Már miért nem félek? Lassan pirkad a reggel A távolban fény dereng Az élet folytatja útját Nem kutatja senkinek a múltját A félelem bennem megkövesedett A földi megváltás rég reményt vesztett Tapogatózva a rádió felé nyúltam A megszokás rabságába estem A meglepetés kelepcéjébe kerültem Talán egyszer félelmeimet mérlegre helyezik. S egy délutáni naggyülésen megmérettetik Még […]
Útra kelve. Hány élet kéne még, hogy bejárjam- e Földet, s akárhonnan mindég visszajöjjek. Szállni fenn mint a madár, vagy ülni vasparipán, vagy gurulni négy vagy két keréken, megbújni egy- egy szép vidéken. Felhők mögé nézni, mit elfúj a szél, vagy hallgatni mit az út pora mesél. S mondanám az út végére érve , […]
Hommage a Petőfi Sándor! Ötven éves megtört fényben Dul az emlék az emlékezésben Helytállásról bátorságról Golyó ütötte gyors halálról. Árkot ásott a vert gondolat Mert ki – ki mást ért az igazság szó alatt Szótárunkból is lassan törölte magát Mert kiizzadta igazság tartalmát. Helyette hazugsággal tömnek orrba – szájba De ne feledd : gyáva népnek […]
Emlékező tüzek! Ma is száll a pernye a Vencel téren Égő emberi hús émelyitő illata keveredik a friss sör illatával A távolban pálinkagőzben zengnek a harsonák Fel-fel ploretárok zúgják a bevonuló katonák Pesten a Múzeumkertben 17 éves ember küzd a halállal Benzinnel leöntött teste fáklyaként világit az éterbe Elvetve magától a megélhetetlen életet Reménytvesztettsége miatt […]
BAR(L)ANGOLÓ Fenn már kigyúlt az éjszaka Mikor érünk már a Csikóstanyához? – kérdezte éhes túratársunk, tudván, hogy ott megpihenünk egy kicsit, s ehet is a magával hozott elemózsiából. Ám ahhoz, hogy ez a kérdés elhangozhasson, előbb el kellett jutnunk a Hangversenyterembe. Amihez mindenki gondosan felkészült. Pulcsi, kabát, kevés élelem, kellő mennyiségű folyadék, fő és tartalék […]
Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]
Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]
Az éjszaka csendjében Beborult az ég,igy korán esteledett Elfáradt agytekervényeim hamar elmerengett Félrevonulva apró szobám magányába Elrejtezem öreg-roskadó fotelom árnyékába Egyre vadabbul dörömbölt a múlt Elkergettem,igy gyorsan hamvába hullt De ittmaradt a ma sokasodó gondja Mely lehet, hogy beleolvad a holnapomba És könnyen lehet öregkori terveim bolondja Természeti csapások hullnak fejünkre Mert az Úr megrázta […]
Edit Szabó : Tengerparti romantika Romantika felsőfokon, megterítve az asztalon, lemenő Nap kerek fénye élvezetet talál benne. Visszaveri fénysugarát, fodrozza a tengerpartját, által adja az uralmát, fáklya veszi át hatalmát. Pálmák között fénye lobog, visszaköszön az asztalon, terítéke oly gazdagság, vendégeket már nagyon vár. Megterítve kerek asztal, fehér abrosz minden jóval, vacsora és hűtött pezsgő, […]
Edit Szabó : Még akarom Életemnek javát már leéltem, öröm-bánat elsüllyedt a mélyben, emberszívek nyílottak előttem, lehetetlent nem követelt tőlem. Tekintetem bízva a jövőben felemelem, kérve jótevőmet, reményt adjon további utamra, ne egyedül forduljak az útra. Istent kérve oly közhelyet szólok, hittel én már rég nem boldogulok, nem jutnak fel hozzá a kérések, nem tudja, […]
