Sárréti álom Kicsi házak, hosszú kertek Hívogatnak, ide gyertek! Vastag falak, kis ablakok, Ős almafák! Itthon vagyok. Dohos szagú, tiszta szobák, Itt születtek, s mentek tovább. Sár kemence plafonig ér Ott sült egykor lángos, kenyér. Réz kilincsen század pora, Dédapámnak keze nyoma. Kert végében zöld kanális, Benne nád és […]
Játékbolt Egyszer volt, tán igaz volt Utcasarkon állt egy bolt. Ablakában kisvonat, Baba fején dús fonat. Mackó ül gyapjú pléden, Talán mézre vár éppen. Kocka váron kis zászló, Katonáin kék csákó. Toronyból int hercegnő, Szőke haja földig nő. Nézd, amott egy hintaló! Pont olyan neked való. Sörénye, mint az ében, Ragyog a nap fényében. Ott […]
A furfangos kis asszony Egyszer volt, hol nem volt, mesélték, hogy itt a falu végén valamikor élt egy kicsi asszony. Ez az asszonyka olyan furfangos egy teremtés volt, hogy még a pokolba is eljutott a híre. Azt mondta egyszer csak az ördögök királya a legokosabb ördögnek: – Eredj fel a földre, hozd el nekem […]
Jobb kéz, bal kéz Egyszer a bal kéz nagyon megorrolt a jobbra. Féltékeny lett rá, és azt mondta neki: – Ugyan, mitől vagy te jobb, mint én? Mi jogon vívtad ki magadnak, hogy az összes ember veled ír, veled mutat, veled fog kezet? …és mi az a mondás, hogy „Ne tudja a bal kéz, mit […]
TULOK ZOLTÁN Az itthon hagyott fiatalabb korú leventék háborús története 1944 őszén egyre nyugtalanabbá vált a helyzet. A front a községünkhöz közeledett. A nyugati hatalmak repülőgépei állandóan a fejünk fölött zúgtak, egyetlen mozgalmas délelőttön 530 db. bombázót számoltam meg. Decemberben elvitték a leventéket Németországba 1929. születési évet bezárólag. Néhányszor sikerült visszalógniuk, de végül Nagykanizsán […]
Ragyogó szép tavaszi nap volt. A Nap első sugarai lágyan simogatták az egészséges, apró gyerekek arcait, akiket édesanyjuk sétáltatott a park kopasz fái közt, karján vagy babakocsiban. Hideg volt még a levegő, a tél már csak nyomokban látszott, és mindenki tudta, hogy vége a hosszú, téli didergős napoknak, és itt a tavasz. A […]
Edit Szabó : Barnamedve az időjós Hosszú téli hónapoknak talán végére érünk, meglátjuk, hogy mit jósolnak az állatok minékünk. Medve koma felébredvén hosszú téli álmából kisétál a barlang elé, hunyorogva homálytól. Barna bunda beszürkülve, nap fényétől elzárva, pislogóan néz ő körbe, bámul szét a világban. Friss levegőt érez orra, szimatolgat nagyokat, megindul a léptek sora, […]
Kortárs Verstár Pro – 2017. Az előadó: Csankó Zoltán Jászai Mari-díjas színész, a Győri Nemzeti Színház művésze Pályázati végeredmény A helyezett és sikeresen szerepelt alkotásokat megörökítettük Csankó Zoltán előadásában, melyek a művek címére kattintva meghallgathatók és elolvashatók. Török Nándor: Valami rám esett Flecker István: Álom a filmről Fecske László: A világgá ment pók További sikeresen […]
B. Mester Éva Magamba zárva Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat. Nem lapozok a falinaptárban, csak azt vésem bele, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt gondolatok nem kívánkoznak sehova sem. Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpögnek a jégcsapok, lógó orral […]
Víz II. Víztükör ; sötét felhők árnyának vöröslő hajnalhasadásnak zöldellő tájnak lila orgonának sárga tündérrózsa ágyának vadréce tarka tollának susogó nádas száraz bugájának karcsú híd, pislogó lámpasorának házak homlokzatának világító, hívogató ablaktáblának tornyos templom hegyes csúcsának északi fény, örvénylő forgásának dérbe öltözött fáknak jégtörő hajó vas orrának fagyott világ teljhatalmának. Víz, tükör a világnak!
