Posted by
Posted in

Őszi eső

Őszi eső Beborult az ég, megjött az őszi eső Szinte betakar a borongós felhő Mosd el a sóhajom ,múljon a vigalom Mivel az itt felejtett nyarat búcsúztatom Már pucérra vetkőztek a szőlőkarók Édes musttal megteltek a pince- hordók A gazda nézegeti, méregeti cukorfokát Majd előveszi a elrejtett füstölt sonkát Hozzá vígan kihörpenti maradék borát A […]

Posted by
Posted in

Tanácsadóink?!

Hétköznapi pszichológia Ember életét „tanácsadók” végig kísérik. S akarja vagy sem a tanácsok is elkísérik. Vannak okos tanácsadók, kik jókat mondanak S vannak kéretlen prókátorok, kik csak dumálnak. Tanácsadó végül is mind, ki véleményt kimondja, Mert ember agya információkat raktározza. Eszünk, lelkünk, folyamatosan alakul, változik. Sőt velünk sokszor nagyon gúnyos játékot… eljátszik. Vannak jó érzésű […]

Posted by
Posted in

Mirtilkém…

Emlékszel még régre, Mirtillkém? Velünk történt, amúgy nem hinném A fűben feküdtünk, Erdőben pihentünk. Szűrt napsugarak… Újra élném. Emlékszel még a régre, Mirtill? Nem bánnám, ha dolgozna stencil… Sétálnánk tisztáson, Átvágnánk irtáson. Szűrt napsugarak… Hol vagy, Mirtill? Emlékszel nem oly’ régre, Mirtill? Együttlétünket nap megpuszil. Ülnénk korhadt padon, Vésnénk kunyhó falon… Szűrt napsugarak… körbe puszil. […]

Posted by
Posted in

Emmácska

Vehemensen vergődők Emma! Heves vergődés a sorsom ma. Testem lázadozik, Lelkem, imádkozik… Nem jössz? Hagyod ezt nekem… Emma? Oda vagyok érted, hevesen, Rajtam egy nagy görcs, vehemensen. Uralkodni kéne, Vagy ittléted kéne… Emmácska, kínozol vérmesen! Léted után vergődők Emma. Kímélj meg, jöjj már ide még ma! Vágynálak, kívánom, Ittléted imádom… Ments meg a görcstől még […]

Posted by
Posted in

Csodálatos Enikő!

Csodálatom csak nő, Enikő, Belőlem, suttogva tőr elő. Nehogy megzavarjam, Ha már van alkalmam… Csodálatos vagy, ó, Enikő. Megint kén’ találkozási pont, Mindketten ott lennénk, nekem pont… Nem zavargatnálak, Némán imádnálak. Persze, ha szeretnél, nekem pont… Csodálatom nő, jöjj Enikő, Várlak nagyon, Te szemfényvesztő! Üljünk kerti padon, Szerelmi alapon… Úgy csodállak én, ó Enikő. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Ajtók

Belülről nyíló változás, Kezedben a kilincs. A kulcsa az élet, Minden zárat kinyit. Az ajtó kitárul, majd bezárul. Újabb nyílik, áramlik az élet. Sok az ajtó életed során. Választások érnek. Lehet mögöttük, fájdalom, Vagy remény. Te nyisd ki a remény ajtaját, Lásd a folyosó, hívó szavát. Ajtók sokasága, Egyetlen út a tanulásra. Nézz a fényben […]

Posted by
Posted in

Váratlan alkonyodik…

Versben és európai stílusú haikuban Néma az életterem, néma ez a táj, Madarak sem csicseregnek nekem… ez fáj. Nincsen autó, nincs gyalogos, üres, mutatja az utcakép, Én egyedül az utcán… ki tolakodva, mégis előre lép. Borzalmas a néma csend, nálam az élettájamon… Semmi! Látom nincs zizzenés avarban, nézem fájón. Az én jól megöregedett csendem, elfáradt, […]

Posted by
Posted in

Csend

Szól hozzám a csend, mint millió fénysugár. Alakot formál, képpé varázsol a távolság. Felbukkan arcod, mély ívelésű szád. Sugárzó állad. Fénylő szemedben benne él a boldogság.   Átragyog a múlt felett, átöleli a végtelen időt. Összeköt ezredéveket. A szív csendben figyel, érzi a végtelent. Dobbanása minden percét, átadja neked.   Oly tisztán lüktet a térben. […]

Posted by
Posted in

Lépcsők

Életem lépcsőin haladok, Nem állok meg, Bár néha zuhanok. Néhány lépcsőt lefelé. Fájdalom nélkül, Nincs felfelé.   Vár az út, magasba nézek. Nem korlátoz a szem. Szívemmel érzem a csodát. Haladok tovább. Sötétbe lép a láb. Kitágul a tér. Az élet egy utazás.   Magasba lép a láb. a fény árad rám. Nyílik az ajtó, […]

Posted by
Posted in

Szerelmem vitorlád

Szerelmem, vitorlád, hajódon lebegő. Szellőben meg-meg áll, viharban újra száll. Visz téged messzire, hiányod újra fáj. Hajódon rakomány, rengeteg csoda vár. Csillogó, villogó, kincseket hordozó. Kikötő közelít, várja a kapitányt.   Szerelmem, vitorlád,, vöröslőn lobogó. Visszahív hajódra, letetted terheit, világi kincseit. Lelked gazdagsága, szabadság madara, Veled van kapitány. Szerelmem, vitorlád, hajódon hazavár.