B. Mester Éva Álmomban öltem Nappal soha, egy csirkét sem, de álmomban öltem egy bárányt. Levágtam a fejét. Nem vérzett. Aztán fej nélkül méltatlankodva mutogatott rám, én tettem! Nekem fájt rettenetesen szégyelltem magam. Mindegy ki döntött. Mától óraátállítás. március 26.
B.Mester Éva Ma reggel Vadvízi patakok sodrása mosdatott, hegyekről leomló ölelés szárított. A zenitre úszott ugyanaz a Nap, napsugárfonatból kalácsot osztogat. Elnémult szorongás görcsöl egy fa alatt, ölembe pottyant, egy mosolygós pillanat. március 25.
B. Mester Éva CSOK kétszer Mindenki ismeri már a rövidítés jelentését, családi otthonteremtési kedvezmény. Sokan tudnak is vele élni, de van, aki nem. És van, aki az Istennek sem. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Már kétszer futottam neki, sikertelenül. Mindig előkerült egy apró betűs kitétel, vagy valami más. Elmesélem mindkettőt. Nemcsak az adásvétel […]
Edit Szabó : Felébredt a tavasz Kertem alatt Hernád folyó a tavasznak már behódolt, csendben folyik tiszta vize, kéklik mint az ég felette. Bokor zöldül partja szélén, fűzfa ága föléje ér, barkáját már élesztgeti, tavasz hozza leveleit. Nád szálak is kibukkannak, áldott Nap fényére várnak, folyó vize életet ad, hiszen érzi az új tavaszt. Felébredt […]
A csend ! Valami nagyon hiányzik az életemben Mindig, s mindenütt hangos a rivalda Sőt túl hangos nappalomban, s éjjelemben Szinte olykor reszketek már félelmemben Mire rájöttem, mi okozza hiányérzetem Mély álmomban úgy éreztem: újra születtem Csak köröttem mindenütt némaság honolt Csak minden szokatlan, minden furcsa volt Nem harsogott a TV nem harsogott a rádió […]
Edit Szabó : Hortobágyi rónaságon Az Alföldnek rónaságán van egy folyó, a Hortobágy egyik partról a másikra, kilenclyukú a híd rajta. Évezredes hagyományként sűrűn lakott volt a vidék, pásztorkodtak az emberek, tavasztól őszig legeltettek. Jól ment sora jószágoknak, pihenni tértek aklokba, gémeskutak adtak hűset, pásztorok húztak friss vizet. Technika jött, szabályozás, nem maradtak élők a […]
Tigris és idomár Kölyök voltam, gyönge csöppség, anyám védett, erejével táplált. Elmúlt a hó, olvadt a jég, apám szívét tőr vájta át. Ketrecbe tettek, vasrácsok közé, hol bejut a fény, tárt asztal vár. Tanít az ostor, nevel ügyessé, hogy ne féljek átbújni tüzes karikán. Nem vágyom a vért, altat a sötét, tisztán vár fekhely a […]
Útszélén szalad egy bodobács bogár a gyermek fút, majd meg – meg áll. Felkapja, hordozza kicsit tenyerén. Kérdőn néz, – szeretjük őt te meg én? Ha szereted tedd le hát … aprócska életét élje csak tovább. Helyet lel neki szaporán a fűben, s két szeme égető tűzben. Kérdésre kérdés még ezer meg egy, mosoly a […]
Varga Lajos régi tagja az Irodalmi Rádió alkotóközösségének. Művészportré sorozatunk következő részében vele beszélgetünk. A verseket Virág Gergely tolmácsolja. Cikkünkben közöljük a szerzői bemutatkozást fényképekkel és válogatást a műsorban elhangzott írásokból. A szerző gondolatai Ha az ember írásra adja a fejét, kell egy kis ihlet. A Hírhozó nyugdíjas magazin 10 évvel ezelőtti számában jelent meg: […]
Lányok a vásznon Rita Csinos fekete mini ruhájában, vállára vetett púderrózsaszínű stólával állt a kiállító terem közepén, és éppen Munkácsy Mihály „Az első könnyek” című 95×70-es méretű pasztellképének keletkezési körülményeit ismertette: „Munkácsy nyaranta szeretett esettanulmányokat készíteni a Luxemburg területén lévő colpachi kastély kertjében – mely kastély a hozzá tartozó romantikus kerttel a felesége örökségeképpen […]
