Kéri Ferenc: Cirkusz és kenyér Szeretnék egyszer nem elvárásra élni, Csak magamért, s azokért, kiket szeretek, Ha nem szorongat más, csupán a szeretet, Tudnék talán újra önzetlen remélni. Most a megfelelés torz karja fojtogat, Reányomja kopott bélyegét létemre, Éhes piócaként szomjazik véremre, S mint száradó kötél, szorítja torkomat. Ma a trendi, ki mindent a kirakatba, […]
Havasi Péter: Az Örökkévaló Izzadó kárpitba olvadó Nyári gondolatok. Fülledt idők Csatakos lábnyoma. Ez vezérel most, Ez létem otthona. Kitárom lelkem kapuját. Zsanér sikít a Végtelen Csendbe. Köröttem Üresség, Nem tart távol És nem enged be. *** Az idő elterül, Előttem hever. Magára hagyott Homokóra. Felkapom és Földhöz vágom. Már nem érdekel, Már nem kívánom, […]
Török Nándor: A lét legjobbika A lét legjobbika – mondják – elérkezett. Candide, ó Candide, nyújtsd hát felém kezed, fejtsd le szememről a hályogot, ködfátylat, hogy lássak valamit, ami rám ma várhat, ma az alkonyatban szürkén bolyongóra. Hulljon rám tiszta fény, ha üt a végső óra! Lássam meg a múltat, hogy értsem a jelent. Tudjam, […]
Virág Barna: Mérleg hava (A Lélekpendítőknek) Számkivetve a végeken A végeken ahol Az ötágú síp harmóniája Évek hidegét enyhíti És fújja a vigasztalót Az életről nyelvről Mert ritkulnak soraink Fogyunk – nem csak külföldre szakadva Itthon is A közöny kiskapuján araszolva Nyomúlnak az idegen szavak A szélrózsa minden irányából És leülepedve Maradnak begubózva Úgy hogy […]
Ökördi Péter: Festett érem Futottunk kéz a kézbe, testünk belefeszült a szélbe, suhantak hulló holnapok, láncon csörgött törvény s a jog; lehagytunk néhány csillagot. Futottunk kéz a kézbe míg megállt a cél. A hulló holnapok erénye kezünket beérte, s a sarlós karmok görcseit bogozva kapzsiságuk olcsó mosolyra váltotta. Betépném most a fehéret egy percre csak, […]
Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest Az állomásra mentem eléd. Előbb az illatod emeltem le, aztán téged is, s hosszan néztem, hogy kopog a cipőd mellettem. Szatyrodban az anyai aggódás volt, körbepakolva a szorongás érett almáival, fejeden apróvá zsugorodott a múlt idők homályát idéző kalap, kabátodon pedig helyet kapott az […]
Ősz színeiben ázó halk neszei az éjnek, ködölő hold-keltében remények félnek: hogy a tél jön-e majd, hoz -e hó: álmot, köd felett, halvány “vét” vadliba gágog. Hideg szaga ül meg a galléromban, jég- harmat üli meg prém- melegét a csalitosban. És ez a ködlő est oly nehéz: mellkason ül meg az árnyék. Hiába bronz avar […]
Edit Szabó : Régi szüret Hol vagytok ti réges-régi kis falusi szüretek, boldogság az ifjúságnak, minden napja ünnep lesz. Kivonulni a határba, szőlőtőkét elkapni, fürtjeitől szabadítva a vedrekbe leszedni. Gazdauram vígan nézi magasról alátekint, asszonyok meg a gyerekek szedik fel a szemeit. Gyorsan gyűlik a kis kádba vedreknek a teherje, asszony fején a kosárka tetézi […]
Ő már nem várta meg a kakaskukorékolást se, reggel korán kint volt az udvaron. Ilyenkor látta el előbb a szárnyasokat ennivalóval, szedett zöldet is nekik a kertből, hogy mire indulni kell, minden rendben legyen. Kicsit még beszélt is hozzájuk, mert azok úgy megszokták már ezt a reggeli rutint, mintha értenék egymás szavát. ANYA: Egyetek kicsikéim! […]
Téli örömök könyve – pályázati végeredmény Az Irodalmi Rádió 15. születésnapi ünnepségén, 2017. december 9-én mutattuk be a Téli örömök könyvét, s ezzel egyidőben zajlott le a pályázat eredményhirdetése is Berentén, a Hotel Fremonban. A helyezett alkotások: 1. próza: Pelesz Alexandra: Jégvirág 1. vers: B. Mester Éva: December 2. próza: Kert F. Klára: A legszebb […]
