Posted by
Posted in

Finoman sárga a fény…

Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte, Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre… Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje… Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon, Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon. (3 soros-zárttükrös) Álom gyötörte lelkem vészterhes, […]

Posted by
Posted in

Az idő bírálata

Mert az idő relatív fogalom S nem folyik, mint kakaó, Oktalanság stressz alá vetni Mindent bizonytalanért, mi jó   Mert most él, ki leszületett Emberként erre a földre, Beteljesült jövőkép oltárán Feláldoz pillanat, s csal tőrbe   Mert mi számítón gyűlik öszze Zsugori akarat alatt, Minden számítást összezúzva Dönti egy erő hanyatt   S éltél-e […]

Posted by
Posted in

Ha úgy érzed

Ha kevés a szeretet én itt vagyok neked, ha nevetni szeretnél hadd nevessek veled. Ha sírnod kell hát sírjon valami bennünk, örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt. Tépjünk magunknak egy sorszámot a jóra, nézzük meg mi lesz majd holnap virradóra. Ábrándozzunk csak a nagy semmiről, tudom nem lehet elszállni még ennyitől. Szövögetett álmokba botlunk unos-untalan, […]

Posted by
Posted in

Emberek nélkül

Hová lettek az emberek Hiába keresek sehol sem lelek, Csak rohanó dühöngő arcok. Furcsa egyének, alakok, Van e még EMBER e világban ? Vagy elvesztek mind a pánikban? Keserű sors melyben vagyunk, Mindennap citromba harapunk. Savanyú lett a világunk, Magunkért sokszor kiállunk, Harcolunk a semmiért. Értelmetlen dolgokért, Mitől nem lesz semmivel sem jobb, De dől […]

Posted by
Posted in

Még nélküled

Még nélküled Magam vagyok, velem csupán a bánat mi küszködik tovább a lét vizén, nem is feszíti már vitorlavásznam a lankadón kerengő őszi szél. Elültek hangjai a nagy csatáknak, a csend az úr e szürke birtokon, de itt belül még tündökölve látlak, megőrzöm arcodat, kisangyalom. Fölöttem éji csillagok ragyognak, szememre sárga Hold hoz álmokat, de […]

Posted by
Posted in

A SZERELEM HŐSEI részlet I. (Szapphóhoz, Anakreónhoz, Propertiushoz I.)

Szapphóhoz   Vágyakról daloló görög leányzó, szenvedélyed átsüt korok századán, lángoló ódádtól hevül a fázó lélek is, az ám.   Mütiléne1 volt, hol űzted a gyönyört forró szerelmeknek sziklás szigetén, férfi s női szívben forgattad a tőrt vágyad idején.   Versben szólítottad meg Aphroditét2, Érosz3 tán maga is meglátogatott, s vonagló testedbe oltotta hitét: lázas […]

Posted by
Posted in

Néma lekpetánc

Kincsesvirágnak szine, Gyakorta ezer-meg egy pille, Röpül a szivárványhintóján, dalolva; keresi a szerelmet. Meglelte már?-kérdi félve egy másik, búskomor-szomorság; Nem tudja, hogy előtte száll, ki eltörli a magányt…

Posted by
Posted in

Kezedben

van minden, mi valaha voltam. Hát nézd meg jól, ennyi maradtam; Levedző-iszapdarab, mi nevedre dobban. Nincs másik… nincs több… Hát dönts, mit kezdesz vele? Van, ki szerint új hajtást hozhat a remény, és van, ki hanyagul otthagyja csak. Kedvesem… Eldobsz, vagy megtartasz?

Posted by
Posted in

Nehéz terhek

Nehéz becsukni az ajtót Tele van terhekkel Súlyként rám tapadva, Sokszor összenyomnak, Mert oly bizonytalan a holnap. Minden nehéz, mintha kő lennék, Mozdulni is alig bírok, Erőt próbáló mindennapok, Testemre hagyatkozhatok. Szólok neki de meg sem hall, Mintha már nem lenne kedve semmihez, Most tanulom meg cipelni a terhet, Melyet nekem szánt az élet. Talpra […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Harmadnapon

Rózsa Iván: Harmadnapon (Haiku hommage à Pilinszky János) Mélyben a gyökér, De neki köszönhetik A fényt az ágak. Szürke füst száll fel, Ravensbrücki passió, Hamu-eső hull. Lázadj fel, világ! Ne hamuszínű, legyen Újra kék az ég! Fogoly most minden: Rab a hamuszín ég is, De majd megremeg! És harmadnapon Feltámadott, és vele Együtt a remény… […]