Posted by
Posted in

Mondd, miért

Mondd, miért fárad el lassan a hívő szív, Mondd, miért lesz belőle egy hideg kőszív. Miért érzi, hogy szemben áll túlerővel, Miért ejt sebet verejtékes erővel.   Miért akar zsarnokságot építeni, Miért nem a csipkézett csendet keresi. Hol veszett el iránytűje, mely körbefont, Miért nem kiáltott, hogy a fény árnyat vont.   Hogy veszett el […]

Posted by
Posted in

Így született „A feledékeny nyuszi” c. versem

Így születik a vers! – pályázat Az, hogy hogyan születik a vers, legtöbbször megmagyarázhatatlan. A legjobb versek mindig azok, amik csak úgy kiszaladnak az emberből, helytől, időtől, szándéktól függetlenül, és mégis minimálisat kell rajtuk módosítani. Az én verseim leginkább főzés közben, kertészkedéskor, vagy elalvás előtt, esetleg álmatlan éjszakákon születnek. Megfigyeltem, hogy fejfájással jelentkeznek, sokszor Telihold […]

Posted by
Posted in

Névnapodra

Névnapod van ma és én rád gondolok, eltöprengek rajta, mit is kívánhatok. Boldogságot, egészséget, gazdagságot s minden szépet. Örömöt és vidámságot, ölelést és sok barátot. Kívánom, hogy akit szeretsz, szeressen, amíg csak lehet. A gond és baj elkerüljön, árnyéka rád ne vetüljön. Bár már el nem mondhatom, ezért most csak leírom, mit magamban suttogok: Boldog […]

Posted by
Posted in

A remény varázsa

  Örök álom átka zárja le szemed, bár gyermeked keze még szorítja kezed.   Hideg a koporsó, véres a rózsa, magányos a szív, mely félőn óvta.   Emléked árnyéka volt hajdan altatóm, ölelő hiányod rongyos takaróm.   Ma lányom mosolya csordultig tölti magányos szívem fájdalmát törli.   Szeme szivárványos kaleidoszkópja a remény varázsát lelkembe szórta.

Posted by
Posted in

Álomszuszi nyuszi

Álomszuszi nyuszi Hallod-e te kicsi nyuszi, ne légy ilyen álomszuszi, mindjárt itt van Húsvét napja, kinyílt már a fűzfabarka. Nincs még kész a színes-tojás, nyakunkon a locsolkodás, ugorj gyorsan, van még ecset, szárnyalhat a képzeleted. Egyedül én kevés vagyok, segítséged elfogadom, festeni kell nagyon gyorsan, fogd a tojást óvatosan. Gyerekek már nagyon várják, örömünnep ez […]

Posted by
Posted in

Ébredő világ

Ébredő világ Húsvét napján tűnik a sötétség, reményt ringat a végtelen kékség, csend van,- olyan tiszta, ártatlan csend, feltörő fohász szívünkben örvend. Érte, ki felvállalta bűneink, ki átérezte szenvedéseink, meghalt értünk,- bukott angyalokért, múltért, és eljövendő napokért. Mi még most is a bűn korát éljük, hiába volt az áldozat értünk, teremtett világunk pénzt hajszolva, nem […]

Posted by
Posted in

Lélekotthonom

Vadvirág mezején építettem házam. Szomorú fűzfából készítettem ágyam. Szeretetmagokból őröltem lisztemet. Szívemnek tüzében sütöttem kenyeret. Lehulló könnyekből préseltem italom. Örökké éhezem és folyvást szomjazom. Lágy, fehér kenyérre, lehulló könnyekre. Színtiszta álmokra, sosem volt ízekre. Lelkemnek vásznából szőttem a ruhámat. Bánatból, örömből varrtam a csizmámat. Magányból ácsoltam gyönyörű asztalom. Sóhajból készítem kanalam, tányérom. Szerelemfonálból kötöttem kesztyűmet. […]

Posted by
Posted in

Megbotlott a kezem

Társaságban… humor. Megbotlott a kezem… Poharamat elengedtem, jól kilöttyent, A nadrágomra víz csöppent. Úgy néztem ki, mint aki Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor… Pedig ilyen, nem történt… máskor. Társaságból észrevették, Hahotát vadul elkezdték, nem kérdeztek, csak nevettek, Jókedvvel ellátva… így szerettek! Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc – íródott: farkasfog versformában.

Posted by
Posted in

Ha közelg’ a kaszás…

(3 soros zárttükrös) Panaszok szava szép sorban kiül a számra, Mert létem minden-nappal romlik, az új-mára… Panaszok szava szép sorban kiül a számra. * (Anaforás, visszatérő rímes, önrímes, 3 soros zárttükrös duó.) Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga, Hülye halál, fenegeti ócskavas kaszáját, neki ez a dolga? Hülye halál, itt […]

Posted by
Posted in

Átok

Zokogó szemeidben a lét kivakart Ki keres oda bújtam a cseppek elé Felvetett lényem igy mennyekben tér Hulló könnyed zápora híd Köszönet életem, édes fiam Hogy itt vagy már nekem elég Sós tengered zúditsd le rám Hagyj földeden aludni még Örökös kegyelemben, ha megmaradok Hozzád hűtlen sose legyek én Egy életen mondhasd ez az én […]