Művek

Edit Szabó : Nyári délután Napernyőknek árnyékában ül a delnő társaságban, kalapja az arcát lepi, napsugártól bőrét félti. Délutáni terefere, ráérnek semmittevésre, barátnők a kisvárosban, gondolatuk messze csobban. Nyár derekán szép ruhában virítanak csupasz vállak, rúzsos szájak és szemfesték, komolyodik a tekintény. Terasz asztalánál ülnek, üdítőtől felfrissülnek, szavak nem hagyják ajkukat, hiszen kirakatban vannak. Csinos […]

Tenger felől fúj a szél… suttog, süvít, beszél. Hűvös esti szellő ráül a házra… bundás csizma lábam melegét vigyázza. Virágok szirmai fáznak, zárnak, fényre, melegre várnak. S ha elvonult a zápor, kisüt a Nap alvó szirmok újra nyílnak. Mint egy halvány kéz fogás a fény, életre kelnek, s hajlanak felém. Australia. Perth 2005. 09.

Nem parancsszóra jönnek a versek, a csúnya szó, szép vagy a legszebb. Csak “úgy” kell, hogy megérjenek, mindentől függetlenek … … , ha maguktól kelnek életre a sorok, igaz szót csak akkor mondhatok.

Rózsa Iván: Csillagközi előzés Úgy siettél a Mennyország felé… De valaki megelőzött… Úgy járultál volna Isten színe elé… De valaki félrelökött… Budakalász, 2017. május 18.

Edit Szabó : Akácvirágzáskor Akácvirág lombok alatt fényesebben ragyog a nap, milliónyi fehér szépség, közepében a melegség, zsonganak az apróságok, övék lett most a hatalom, megszállják a magas fákat, nem hagyják ki a bokrokat, nyílj ki minden virágszirom, méhecskéké a jutalom, apró sárga virágporral megtelik a gyöngyharmattal, nem hallik csak morajlásuk, lassan telik a kaptárjuk, […]

Edit Szabó : Utak mentén Minden út máshová vezet, megváltozik az életed, egyenesen vagy keresztbe ne félj tőle, hagyd, vezessen. Mindent magadban keress, mert élni kell az életed, napfényre hull sötétség, emelkedj ki mindenség. Küzdés, harc az élettel, Istened se feledd el, haladj élet tengerén, valóságban van remény. Legyen nyitva a szemed, szavaid úgy csengenek, […]

Edit Szabó : Egyenesen nem keresztbe Gondold végig az utadat, porral lepte lábaidat, vitte messze életedet, keresztúthoz hol érkezett. Sima úton visszatérés, hited lehet önmagadért, választások megakadnak, utak göröngyei fogynak. Keresztúthoz mikor értél, választásban te döntöttél, egyenesen csak előre kitűzött célt mindig nézve. Keresztutak ára sorsod, önmagaddal vívódásod, döntéskényszer nincs már benned, keresztutak eltévedtek. Bőcs,2017.05.16.

Élt egyszer egy ember az erdőn békén, sűrű bokrok mélyén sátorban lakott. Rég elindult ő a szenvedés ösvényén, és azóta megtépázott élete zaklatott. Betegségben remény nélkül rongyokon, gallyakat gyűjtögetett, melegedni vágyott. Nem jutott túl soha sem a gondokon, de híres büszkeségére nagyon vigyázott. Egykor dédelgette őt a sors, volt egy háza, iskolapadot koptatott és tanult […]