Posted by
Posted in

Lehet

Lehet, hogy csak emlék volnék minden fagyos hajnalon, Lehet, már nyoma sincsen édes csókomnak ajkadon. Lehet, hogy csak kósza szeszélynek tűnik mivoltom, Lehet, már az ölelésem is darabokra szétporlott.   Lehet, hogy csak röpke álomnak látszom a távolból, Lehet, már fátyolos, fakó színben él a mosolyom. Lehet, hogy csak érintésed varázsát is én vágyom, Lehet, […]

Posted by
Posted in

Én hallom

Én hallom a hangtalan hangokat, Én látom a színtelen színeket, Én nézem a meztelen tetteket, Én érzem a szívtelen szíveket. Én megoldom a gondtalan gondokat, Én leírom az íratlan szavakat, Én cipelem a súlytalan súlyokat, Én ismerem a végtelen végeset, Én kimondom a kimondatlan érzésem, A hiánytalan hiányod szenvedem.   Csendes Ramóna

Posted by
Posted in

Álom

Olyan voltál, mint egy álom, Mennyben jártam Veled százszor. Mikor rossz volt, felriadtam, a pokolban virrasztottam.   Csókjaidból álmot fontam, hogy újra a mennybe jussak. Karjaidban ott aludtam, pihenni csak Veled tudtam.   Együtt szőttük a meséket, ábrándfelhős csodás létet. Jön a reggel sebbel-lobbal, s letaszított a pokolba.   Fehér ruhám lángra lobbant, testem izzott, […]

Posted by
Posted in

Hullik, csak hullik…

Madárka billeg a hűs avarágyon, elsuhan, megpihen szilvafa ágon, a csodaszép éneke mennyekig ér, és hullik, csak hullik a sárga levél.   Bronzhajú bokrok becézik a fákat, vérvörös napkorong fest aranyágat. A pillanat lebben: az erdő mesél, és hullik, csak hullik a sárga levél.   Szívdobbanásokkal lüktető percek emlékét őrzik a hallgatag kertek, és harmatcsepp […]

Posted by
Posted in

Tövisbetűk

Fájdalmas tüskékből szép rózsát nevel, fátyolos hangon szakad sóhaja fel, napfényt álmodik a sötét felhőkre, és fáradtan köp a szürke cipőre. Mennyit kibír.   Dörzsöli, hátha lesz még némi fénye, csak szemében él féltett reménye, és megcsillan lelke megannyi kincse, arcába hullik kócosan a tincse. Sebesen ír.     Serceg a toll, sebeket ejt a […]

Posted by
Posted in

Szitakötő

      Hópehely lennék és szállnék, ha nap sütne, vízzé válnék, apró levélen harmat, zöldjén napsugár hallgat, körötte mind csupa árnyék.   Nap szirma lennék a réten, szivárvány ott fenn az égen, csengő hang a patakban, csillognék, hogyha fagy van hókristályon és a jégen.   Dallam a rózsafa ágon, illat a gyönge virágon, lennék […]

Posted by
Posted in

Erzsébet kápolna

Madárdal ébred és messze száll, átölel féltve a napsugár, ábrándos, felhős a végtelen, színekre bomlik a láthatár.   Felzúg a harang, tán válaszol, hangja a szellővel átkarol, madárdal szökken a zöldellő, lombjukat megrázó fák alól.   Kápolna csendjében halk szavak, suttogva imákat mondanak, sóhajuk szelíden messze száll, megőrzik titkukat hűs falak.   Két ember tétován […]

Posted by
Posted in

Anyám mesélt nekem

  Anyám mesélt nekem, elringatott csendben, a világ tiszta tükre ő volt a szememben. Anyám mesélt mindig, ezer csodát, százat, suttogó szavai bejárták a házat.     Anyám szépen mesélt, csengettyű volt hangja, csak a világ zaja nőtt egyre nagyobbra. Anyám néha sírt is, csendben hullott könnye, kezemre lecseppent lelke fényes gyöngye.     Mikor […]

Posted by
Posted in

Nekem az ősz…

    Nekem az ősz az összebújás, védő öledben melegedés, nekem az ősz a színkavalkád, nem fájó, csodás elengedés.     Vadvörös csók az őszi szélben, bíbor és arany suttogó fák, ezüst alkony a tó vizében, mézszínbe hajló lombkoronák.     De nagy festő a szép természet! Könnyen varázsol ezernyi színt, hűs paplannal majd betakarja, […]

Posted by
Posted in

Őszi pillanatok

      A nyár kifáradva nyújtózott elénk, kacéran kacsintott, s lángoló haja ezernyi színét úgy ontotta felénk, táncolt a napsugár fénylő aranya.   Hajukat simítva bólogattak ők, a forróság perzselte, sokszínű fák, mint gyönyörű, érett, karcsú testű nők, játszott lombjukon ezernyi karát.   Már készült az ősz a színpadra lépni. Hűvös reggelen harmatot lehelve […]