Posted by
Posted in

Várni

Mi is van most? Merre jár? A távolság óriási képzeletet próbál. De nem tudja, a féltés vagy a bizonytalanság fáj. Le- fel járkál, leül majd percenként váltogat úgy, hogy a nagy gondtól észre sem veszi. Képek sorjánzanak oda-vissza Hol járhat? Ki tudja? Újabb rémek, újabb képek, a telefon már rég nem megy. Örökké tartó pillanatban […]

Posted by
Posted in

Mary Wagner

Mary Wagner Tavaszi hangulatban kószálva a Duna partján Szemeim fennakadtak egy parti fa lomb-koronáján Vétlenül rálépve egy katica éltét elvettem S hirtelen kezemmel önkéntelenül keresztet vetettem Szerte a világban tombol a liberális eszme Egyre jobban beszűkül az emberi élet értelme Mindenütt csak percemberek születnek Percemberek csupán a perc gyönyöreiért élnek Igy került az élet értéke […]

Posted by
Posted in

Ha mégis

  A gyökér a fontos, tartson szilárdan, dühöngő szelet  melled kiállja, hátadon döngesse dühét az ég, ha mégis fejedre átkot szór a végzet, s érzed, lelked hamuvá ég, gyökeredben kitart az erő, minden sejtje lüktető élet, sarjai az égig nőnek.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Minden itt dől el, ott…

Rózsa Iván: Minden itt dől el, ott… A magányos hosszútávfutó végre célba ér; Mindegy, hányadik helyen… Várja őt immár az örök fény; Persze, ha így dönt Isten… Életedtől függ, célba érsz-e egyáltalán? Mind győztes, ki otthonra lel itt… Örök élet a jussod vagy örök halál? Netán szenvedés az idők végezetéig… Budakalász, 2018. január 9.

Posted by
Posted in

Téli tavaszom

Edit Szabó Téli tavaszom / humorral / Azt mondják, hogy itt van a tél, fehérségét nem érzem én, a mínuszok leragadtak, nincsen bennem semmi harag. A félelem messze szaladt, sok tüzelőm még megmaradt, nem száll dühöm sem az égre, napsugára mind elvitte. Nem ébredek mínuszokra, fejem alatt nincsen párna, takaróm is levetettem, egészségem nem feledtem. […]

Posted by
Posted in

Apám temetése /18 éves voltam novellaciklus I/

18 éves voltam, amikor apám meghalt. Polgári temetést rendeztünk neki. Sokan eljöttek. A feketébe öltözött embertömeg hatalmas tintapacává olvadt össze a mély gödör mellett. Csak a virágok, egyedül azok voltak színesek mindenfele. Átütöttek a novemberi ködön, elűzték a szürkeséget gyönyörű pompájukkal. Apámat mindenki gyűlölte. Még én is. Mégis itt vagyok. Eljöttem a temetésre, mert kötelezőnek […]

Posted by
Posted in

Ikreknek lenni jó

Tulajdonképpen egyáltalán nem indult rosszul az a vasárnap. Úgy terveztem, hogy végre sziesztázom egyet a nyugágyban. Semmi sem lehetett volna tökéletesebb; Nyár közepe volt, perzselő forróság, én pedig éppen a” kötelezően egy hét a nagyinál” nevezetű börtönbüntetésemet töltöttem. Ami nem lett volna rossz, ha nagyi nincs ott, és Sári, szeretett ikrem, nem hagy egyedül arra […]

Posted by
Posted in

Októberi remények

Októberi remények (for my Squirrel)   Valami lángolt bennem, valami égett, S ez bevilágította a nagy mindenséget. Egy boldog pillanatban az érzés belém vágott, Magaménak éreztem a szerelemvilágot.   Valami lángolt bennem, valami égett, Reményteli kicsi szívem rossz útra tévedt. Hisz örömöm múló léte túl hamar eljött, Éreztem, hogy késői íze bennem úgy feltör.   […]

Posted by
Posted in

Faluban a tél ereje

Edit Szabó : Faluban a tél ereje Csillogó hó falu szerte, utcákat is betemette, fehérsége messze virít, a szépsége szemet vakít. Tél szépsége van itt végre, mélységében a reménye, örömet ád minden háznak, boldogságot a világnak. Tél tengere megérkezett, hóval lepte a vidéket, kéményekből füst tör elő, életöröm bent lelhető. Haza várja a lakóját, falu […]

Posted by
Posted in

(K)érdem

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem mer, talpak alatt futnak el az évek. Mit ér a cifra jogrendszer, jut-e szerep a […]