Egy kicsit valaki… egy kicsit senki. Egy részem valami, egy részem semmi. Túlhajszolt világban árnyak és fények, évekig tanultam, hogyan ne éljek. Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni? Hány csepp a könnytenger…? Tudom, hogy mennyi. Sós, de végtelen? Baljós, parttalan? Töredezett énkép sápadtan, szürkén sem hullt darabokra hullámzó tükrén. Ép… egész, lepkesúlyú, leheletnyi, s csak […]
Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]
Kell -e emlékeznem könnyes éjszakákra, a félelemre, a boldogtalanságra? A tegnapra nyíló ajtó félig csukott… néha még átlépek rajta, visszajutok. Múlt… mint fekete doboz, benne áldás, átok, a hiányzó részek, s meg nem fejtett álmok. Az ideán elemzett rész. Miért hasadt ott az a rés? Út. Isten szabta rám? Nem ígért előtte. Tudni kell választani, […]
B. Mester Éva Bogácsi november Utamat térdig lebontott házfalak kísérik, ami otthon volt, most távol tart, rideg. A régi remények mind szétgurultak, mint a parkban szétdobált üres üvegek. A talaj menti fagytól megdermedt virágok szomorú szirmait, az első havas eső könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja. Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető. […]
Mindenki hordozza a maga keresztjét, Ma könnyebb, holnap nehezebb a lét, A teher néha térdre kényszerít, De mindig van aki felállít, Ha sötét felhők házad elborítják, Szinte várod valahonnan a remény sugarát, Terhedet leteszed megkönnyebbülve, Nem nyomja már válladat nehezítve, S amikor könnyedebbnek érzed, Valaki segít cipelni a kereszted, Kezével tartja annak súlyát, Hogy ne […]
B. Mester Éva A remény Ne bántsd a remény istenasszonyát Csokonai Vitéz Mihály! Te engedted el kezét, ő újrateremti önmagát. Őszi virágok, téli szerelmek, gyógyuló lélek csodája várt. Halálvágy? Ugyan! Minden nap ajándék. Hol van már Lilla? Hol van az űr? Krizantém illatú lábnyomaikban […]
1. Műsor 4.00–4.05 Kukurikú! Adjon isten, jó reggelt! A Minden Szombat Szabad Rádió műsora. Műsorvezető: Tyúk Vilma Rémhírszerkesztő: Felolvasnám Attila Zenei blokk: Akai Krisztina Bemondó: Jean-Paul Bemondó 8.00 Rémhírek. Sáska- és időjárás 8.05 Reklám 8.10 A királykisasszony meztelenül alszik Rádiójáték 8.30 A Marihuana együttes felvételeiből 10.00 Tévhírek 10.10 Zenemúzeum Mozart: Mosógép és centrifúga Bach: Zongora […]
A nagypapának szekrényén, réges-rég ott áll egy óra, mely ma is működik. Az idő vasfoga szegényt megkoptatta. Kevés eltéréssel, bár mutatja az időt. Nagyapjától kapta – becsüli, mert szép emlék. Büszkén mutogatja, ha eljön hozzá egy-két vendég. Órája egy napon lejár, többé nem ketyeg, mert óraműve szegénynek beteg. Nagyapámat ébreszti: Ébredj, ébredj! Nagyapámat felkelti: Ébredj, […]
Hosszú a hajam Kopott a farmerem Csöves vagyok Zsebben a kezem Lyukas a csizmám Pénztárcám üres A szívem bánatos Egy lányt keres Lenéznek sokszor Mert így öltözöm Nem tehetek róla De nincs öltönyöm Csövezek az utcán Parkban alszom el Álmomat a rendőr Zavarja fel
Feri tegnap kapott egy gyönyörű motort, és azzal száguldott. A lámpa pirosra vált, de Feri meg sem állt, mert nem tudta, hol van a fék. Feri, a motor jobb oldalán! Ott van lent a fék. Csak siess, Feri, fékezz hát! Nyakadon a rendőrség. A fék nem engedett, Feri majdnem leesett; mehetett vagy százhússzal. Arca később […]
