Sok szakításom volt az elmúlt ötven évben, többnyire az én hibámból. Tudom, ez nem a nyilvánosságra tartozik, de talán lesz, aki okul belőle. Tisztaságmánia. Nem tudták tolerálni ezt a bogaramat. Ha végeztünk az ebéddel, mosogatás. Ha lepakoljuk az asztalt, nem szalvétával, hanem konyharuhával takarítjuk le az utolsó morzsát. Volt, hogy Karácsony este a plafonig ért […]
Az idős férfi lassan, megfontoltan ballagott át az úttesten. Görbebotra támaszkodott, majd megkönnyebbülve huppant le mellém a buszváró egyik fehérre festett ülőkéjére. Gyakran láttam a bácsit, egész évben öltönyt és nyakkendőt viselt. Most kivételesen rövid ujjú fehér inget. Mintha értette volna a gondolataimat, belekezdett. – Volt egy fél éves hideg telünk, alig győztem tüzelni. Most […]
A külvárosi kocsma nevét a kiszáradt torkú ám nyájas törzsközönség Hatcsöcsűre változtatta. Eddig a temető közelsége miatt a műintézmény a kissé komor hangulatú Hullamosó elnevezéssel bírt. Persze a két tulajdonnév nem a bejárat feletti cégtáblán szerepelt, inkább a vendégek szóhasználatában. Jucus munkába állása adott okot a meghitt keresztelőre. Jucus Bélát váltotta a pult mögött, mivel […]
Rózsa Iván: Szerepcsere Mumust csináltok egy 87 éves apóból?! Féltek az igazságtól, a riasztó valótól?! Az igazság az, hogy hálátlanok vagytok: Ülepet nyaltok, majd ugyanabba rúgtok! Budakalász, 2017. augusztus 14.
Edit Szabó : Estéli tóban Halk szellő sóhajt estéli tóban, halkul a látvány, nappal alászáll. Csendesül este, kék ég felette, felhők lebegnek sötétül teste. Tóban vitorlás bevonta szárnyát, kopasz gerendák holnapot várják. Hullám még rezdül, útjára készül, tó közepében, éj sötétjében. Halk szellő sóhajt estéli tóban, halkul a látvány, nappal alászáll. Bőcs,2017.08.12.
Rózsa Iván: Egyre többen kevesek… Ha már megszülettél; ne légy olyan, mint a pók! Ha már megszülettél; vidd végig, mit feladatul Isten rád rótt! Ha már embernek születtél; adj magadról emberi életjeleket! Ha már tudod, hogy ember vagy; rájössz, egyre többen vagyunk kevesek. Budakalász, 2017. augusztus 11.
És forog tovább a SZERETET ÓRIÁSKERÉK Gondolatébresztő szavak; versemet ezzel kezdem, azután csendben hallgatlak. Drága, drága Kedvesem. Istenem! Hányszor hívtalak, nyújtottam feléd kezem. Szeretlek suttogtad halkan: Drága, drága Kedvesem. Ujjad hegyével arcomra ráírtad, hogy szeretem, s föléje forró csókodat; Drága, drága Kedvesem. Forog tovább nap mint nap, a SZERETET ÓRIÁSKERÉK, felszáll rá, […]
Hány nap és éj az életünk ?, hány órát szenvedünk !, hány perc örömünk ?, melyben létezünk. … és a Te ” Majdcsak véget ér” dalod, agyamban mindég itt dobog… . Tiltakozás aprócska életem fénye, véget nem érő túlélés reménye. Miskolc 1992.
Kegyetlenül bánok és bánsz velem ökölbe szorul a két kezem, két karod vasmarok, s olykor haragszom már, de maradok. Újra jő egy nap … Te gyötörsz és én újra kínozlak. Tudom kívánsz, kedvelsz, küldesz, nem tudni holnap mi lesz. Egy röpke csók egy ölelés, ez nekem túl sok, vagy kevés. Egy goromba szó, […]
Megcsörrent a telefon, ki van a vonalban? „Elrabolnám az idejét csak egy pillanatra!” „Köszönöm, de vásárolni nem kívánok semmit” „Nem is kell, csak hallgasson meg, és nevemen szólít.” Fiatalító kúrára invitál kedvesen; hogyan tudna ellenállni bármely nő is ennek? Ráadásul, hogy ingyenes (!) Több sem kell hát nekem. Naptár elő, az időpont éppen megfelelő. … […]
