Posted by
Posted in

Slampec

Három szolgálati kutya, köszi, jól van, Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van. Etetem őket, igyekszem, és jól tartom, Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom. No, de nem is ezt akartam elmesélni, Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri. Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél, Közelembe sem mer jönni, tán’ rossznak vél. Hosszú […]

Posted by
Posted in

Anziksz a létről

Ó, a nyár… Piros cseresznye. Termés lett már szirmokból. Érlelőn süt nap. * Cseresznye pite Lesz, ez nagy átváltozás. Porcukorszórás. * Nap, búzatáblán Legelteti fény-nyáját. Égetően tűz. * Gabona szárán, Szél lengeti a kalászt! Izzadt kaszások. * Kemencék várják, Hogy samottok izzanak. Indulásra kész. * Új kenyér, már sül, Pirító már bedugva. Már velő is […]

Posted by
Posted in

Aranyló határ

Edit Szabó : Aranyló határ . Sárgán aranylik a nyár, magasban búzakalász ringatja a szép fejét, mindegyikben élet él ! . Aranyló búzamezők, aratás megkezdődött, kaszát fognak legények, megpendítve zenélnek. . Kora reggel indulnak, búza magot megóvnak, halomba dől minden szál, lányok, kezetekre vár ! . Kössetek hamar kepét, rakjátok a keresztjét, a harmatos hajnalon […]

Posted by
Posted in

Bakancslista

Még ifjúi hév feszít, titokban várod a csodát a felemelőt, az igazit. El nem csókolt csókok, hamvában holt vágyak, könyvek, mióta is várnak? Elképzelt szobákban baldachinos  ágyak, hírnév, gazdagság, érem, erről álmodtál rég, vagy mégsem? Megmászol egy hegyet, gumifonálon lógsz, mint egy csintalan pókgyerek. Hol van az megírva mikor, és mit kell tenni még? Feszíti […]

Posted by
Posted in

Ha megöregszünk… (MINDENKI!)

Fiatalon még nem számít semmi, Akkor még érzed… tán’ vagy valaki. Hatvan felett; Ajándék minden év Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz, Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz. Jársz még volt barátokkal kirándulni Szeretsz még havonta színházba járni, De bizony […]

Posted by
Posted in

Skarlátvörös vérsugarak

Este van este, van, aki nyugalomban. Én meg csak nézem a Napot, mosolyomban Látszik szeretetem, mit érzek iránta Lemenése közben csakis őiránta. Esti misére zúg a harang… hívja híveket. A Nap elszendereg, elmegy, az útja ívezett Bár még maradna, mert szeret ő minket, itt Jól érzi magát, ránk verte sugarát… snitt. A sötét, szinte hallani, […]

Posted by
Posted in

Ó, a nyár!

Ó, a nyár, akkor él a bogár… Zöld akkor az összes falevél, Pereg a homok, mikor mesél. Ó, a nyár, bizony az elmúlt már… * Alkony is fáradt, Megviselték, hő napok… Hűvös láthatár. Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tovasuhan a sóhajom

Nem akarnék én sírni, De szorítja a torkom… Könnyem… kezd kicsordulni. Eh, nem enged egykönnyen. Magányom egy tenger, és a víz felületén Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom. Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen, Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban. Viharok széttépték […]

Posted by
Posted in

Hálás cinege

 Hosszú volt a tél. A fagy igen csak megkínozta az erdők, mezők szegény kis állatait. Sok elpusztult közülük nem találva élelmet. A hó, a jég befedte a földet, ahol máskor gazdagon volt az ennivaló. A fák ágairól is elfogyott a finom gyümölcs, s helyette csak jégcsapok lógtak alá. Főleg a tél vége volt sanyarú az […]

Posted by
Posted in

Furfangos Palkó

Valamikor nagyon régen egy távoli, kicsi faluban élt egy Palkó nevű legény. Nem vágyott ő semmire, csak, hogy szépen szerényen élhessen a házacskájában. Egyik nap a Halál elhatározta, hogy magához szólítja Palkót. Meg is jelent nála, ahogyan illik egy halálnak. Kezében egy hatalmas kasza volt, amikor bekopogott Palkó ajtaján. ─ Készülj, Palkó! Magammal viszlek, szükségem […]