Posted by
Posted in

Mikor az út vége tér

  Mikor az út vége tér. Szemelőt a köd s a fény, A lélek egész más, Az úr asztalánál áll. Új arcban új testben Ez egész más mint a remény, A fény a mennyek országában Egy hosszú út a ragyogásba. Hisz angyal ként él, Viszi az úr üzenetét. S mikor teljesen a lélek kész Az […]

Posted by
Posted in

Egy út mi véget ér

  Egy út mi más a testnek, Egy út mi más a léleknek, Egy út mi ködösen hideg, Egy út mi más, mint az élet. A fény ragyogása hív tégedet S te, lassan de eléred. Hisz lelked ragyogása hív ide, A hideg köd biztat téged. S jöttél a beteg ágyról, Bántott hátra hagyva. Könnyező, családok […]

Posted by
Posted in

Rátok emlékszem!

  A lélektükre könnyes, A szív a bánattól remeg. Ahogy a sírnál álok, Egy napsugár ragyog az ágon. Könnyeimben látom, Ti vagytok ott azon az ágon. Hisz ti vigyáztok rám, Ti igazítjátok lelkem útját. De én csak álok, S a távolból angyalok könnye szakad, Az emléktől lassan szívem szakad De lehajtom fejem meg köszönöm nektek. […]

Posted by
Posted in

Én és a szél

  Álltam a busznál jő hívó szava, Kézen fogva indultam tova. Nékem dalolta dalát Előttem táncolt az ősz a rumbát. Én csak ballagtam s ő simítón ért hozzám, S csak dalolta a szerelmek himnuszát. Képzeletem kedvesemhez repült, S mintha őhozzá bújtam volna úgy léptünk együtt. S csak dúdolta dalát Én csak hallgattam szavát. A távolban […]

Posted by
Posted in

Tövis nélkül

Tarka víg pompában fürdőzik még a szem, illatorgiáktól csiklandva még az orr, készülődik a nyár, s önként lendül kezem: még marasztalom őt, én a csipkebokor.

Posted by
Posted in

Voltál, Anyám !

Edit Szabó : Voltál, Anyám ! Szonett Édesanyám sokáig beteg voltál, mégis jártad kijelölt utadat, szavaidban hallottam fájdalmadat, lépteiddel is halkabban csoszogtál. Szíved fájdalmasabban veregetett, nem győzte a sok-sok évi gondokat, megvívta a maga harcát foltosan, minden nap ünnep, ha szerethetett. Nyugalmasabb élet, néha kettecskén, apám átélte betegség veszélyét, délutáni szieszta ebéd után Kis széken […]

Posted by
Posted in

Hegedűhangra

Hegedűhangra. Trillázva ébresztett Füreden a pacsirta Igy édes az ébredés, ha nyári napomat megnyitja Csiklandozza arcomat a beszűrődő napfény játéka S gondtalanná váltam ifju éveimre gondolva Három kedves fiam érkezése melengette szivemet Úgy éreztem teljesitettem honfiui kötelességemet Bevallom, egy kislány jötte piszkálta a csőrömet Nem gondoltam, hogy kiérdemelhetek ilyen nagy örömet Új jövevény érkezése kissé […]

Posted by
Posted in

Egy nap emlékezés

Edit Szabó : Egy nap emlékezés… Sárgult őszi fák alatt vezetnek a sors utak, emlékezni éltekről, emlékekről, életről. Szeretteink pihennek, lelkük itt van feletted, virágoknak tengerét sírhantjukra tehetnénk. Emlékezés egy napja, ne feledd, van holnapja ! szereteted sose engedd, nem egy nap az emlékezet. Színes, fehér virágok, mindenfelé őszt látok, aranysárga levelek borítják emlékeket. Halottaknak […]

Posted by

Jaj, úgy élvezem én a nyarat! – pályázati végeredmény

Szerkesztőségünk 2017 nyarán irodalmi pályázatot hirdetett meg a nyárral és nyári élményekkel kapcsolatos versek és prózák beküldésére. A pályázat eredményhirdetése meghallgatható alábbi rádióműsorainkban. A vers kategória eredménye Cirmi Rádiós műsorunkban hallható a Soundcloud-on: A próza kategória eredménye pedig YouTube csatornánkon hallgatható meg: Gratulálunk a helyezett és sikeresen szerepelt alkotóknak!