Művek

…elmondhatatlanságba burkolt tegnapok szótlanságban pihenő holnapok markának szorításában elégedetten, elnyújtózva egy elszaporázott bókban takarók közé szuszakolva régről ismerem meghatódva… ott a szelíd némaságban a selymes nesztelenségben a lassított pillanat törtrészéből aláomol a lét teljességében szemekben bátran csillogó soha ki nem alvó csiszolt és álmot rejtő ékszere kényeztetni igyekezne… ott a tűz heves lángjaiban égve mint […]

Mondd! Miért fél az éjszakától Kinek nappala fénytelen, sötét Lázálmai őrjöngő mámorától Ledönti vágyai zöld erdejét! Miért nem száll a büszke lélek? Dagonyázva a sárban araszol tova Holnaptól rettegnek a lelkükben szegények Agyukat marja a félelem sava. Tébolyult, őrült vágy, táncolva vigad. Ruháját tépve, szórva szerteszét, Rá is az enyészet vicsorít fogat, Tékozló imája, elveszti erejét. Nem […]

Kopott gitárom húrjait pengetem, Régi dallamok, édes melódia. Az idő, mint macska játszik velem, Szép, fájó emlékek végtelen sora. Miért a fájó múlt, képét kergetem? Régi álmok, vágyak egész sora. Hagyom, a jelen, elmenjen mellettem? Betemet a múlt, már ködös mocsara. De új zenét játszom, mit e kor kíván, Gitárom hangja is most már vidám. […]

Szárnyai alatt kél a szellő fészkéből kecsesen tova repítő aprócska, szertelen bódulattal suhintva felrázó hangulattal felkapja, emeli, megforgatja aztán bátran útjára bocsájtja, mint ősz s tavasz fogócskázás közben eltaposva a fagyottas telet, ám kíméli a perzselő nyarat had égesse a száraz bizonytalant, s ahogy halad, szalad a biztosba elnémulásától borul virágba egyszeriségének kihűlt hamuja.

Álmodnék veled Holdat csillámlót, világ-fényest álmodnék virág-rétet szivárványt, kacsintósat. Álmodnék ezer vázát ezer csokrot, tarkabarkát álmodnék tavaszringatót ölelésben fogant csókot. Álmodnék boldogságot mosolyodnak dallamot álmodnék végtelen órát oldó időtlenség pillanatát. Álmodnék tiszta vágyat örömkönnyet, nyughatatlant álmodnék álmot álmodót szárnyaidat féltve óvót. Álmodnék egy nagy követ feltörném és belegyűrném az álmosító csalódást szakítás búját, s fájóját. […]

Edit Szabó : Pénz hatalma a mában Azt mondják, pénznek nincs szaga ám óriás a hatalma, életednek fenntartása, létszükséglet megadása. Bizony ingyen nincsen semmi, nem kérdezik mit kell enni, nincs oly mondat,hogy majd holnap, a világon egyedül vagy. Nincsen pénzed, ki kérdezi hisz a lelked is szégyelli, egyik napról élsz másikra, forintjaid számolgatva. Jó lenne […]