gazdagság, vendégeket már nagyon vár. Megterítve kerek asztal, fehér abrosz minden jóval, vacsora és hűtött pezsgő, […]

Posted by
Posted in

Még akarom

Edit Szabó : Még akarom Életemnek javát már leéltem, öröm-bánat elsüllyedt a mélyben, emberszívek nyílottak előttem, lehetetlent nem követelt tőlem. Tekintetem bízva a jövőben felemelem, kérve jótevőmet, reményt adjon további utamra, ne egyedül forduljak az útra. Istent kérve oly közhelyet szólok, hittel én már rég nem boldogulok, nem jutnak fel hozzá a kérések, nem tudja, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az Életfa

Rózsa Iván: Az Életfa Az Életfa mellett nőnek még gizgazok… Az Életfán tenyésznek még ál-balanszok… De emberiség, e fattyú nehezéket egyszer elhagyod: Csak találd meg végleg győztes, hős magyarod! Budakalász, 2017. június 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A fő uszítók

Rózsa Iván: A fő uszítók A fő uszítók nem maguk ellen uszítanak, hanem embereket, népeket egymással összeugrasztanak. A fő uszítók polgárháborúkat, helyi és világháborúkat szítanak. A fő uszítók a háttérben, a színfalak mögött a legnagyobb haverok, és röhögnek rajtunk, ellentétes szekértáborokba kerülteken. A fő uszítók az ál-zsidók, ál-németek, ál-magyarok. Ők a „hol ezek, hol azok”: […]

Posted by
Posted in

Öt (különálló) apeva

És vannak értelmes emberek is ezen a világon.   A világ közepén állok, de nincs, ki megkerüljön.   Az élet hálója rabul ejtett mindannyiunkat.   Egy napon Cupido hülye nyila telibe talált.   Ő kicsi örökké, és én leszek mindig a nagyobb.     Megjegyzés: /Az apevák cím nélküli, ötsoros versek, melyeknek lényege, hogy az […]