Posted by
Posted in

A láthatatlan tinta titka

A láthatatlan tinta titka Vászonra festenélek. Hosszasan, lágyan s lassan érinteném az ecsetemet. Apránként tervezném meg a törzsed, a lábaid, a karjaid, a kezeid egészen az ujjbegyedig. Különösen alakulna ez a test. A végeredmény pedig „semmi” lenne a szemnek. Oly kevesen ismerik a láthatatlan tinta titkát! Mégis „hol” állíthatnám ki, „hol” csodálhatnák? De akkor is […]

Posted by
Posted in

Egyáltalán nem kell

Egyáltalán nem kell Nem kell, hogy viszont szeress, igazán sosem vágytam rá, mert nem vágyok én olyanra, ami tudom, hogy nem lehet az enyém soha. De ha nem lehet az enyém soha, miért terhelte az elmém? Miért terheli most is? Miért akarom megérteni? Miért vágyom megérteni, ha Téged nem érdekel? (Sóhajtás.) Nem tudom. De ezt […]

Posted by
Posted in

Rózsaszín-egyszarvús bugyika

Rózsaszín-egyszarvús bugyika Nincs sok fekete ruhám, ha van is, nem hordom én csak ritkán. Jobban szeretem a színeset, sárgát, lilát, égszínkéket, meg a természetes bézs színeket. Nincs szexi fehérneműm, csipkés játékom, bilincsem a falon, megkötözni sem szoktak az ágypaplanon. Egy holmim van, de azt nagyon szeretem: egy rózsaszín-egyszarvús bugyika a szekrényemben. Nagytálya, 2021. január 20. […]

Posted by
Posted in

Ködfátyol és Harmatcsepp

Ködfátyol és Harmatcsepp Ha Te köd vagy az őszi erdőben, Én harmat az itt élő növényeken. Részecskéink megegyeznek, Te mégis könnyed vagy, Én pedig nehezebb. Létezésed vakítja a szemeket, miattad utazók tévelyednek el, de ha valaki ismeri a titkod, tudja, a „tévedés” félelem nem lehet. Belőled alakul a Harmatcsepp. Levegőben élsz, testekre telepedsz, néha talán […]

Posted by
Posted in

Arc-nélküli

Arc-nélküli Gondolatban ajkad keresztezte ajkam, kezed pihent rajtam, nevemet suttogtad halkan. Vállról fehérnemű pántja csúszott, a végtelen idő csak múlott, gátlások ajtaja kulcsra csukódott. Fedetlen bőrön ujjbegyek nyoma, kecses nyakon egy lágy csók vonala, az egyetlen fény a polcon egy gyertya. Tüzel a gyöngyöző homlok, lassú forráson gyülekeznek a fodrok, a vízesés fala összehúzódott. Test […]

Posted by
Posted in

Fafaragó

Fafaragó „Nem kellett volna a szárnyaim alól kimássz.” Nem kellett volna, de akartam. Úgy éreztem magam, mint egy kettétört háncs. Tőled függtem, belőled készültem, veled együtt nőttem, míg lehántva egy fadarab lettem. Egy eszköz, önálló gondolat nélkül, szép, íves, erős szövettel belül. Belőled készültem, te alkottál engem, de a végeredmény nem tetszett, hangos reccsenéssel törted […]

Posted by
Posted in

A hipotézisek vára

A hipotézisek vára Nincs még egy olyan, mint Ő, makacs, s szemet gyönyörködtető, alantas, mégis egy lélekigéző. Egy vastag és kemény páncél hordozója, de puha a bőre, puha a csókja. Túl sok ez az ambivalencia. Olykor egy kedves szó, olykor a pillantása is bántó. Hol itt az egyensúly? Egyszer erre billen, máskor meg arra, ki […]

Posted by
Posted in

Érzelemlánc

Érzelemlánc Egyre vastagabb vas van körülötted, egyre vékonyabb érzelmek kavarognak benned, pedig egyáltalán nem ezt érdemled. Sűrű lánc tested vonalán, hálózza nyakad, karod, lábad nyomát. A súly nehezül, rozsda pora lelkedben hevül, az átható érzület irányítás alá kerül. Kemény a lánc, több kéz is érte feszül, nyakad, karod, lábad meggyengül, a bőröd pedig megsebzett. Zavaros […]

Posted by
Posted in

Kettétört kürt

Kettétört kürt Barátságunk két véglete kanyarodott, tekeredett, aranyló szilárdságot hagyva maga után. Együtt fénylettünk, együtt zenéltünk, billentyűnk egy rugóra járt, fenséges oktávok zengték hűségünk dalát. Egy hamis hangot fújtunk félre, egyetlen egyet, a fúvókáról az ajkad egyből leesett. Hangoltam, olajoztam, még hegesztettem is, de miért küzdjek egy olyan dalért, amit nem vagy hajlandó újra eljátszani? […]

Posted by
Posted in

Vízimentő

Vízimentő Nem tudlak elengedni, míg a kételyek tengerében fulladozok, mert mentőövem az Igazság, mit csak a Te kezedből fogadhatok. Addig vergődöm, addig úszom, míg le nem dobod. Mert le kell dobnod! És én megfogom, megmarkolom, Te pedig felhúzol. Mert ez kell nekünk. Nem külső ráhatás vagy benyomás, csak Te és Én, senki más. Ez a […]