Edit Szabó : Télapó indul Magasan a hegyek felett halkan súg a téli rege, a Télapó otthonából sokat lát a nagyvilágból. Látja szívekben a vágyat, mit a gyerekek kívánnak, Mikulásnak ünnepére, mi kerüljön kis cipőkbe. Minden gyerek várva-várja, mit érhet az ő jósága, megbocsájtja minden vétkét, elfogadja a kérését. Piros ruhás nagyszakállú, itt a társad, […]
Edit Szabó : Megjött a tél Fényes nappal csillag ragyog, ég felhőjén átmosolyog, pelyhekben hull a fehér hó, vastagodik a takaró. Fenyőfákra telepedett, ágaikon a rengeteg, háztetőkön a cserepek, fehérek lettek a szinek. Ház körül a vidám kutyák kezgetőznek, élvezik ám kapott téli újdonságot, a kitágult nagyvilágot. Sárga hasú kis cinege faágról tekint a földre, […]
Voltam boldog, voltam szép, Voltam keserű, voltam kép. Voltam álmodozó, pártfogó, Voltam hazug, vágyakozó. Vagyok boldogtalan, rút emlék, Vagyok édes, monoton jelkép, Vagyok hit nélküli gyáva szó, Vagyok az igazságért harcoló. Leszek a jövőnek hű gyermeke, Leszek az életnek hirdető követe, Leszek a boldogságot kivívó, Leszek a világban örök jó. 2007.06.05.
Izgalom, reszketés, lelki szédülés, Kettős érzés miatt kínoz a nevetés. Vajon mit fogsz szólni? Mit kezdjek magammal?! Nem bírom már tovább; Rád várok, azonnal! A csorbult másodpercek hosszúra nyúlnak, Szeretném azt hinni, hogy már felocsúdtam. Várok, s csak várok, Te közelebb érsz egyre, S eldördül az ágyú: szívednek üres a medre. Porig alázva fekszem […]
Edit Szabó : BOLDOG KARÁCSONYT ! AKROSZTICHON B ÉKE gyertyáját gyújtsd meg, O ly végtelen a szeretet, L átod arcon mosoly nyílik, D rága élted el nem múlik, O tt jár előtted sorsod, G ondolj arra, milyen boldog. K arácsonynak ünnepére A dd át magad örök HITnek, R emeg SZERETETnek lángja, Á ldassék a REMÉNY […]
FAÍRTÁS Naponta csapok egyet belém, míg irtás lesz az erdő helyén, röpül a forgács, sajog a kéz, eret vág testemen a fűrész. Nedveim csermelye elapad, szálkát szárít medrébe a nap, a csicsergés lombok közt elül, csak a halál huhog, egyedül. Kérgemen vastagít a szégyen, rostjaimban éveim érzem, rügyemből nem pattan már levél, […]
Brtexit. Európa csipkerózsika álmát alussza Szendergésében Gül-baba rózsái közt érzi magát Hol szigorúan órzi minden egyes illatozó szálát Előirja szirmainak szinét és előirj számát Büntetése, hogy megvonja rózsáitól A harmatcseppet,mely védné a kiszáradástól Darázstengert uszit nyiladozó fejére S ha baráti méhraj közelitene feléje Elúzi azt ,igy nem lehet segitségére A gonosz boszorkány álnok hitegetése Megvalósithatatlan […]
A lét legjobbika A lét legjobbika – mondják – elérkezett. Candide, ó Candide, nyújtsd hát felém kezed, fejtsd le szememről a hályogot, ködfátylat, hogy lássak valamit, ami rám ma várhat, ma az alkonyatban szürkén bolyongóra. Hulljon rám tiszta fény, ha üt a végső óra! Tudjam, milyen a fönt, tudjam, milyen a lent. Lássam […]
Álom az álomban Mottó: Egy hétköznap reggel, ha szembe jön a múlt, ébredj úgy, mint aki álmából okult! Talpadban ott bizsereg a végtelen puszták több ezer mérföldje, hátadat a hideg sztyeppei szél veri, és éber álmodból megriadt lovak horkantása ébreszt. Karod zsibbadása kilőtt nyílvesszők tapasztalatát hurcolja (feszül a test és feszült a […]
Több fényt „Mehr Licht!” (Goethe) Nem láttam még Párizst és már nem is fogom. Soha nem lesz az én Alföldöm, Bakonyom. Vigyázó szemeim lám, közelebb néznek (tűnjek tán bolondnak, naivan merésznek). Lelkem nyílt örömét, az elme szabadságát itt tapasztalom meg s e világ torz mását saját kalitkámban építem fel végül: a […]
