Egy fénykép az arcod Hajad simogatását még mindig érzem Mennyi-mennyi emlék maradt ott Hol földre hullott a szemérem Zsigereimben él minden érintésed Becéző szavaid édes illata Közös perceink éveket értek Mikor elszállt egy mámoros éjszaka Összekuporodva feküdtél az ágyon Bíborszínben játszott a hófehér lepedő Úgy tűnt, véget ér hosszú magányom És valamit jelent majd a […]
Nem vagyok egyedi, sem egyenes, sem görbe De óriásnak kicsi, nagynak pedig törpe Elvetélt, mielőtt megszületett vágyam Egyedül bolyongok e dicstelen világban Hosszú hajam kócos, szakállam egy bozót Hálóhelyem szagos, szemétlerakó volt Nem lopok, csak csórok, vagy koldulok tőled Halálra ijesztem esténként a nőket Ha elmész mellettem, nagy ívben kerülj ki Késni fog a vonat, […]
Prófétáink végszavára megmozdul a nagyvilág. Urunk végre-valahára nem áldozza fel fiát. Szétkent bogár szélvédődön. Földbe taposott narancs. Rothadt ételünk a börtön, szemétre hányt ősparancs. Amikor a tett felébred, haszontalan lesz a szó. Nem mond senki misét érted, felbillen a hintaló, sár temeti be a berket, megremeg az életfa, sziklába fúrt kútban szenved hét várandós éjszaka. […]
Vívódásunk kérdőmondatára Ritkán felel áldott, bölcs jelen Rossz kérdésre válaszokat várna Egy örvénylő áltörténelem Jégtáblákon sodródhatunk újra Nyílt vizeken készülő vihar Varázsló és szakértő sem tudja Leápol-e, vagy csak eltakar Elvánszorgó gúzsba kötött évek Béklyó fogja lábát és kezét Ősi gonosz démonunk feléled Versenyt ordítunk új istenért Sötét felhők vereségek földjén Elkábított, leszedált haza Önmagát […]
1. Szél Zúgó nyárfák viharos ártéren. Partokat ostromló hullámkosok. Lábunkat lógattuk valamikor régen, a víz most is zöld. Rád gondolok. 2. Eső Suttogó huzat. Parányi gátőrház elhagyva mered végtelen töltésre. Nincs több áldozat, eltűnt a meddő láz. Esővíz csorog beszakadt pincénkbe. 3. Láng Vörösbor és sajt a hosszú asztalon. Mozdulatlan ülök, megreccsen székem. Egy korty […]
Megvadító édesség-szavadra Égővörös dobbanás felel Ártatlan kis játékát akarja Újabb érzelmeket képzel el Hívogató simogatásokkal Megcéloz egy csendes félmosoly Óvatosságom talán nagyot hall Könnyed randi, vagy már vérkomoly Arcodon bús fűzfa árnya játszik Csiklandoz a júniusi nap Zöld szemed a fű közül világít Hátára feküdt az öntudat Csupasz lábad combomat szorítja Nevetésed hosszan […]
varacskos disznóként mosolyog a reggel röffent egyet mint aki alszik még aztán előlép a legújabb szereppel eljátssza a működő varázsigét de varázsigéink régen megfagytak már a napfényben tiszavirágok szállnak elhullott kis testük élet vagy halál maga a valóság létező alázat házisertésként vigyorog a nappal betartva minden régi-új szabályt fotelforradalomban dicsért szabad dal összekovácsolt mesterkélt nagycsalád […]
Benned van minden, ha kifelé sugárzik, elragad, ami fontos és megmarad. Nem baj, hogy valami néha elkábít. Bánthatsz és vádolj. Maradj önmagad. Legyél a bennünk élő isten, legyél a hangos elhallgatott szó, lehetsz, aki kiragadhat innen. Hadd maradjak én az utolsó. 2016.
Valaki átlát a határon, nem baj, ha megnéznek a szörnyek. Egyházad csak penészes várrom, jól ismert despoták hörögnek. Valaki szemetet hagyott szanaszét, amikor szűkké vált a létkehely. Kis hazád fala merő nedvesség, van garancia, hogy létezel? Valaki ott áll még mögötted, kezeid figyeli most is leghátul, néha eléd lép, az anyaföldet nézi, mélán szemedbe bámul. […]
