Képek kavarogva keringnek körbe. Képen kentaur köp köhintve. Szemek szemeznek, szerelmek szeretnek. Színek színlelnek, szépek szenvednek. Nevek neveznek, népek nemzenek. Nincstelen négerek néha nevetnek. Csalódott csókok csapódva csapódnak. Csapra vert csobolyók csobogva csobognak.
Megkondulnak a harangok: valakit temetnek. Eltemetik azt, kit annyira szerettek. Koporsóba teszik, majd egy darab földbe, elássák testét, s ott nyugszik örökre.
mélybe hulló összegyűrött fátylak sáros arcú halkan síró szűz megvédte a feltörő utálat kialudt a zúgó erdőtűz ott vagy-e ahol a legjobb lennél kit érdekel kék árnyékszobád gyalázattól nyugalmad már nem fél eltiporták vágyad mámorát félbehajtott papírok a földön szétkenődött jognyilatkozat eltemetett kamrámban megőrzöm vércafatos szétlőtt álmodat zsúrzajosan él egy szomszéd utca túl kevés a […]
Fáradt olaj kering ereinkben Homlokunkon ólomnehéz ránc Földön fekve nem vihetsz el innen Lepányváz egy véres acéllánc Sebzett csőrű láthatatlan varjak Könnyezni rég képtelen szemek Szívünkből egy darabot akarnak Mondhatsz bármit, már nem értenek Bűneinkért lelkünket kívánta Valamiért száz éve gyötör Nem foglaljuk álnevét imánkba Tudjuk, végül úgyis elsöpör
Belenyúlt egy kérdésbe a válasz Jövőt alakíthat zárszavad Miért kell a romnak új faltámasz Börtönblokkod holnaptól szabad Munkagépek táncolnak a grundon Helikopterek vigyáznak fent Arénát építek és lebontom Akaratod semmit nem jelent Aranykeret falon függő léted Mi vagyunk a mindenkori kép Sárban ülve holtbiztos megérted Erőszakod nem győz semmiképp Galambok egy kordonverte téren Kiürülő álmos […]
Rózsa Iván: Örök az élet! Nem élünk egy dimenzióban: Én dimenziók felett élek… Nem evezünk egy csónakban: Én hiszek abban, hogy örök az élet! Budakalász, 2016. október 31.
Rózsa Iván: Az idők feletti kor Azt hiszed, a halállal vége?! Hát tévedsz, kiskomám… Ha tudsz, most állj az élre! Már nem röhögsz az utolsó vacsorán… Elsőkből lesznek az utolsók: Ki „Fent” volt, „Le” kerül… Fogynak, fogynak a koporsók: És ennek csak készítőjük örül… Üzlet az élet, üzlet a halál: Nem […]
B. Mester Éva Futótűzként Ha hiányzom, odamegyek, melengetem a lelkedet. Ha elindulsz, én megvárlak, felmutatlak a világnak. Ha kimondasz, kimondalak. Ölelkezzenek a szavak! Ha te repülsz, én szárnyalok, ha boldog vagy, boldog vagyok. Ha velem vagy, veled leszek, futótűzként nem terjedek. Neked próba, nekem végzet, csillagporos szép ígéret. […]
Ma meghaltam, mert meguntatok, semmibe sem vettetek, pedig sok örömet okoztam, ha nem is szerettetek. Ma meghaltam, itt hagytatok. Vajon mi lehet az ok? Ürügy nélkül ütöttetek, félve bújtam el tőletek. Amikor kicsi kutya voltam, lábatok között tobzódtam. Imádtam veletek játszani, de miért kellett bántani? Tettem valami rosszat, ami benneteket bosszant? Ugattam […]
A horizont mélyén pislog a napsugár, a felhők is alváshoz készülődnek. Szél játszik a fellegekkel, takarójukba elrejtőznek. A szénabálnák felsorakoztak fegyelmezett katonás rendben, az esti csendhez csatlakoznak, amíg fel nem kel a reggel. A kombájnok is nyugovóra tértek. Napközben eleget legelésztek. Ma nem volt senkinek sem nyugta, hiszen az aratás fárasztó egy munka. […]
