Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat. Margarét az út porán nevet, velünk mulat. Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan. Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan. Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol. Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol, bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán döng a méh, izsóp […]
Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk. Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap. Víg arató keze bálába rak, és a kalap szalmafonat, feje fényt izzad a munka alatt. Szérüre vonva […]
A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]
3. SZERELMEM Budapest a gyönyörű nő. Kebleit Budán hordja. A Margitsziget, a gyönyörök kertje illatos. Harrisnyakötői a Lánchíd és a Szabadság-híd, amelyek a Kék Dunát, terpesztett combjait diszítik. Szoknyáját a Kis- és Nagykörút fodrozzák, ékkövek rajta az Országház, a Szent István Bazilika, a sok templom és múzeum. Óbuda, a királynék városa pecsételi meg karját, rajta […]
2. MACKÓS ISKOLA Azon az őszön lőttek. Tankok vonultak még Budán is. A tanítás szünetelt. A Mackós iskolában is. Januárban az osztályt: 9 főt, a többi disszidált, átirányították a Kissjánosba. Az értekezlet után, amikor ezt közölték velünk, hugommal leverten ballagtunk hazafelé a sötétedő utcán. Az antikvárium lépcsőjén egy öklömnyi narancssárga gombolyag didergett. Felvettük, párhetes kiscica […]
CSERÉPKÁLYHA Gyula bácsi sokat mondogatta: Budapesten 30-50 évenként mindig lőnek, ezért a lakásban kell legyen egy igazi kályha. Zsófi is így tett, amikor a Bazilika melletti utcában a bolgárkertészné 150 éves konyhájából és cselédszobájából az első otthonát kialakította. A félszobát is megvette hozzá, mert a sarokban egy romos cserépkályha árválkodott. Budapest legjobb kályhása rakta át. […]
B. Mester Éva Talán… ha kisebbre rajzolom a hegyeket, sekélyebbre mérem a tengereket, a parthoz verődő hegyi patakot csendre intem, itt csobogni tilos, színeimre színoldó lötty kerül, a számra lakat, az álom menekül, gondolataim, ha meg sem születnének, letagadhatók a vadóc szenvedélyek. Talán, ha semmiből életre sem kelek, rezdüléseimmel nem üzenek neked, […]
B. Mester Éva Párhuzam Számodra régmúlt már, ami nálam felszín. Neked csak rianás, ami nekem gejzír. Zabolátlan hőség, felhőssé vált arcod. Gyorsan csomagoltál. Itt maradt a hangod! Szétázom, ha zuhog, te szárazon jössz ki. Szivárvánnyá válok. Nem köt ide semmi.
Edit Szabó : Dalok a lelkemben Éjszakákon sokszor visszajárok, néma csendben újra élnek álmok, muzsikaszó dallama fülemben, húzd cigány, hisz most is itt vagy vélem. Húzd cigány az én kedves nótámat, húzd cigány, hisz néked is a vágyad, dallamoknak szárnyain repültem, kísérted a hegedűddel léptem. Lakodalom volt a mi utcánkban, daloltam, hogy mindig egyre várlak, […]
Edit Szabó : Gyöngyszemek Kiskertnek a tarkasága belesimul láthatárba, kikeleti tavasz jött el, minden virág életre kelt. Vészeltek át hosszú telet, őrizték a gyökereket, mélyről törnek most előre, új tavasz köszöntésére. Bimbók nyílnak sárgán, kéken, gyöngyszemek a tündöklésben, illatárjuk csalja méhet, a nektárjuk ad életet. Nyílj ki minden virágszirom, gyöngyvirág is illatozzon, ablak alatt hatalmatok […]
